FB
TW
1
Most olvastam az SFmagon, hogy az Alexndra jövő hétfőn kiadja a Lies of Lock Lamora című könyvet magyar nyelven, Lock Lamora hazugságai címen. Angolul megvan, olvastam, csak ajánlani tudom mindenkinek. Most 20%-on előrendelhető. Bár, aki ráér, annak lehet érdemes megvárni az Alexandra valamelyik 40%-os akcióját, Karácsony előtt lehet lesz még.
Oldal tetejére
# 1900169
Kelt 2011.10.29, 09:50
-
- Fórumita
-
- 754 Hozzászólás
Törzs-fórumozó
FZoli9 írta 2011.10.28, 21:43 -n:
Steelrat írta 2011.10.28, 20:02 -n:
Próbálom megtalálni az 1990-ben kezdődött, és jó néhány éven át futó Art Phoenix könyv sorozatban kiadott regények listáját, de a google most annyira nem my best friend... Valaki esetleg tud segíteni?
Ugyebár ez az a sorozat, aminek első darabja Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért-je volt, de sok színvonalas sci-fit és fantasyt is kiadtak, olyan nagy nevű íróktól mint Harry Harrison, Paul Anderson vagy Jack Vance...
Ugyebár ez az a sorozat, aminek első darabja Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért-je volt, de sok színvonalas sci-fit és fantasyt is kiadtak, olyan nagy nevű íróktól mint Harry Harrison, Paul Anderson vagy Jack Vance...
Molyon összeszedtem őket megjelenési sorrendben:
http://moly.hu/polcok/science-fiction-fantasy
Hát ez zseniális. Nagyon köszi!
# 1900130
Kelt 2011.10.28, 21:43
-
- Fórumita
-
- 1 Hozzászólás
Újdonsült fórumozó
Steelrat írta 2011.10.28, 20:02 -n:
Próbálom megtalálni az 1990-ben kezdődött, és jó néhány éven át futó Art Phoenix könyv sorozatban kiadott regények listáját, de a google most annyira nem my best friend... Valaki esetleg tud segíteni?
Ugyebár ez az a sorozat, aminek első darabja Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért-je volt, de sok színvonalas sci-fit és fantasyt is kiadtak, olyan nagy nevű íróktól mint Harry Harrison, Paul Anderson vagy Jack Vance...
Ugyebár ez az a sorozat, aminek első darabja Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért-je volt, de sok színvonalas sci-fit és fantasyt is kiadtak, olyan nagy nevű íróktól mint Harry Harrison, Paul Anderson vagy Jack Vance...
Molyon összeszedtem őket megjelenési sorrendben:
http://moly.hu/polcok/science-fiction-fantasy
# 1900101
Kelt 2011.10.28, 20:02
-
- Fórumita
-
- 754 Hozzászólás
Törzs-fórumozó
Próbálom megtalálni az 1990-ben kezdődött, és jó néhány éven át futó Art Phoenix könyv sorozatban kiadott regények listáját, de a google most annyira nem my best friend... Valaki esetleg tud segíteni?
Ugyebár ez az a sorozat, aminek első darabja Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért-je volt, de sok színvonalas sci-fit és fantasyt is kiadtak, olyan nagy nevű íróktól mint Harry Harrison, Paul Anderson vagy Jack Vance...
Ugyebár ez az a sorozat, aminek első darabja Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért-je volt, de sok színvonalas sci-fit és fantasyt is kiadtak, olyan nagy nevű íróktól mint Harry Harrison, Paul Anderson vagy Jack Vance...
# 1898736
Kelt 2011.10.24, 14:26
-
- Fórumita
-
- 2536 Hozzászólás
A consiglieri.
José Saramago: Vakság, Halálszünet, Az elefánt vándorútja
(Ensaio sobre a Cegueira, As Intermitências da Morte, A Viagem do Elefante)
Nemrég fejeztem be a harmadik Saramago könyvet, és úgy éreztem adok egy kis ízelítőt azoknak, akik nem ismerik.
Saramago 1922-ben született Portugáliában. Autószerelőből ellenzéki újságíró lett, ennek köszönhetően tudta finanszírozni könyvei kiadását. Nem lehetett próféta hazájában, ateista és pesszimista világnézete (valamint kommunista párttagsága) miatt a Salazar-rendszer nemkívánatos elemnek tartotta. Mikor nem engedték hogy átvegyen egy irodalmi díjat, a feleségével Spanyolországba költözött, ahol viszonylag későn, negyvenes évei végén, megkezdődött igazán termékeny írói korszaka. Tavaly júniusi haláláig 29 regénye jelent meg, ezek közül jó néhány magyarul is elérhető.
Milyen író is Saramago?
Nyilván egyéni vélemény, de a stílusa az egyik legmagávalragadóbb amivel modern íróknál találkozni lehet. Az ember elkezdi olvasni, elcsodálkozik hogy ‘ez meg mi?’, rövid időn belül megszokja és nem tud szabadulni tőle. Nagyon érdekes mondatszerkezetei vannak: pontosvesszőt sosem használ, mondat végi írásjeleket nagyon minimálisan. Az, hogy egy másik szereplő beszél kizárólag abból derül ki, hogy a mondat közepén egy szó nagy betűvel kezdődik. Ezt így nehéz lehet elképzelni, így álljon itt egy idézet:
Szégyen, provokáció, folytatta a nyelvész, és megkérdezte, Ha a halál, miután a múltban olyan felbecsülhetetlen kiváltságban volt része, hogy kapcsolatba kerülhetett a világirodalom legnagyobb lángelméivel, így ír, mit várjunk a gyerekeinktől, akiknek egyszer csak az eszükbe jut, hogy utánozzák ezt a filológiai szörnyűséget, azzal érvelve, hogy a halál olyan régen jár már itt közöttünk, hogy mindenről mindent tud.
Ez a furcsa szerkesztést alapvetően két dologra használja Saramago. Az egyik az, hogy ha akarja a regény kap egy fura mellékízt, amit ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor egy nagyapó anekdotázik és közben az unoka (az olvasó) pedig hallgatja. Ebben így nagyon el lehet veszni jó értelemben. A másik dolog, ami főleg a komorabb hangvételű műveiben fordul elő, hogy ezt a stílust felhasználja egyfajta káosz teremtésére, ami jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy – az író kénye-kedve szerint – az olvasó csak kapkodja a fejét. Ez az eszköz talán a legjelentősebb és leghatékonyabb fegyvere, ezért jó Saramago szöveget olvasni.
Néhány szót még mondanék azért egyéb jellemző dolgairól, amik fontosak lehetnek. A jellemekkel és szereplőkkel nem nagyon törődik. Gyakoriak nála a teljesen egy dimenziós figurák, sokszor még az is előfordul, hogy nem ad nekik rendes nevet, csak egy tulajdonság vagy cselekedet alapján hivatkozik rájuk. (pl. az első vak, az orvos felesége, stb.). Aki szereti a jellemfejlődést és az összetett figurákat az Saramagotól ilyet nem fog kapni... Az ami miatt ez egyáltalán nem gond, és ami miatt ez nem jelentkezik hiányként az az, hogy történetei mindig valami általánosabb dologról szólnak, nem konkrétan személyek sorsáról. A témák, mint például az államgépezet működése, Saramago véleménye a vallásról és a társadalmi hierarchiáról, vagy egy-egy brutális járvány hatásáról egyszerűen nem követelnek meg összetett jellemeket.
Mielőtt rátérnék a regényekre szeretnék szót ejteni a fordításokról. Alapvetően nagyon jól ültették át a szöveget magyarra, meghagyva az író sajátos stílusát is, azonban a ‘Halálszünet’ c. könyvben van egy kis gond: volt valami amivel nem tudtak megbírkózni, és egy rakás poén eltűnt. Spanyolban/portugálban a halálnak van neme, méghozzá női: La Muerte. Ezzel a dologgal, hogy alapvetően eredeti nyelven az író tudott játszani a névelővel, vagy hogy poénokat tudott csak erre a dologra kihegyezni, a fordítók nem tudnak mit csinálni, nekünk ez a magyar fordításban nem jelenik meg. Aki beszél olyan nyelven, amiben a halál nőnemű, az olvassa a Halálszünetet úgy
VAKSÁG (Ensaio sobre a Cegueira)
A kezdés elég erőteljes: egy városban dugó alakul ki, és az ideges sofőrök (akik jó szokás szerint feltépik az ajtót) egy vak embert találnak a volánnál, aki saját bevallása szerint egyik pillanatról a másikra csak fehérséget lát. Innen egyenes út vezet az orvoshoz, aki lelkiismeretesen meg is vizsgálja az ‘első vakot’, persze nem is feltételezi, hogy ez egy új betegség, és erősen fertőző. Az első vak, az orvos, és a rendelőben tartozkodó többi beteg (a kancsal kisfiú, a fekete szemüveges lány, stb) lesznek a járvány első áldozatai. A kormány lépése logikus: a fertőzött vakokat egy egykori elmegyógyintézet egyik szárnyába, a velük érintkezett (de átmenetileg még nem vak) szerencsétleneket pedig a másik szárnyba zárják és katonákat állítanak a kijáratokhoz, hogy fenntartsák a karantént.
A lényeg itt kezdődik, aminek egyik jelentős része a szereplők viszonyulása új helyzetükhöz. Ezt Saramago nagyon jól csinálja, időről-időre azon kapod magad, hogy ‘nekem mi jutna eszembe’. Fontos elem ugyanis, hogy a karanténban lévők nem ‘tanult’ vakok, hanem 1-2 nappal azelőtt megfertőződött emberek, mindenféle ‘előképzettség’ nélkül, és a történet folyamán tanulnak meg élni a veszteségükkel. Ebben egyébként segítségükre van a történet tulajdonképpeni főszereplője (“az orvos felesége”), aki arra számítva szállt be férje mellé a teherautóba, hogy ő is biztos meg fog vakulni előbb-utóbb, és akkor már jobb ha egy helyre kerülnek. Ő az, aki egyrészt megpróbál megszervezni valamiféle rendtartást, és ő az is, aki az egyetlen valódi szemtanúja a az emberek lezüllésének, elállatiasodásának. Érdekesség, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben titkolja hogy ő nem betegedett meg (úgy érzi többet tud úgy segíteni, hogy nem mindenkit külön-külön kell mosdatnia meg mellékhelyiségbe kísérnie. Lássuk be hogy ez valós félelem a részéről).
A karanténba kerülés után megszerveződik egyfajta primitív rend, amit egy nagyon fontos dolog egyszerűen felborít: ‘kint’ annyi fertőzött van, hogy egyik napról a másikra 6-10 fő helyett már 300 ember van az egyébként 200 ember ellátására elegendő helyen, és itt már elkezdődnek a bajok. Ezzel az eszközzel Saramago nagyon jól meg tudja mutatni, hogy milyen alapokon szerveződik egy rendszer a semmiből, és természetesen összeütközésbe kerül a rend iránti természetes igény a személyi szabadságjogokkal. Hozzátenném hogy a könyvnek ez a harmada nem szűkölködik megrázó történésekben, el lehet képzelni, hogy a kiszolgáltatott vakokkal szemben mikre vetemednek erőszakosabb, jobb fizikai állapotban lévő társaik. Egy-két helyen elég gyomorforgató.
A könyv utolsó harmadában leírásra kerül egy katasztrófa forgatókönyve (mikor álltak le a rádiók és a közlekedés), és bemutatja, hogy mennyire törékeny is lehet amit mi civilizációnak hívunk.
A három könyv közül ez a legkomorabb, de ez tette rám a legnagyobb hatást, nagyon jó kis tanulmány az emberi természetről és az önszerveződésről.
Nem érdemtelen az az irodalmi Nobel!
HALÁLSZÜNET (As Intermitências da Mort)
Az angol cím jobb fordítás (Death with interruptions, kb. Halál szünetekkel) szerintem, legalábbis a regény cselekményéhez jobban kapcsolódik. A Vaksághoz hasonlóan itt is egy óriási katasztrófával dolgozik az író, de ez elsőre nem is látszik annak, hanem igazi kánaánnak ígérkezik. Persze Saramagonál gyakran nem minden olyan aminek látszik.
A könyv elég egyértelműen két részre oszlik. Az első részben a halál (végig kisbetűvel) közli a spanyolokkal, hogy mivel nem értékelik eléggé a munkáját, megmutatja ‘az érdeklődőknek’, hogy milyen lenne ha minenki örökké élne. A nagy örömmámor után rögtön jön a kijózanodás, és egy nagyon érdekes tanulmányt kapunk arról, hogy ez milyen következményekkel járna. Nagyon érdekes, lendületes leírás, de ugyanakkor nagyon aprólékos, minden részletre kiterjedő. Arra gondoltam magamtól is, hogy annak aki mondjuk meghalt volna egy autóbalesetben, de ‘nem viszi el a halál’ soha, elég kellemetlen lehet miután kivágták a tűzoltók a roncsból, de igazából nem gondoltam tovább ezt a dolgot. (Igen, az örök élet nem sérthetetlenséget, fiatalságot jelent, csak és kizárólag örökké és mindenféle abszurd körülmények közötti életben maradást). Ezt a továbbgondolást Saramago megteszi helyettünk, nagyon elemében volt az biztos: egymást érik a logikus következtetések, a szereplők (szokás szerint inkább funkciók, mint konkrét személyiségek) döntései, vitái, de mindez úgy, hogy le van öntve egy jókora adag fekete humorral. Egyszerűen nem lehet igazán komolyan venni egy olyan – egyébként véresen komoly – beszámolót, ami azt taglalja, hogy minden generációval egyre több fiatalt kell az öregedő, de nem meghaló emberek ellátására beállítani, akik így nem tudnak érdemi munkát végezni, és így könnyen belátható, hogy a miért kezdett el a fizetőeszköz máris elértéktelenedni. Az meg, hogy a maffia a haldokló, de nem meghaló embereket jó pénzért_Franciaországba csempészi meghalni_, és ennek erkölcsi aggályairól az egyház és spanyol újságírók vitáznak a tévében, már-már tényleg humoros.
Természetesen a halál nem gonosz, így újra munkába áll, és itt el is érkezünk a könyv második részéhez, amit nem nagyon tudok hová tenni. Teljesen más témába vág, ugyanis ez a rész arról szól, hogy a halál nem tud elvinni valakit, méghozzá egy egyedül élő csellistát. Ezért emberi alakot ölt (a halál nőnemű), hogy jobban megfigyelje az idős művészt, és beleszeret! Ez a csavar nekem nagyon rossz értelemben vett meglepetés, egyszerűen egy gagyi romantikus sztori (mondjuk a szöveg minősége itt is jó). Elhiszem hogy arra akart utalni (szerintem legalábbis) hogy a művészet maradandó dolog, de az első részhez képest nagy csalódás...
A regényt az első feléért mindenképp érdemes beszerezni és elolvasni!
AZ ELEFÁNT VÁNDORÚTJA (A Viagem do Elefante)
Az elefánt vándorútja egy fura elbeszélés egy elefánt valóban megtörtént vándorútjáról. A portugál király ajándékozta az udvar elefántját, Salamont, hajtójával együtt az osztrák főhercegnek, és az elefánt valóban megtette az utat Bécsig. Ennek a mesés útnak a leírása az elefánt vándorútja, kár, hogy ennél csak kevéssel több. A másik regénnyel ellentétben ez talán a legkönnyedebb írás, megmarad egy nagypapa stílusú történetmesélésnél. Néhol azért felmerülnek komolyabb témák, ezúttal a vallással és a társadalmi renddel kapcsolatban. Jellemző, hogy mindegyikben az indiai hajcsár a főszereplő, aki valamilyen európai módin értetlenkedik. Ez egyébként csak utólag tűnik fel, olvasás közben nem nyilvánvaló, hogy a figurát szócsőként alkalmazza az író. Összességében egy kellemes kikapcsolódást nyújtó rövid regény, ezúttal az emberi természet sötét oldalának boncolgatása nélkül.
(Ensaio sobre a Cegueira, As Intermitências da Morte, A Viagem do Elefante)
Nemrég fejeztem be a harmadik Saramago könyvet, és úgy éreztem adok egy kis ízelítőt azoknak, akik nem ismerik.
Saramago 1922-ben született Portugáliában. Autószerelőből ellenzéki újságíró lett, ennek köszönhetően tudta finanszírozni könyvei kiadását. Nem lehetett próféta hazájában, ateista és pesszimista világnézete (valamint kommunista párttagsága) miatt a Salazar-rendszer nemkívánatos elemnek tartotta. Mikor nem engedték hogy átvegyen egy irodalmi díjat, a feleségével Spanyolországba költözött, ahol viszonylag későn, negyvenes évei végén, megkezdődött igazán termékeny írói korszaka. Tavaly júniusi haláláig 29 regénye jelent meg, ezek közül jó néhány magyarul is elérhető.
Milyen író is Saramago?
Nyilván egyéni vélemény, de a stílusa az egyik legmagávalragadóbb amivel modern íróknál találkozni lehet. Az ember elkezdi olvasni, elcsodálkozik hogy ‘ez meg mi?’, rövid időn belül megszokja és nem tud szabadulni tőle. Nagyon érdekes mondatszerkezetei vannak: pontosvesszőt sosem használ, mondat végi írásjeleket nagyon minimálisan. Az, hogy egy másik szereplő beszél kizárólag abból derül ki, hogy a mondat közepén egy szó nagy betűvel kezdődik. Ezt így nehéz lehet elképzelni, így álljon itt egy idézet:
Szégyen, provokáció, folytatta a nyelvész, és megkérdezte, Ha a halál, miután a múltban olyan felbecsülhetetlen kiváltságban volt része, hogy kapcsolatba kerülhetett a világirodalom legnagyobb lángelméivel, így ír, mit várjunk a gyerekeinktől, akiknek egyszer csak az eszükbe jut, hogy utánozzák ezt a filológiai szörnyűséget, azzal érvelve, hogy a halál olyan régen jár már itt közöttünk, hogy mindenről mindent tud.
Ez a furcsa szerkesztést alapvetően két dologra használja Saramago. Az egyik az, hogy ha akarja a regény kap egy fura mellékízt, amit ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor egy nagyapó anekdotázik és közben az unoka (az olvasó) pedig hallgatja. Ebben így nagyon el lehet veszni jó értelemben. A másik dolog, ami főleg a komorabb hangvételű műveiben fordul elő, hogy ezt a stílust felhasználja egyfajta káosz teremtésére, ami jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy – az író kénye-kedve szerint – az olvasó csak kapkodja a fejét. Ez az eszköz talán a legjelentősebb és leghatékonyabb fegyvere, ezért jó Saramago szöveget olvasni.
Néhány szót még mondanék azért egyéb jellemző dolgairól, amik fontosak lehetnek. A jellemekkel és szereplőkkel nem nagyon törődik. Gyakoriak nála a teljesen egy dimenziós figurák, sokszor még az is előfordul, hogy nem ad nekik rendes nevet, csak egy tulajdonság vagy cselekedet alapján hivatkozik rájuk. (pl. az első vak, az orvos felesége, stb.). Aki szereti a jellemfejlődést és az összetett figurákat az Saramagotól ilyet nem fog kapni... Az ami miatt ez egyáltalán nem gond, és ami miatt ez nem jelentkezik hiányként az az, hogy történetei mindig valami általánosabb dologról szólnak, nem konkrétan személyek sorsáról. A témák, mint például az államgépezet működése, Saramago véleménye a vallásról és a társadalmi hierarchiáról, vagy egy-egy brutális járvány hatásáról egyszerűen nem követelnek meg összetett jellemeket.
Mielőtt rátérnék a regényekre szeretnék szót ejteni a fordításokról. Alapvetően nagyon jól ültették át a szöveget magyarra, meghagyva az író sajátos stílusát is, azonban a ‘Halálszünet’ c. könyvben van egy kis gond: volt valami amivel nem tudtak megbírkózni, és egy rakás poén eltűnt. Spanyolban/portugálban a halálnak van neme, méghozzá női: La Muerte. Ezzel a dologgal, hogy alapvetően eredeti nyelven az író tudott játszani a névelővel, vagy hogy poénokat tudott csak erre a dologra kihegyezni, a fordítók nem tudnak mit csinálni, nekünk ez a magyar fordításban nem jelenik meg. Aki beszél olyan nyelven, amiben a halál nőnemű, az olvassa a Halálszünetet úgy
VAKSÁG (Ensaio sobre a Cegueira)
A kezdés elég erőteljes: egy városban dugó alakul ki, és az ideges sofőrök (akik jó szokás szerint feltépik az ajtót) egy vak embert találnak a volánnál, aki saját bevallása szerint egyik pillanatról a másikra csak fehérséget lát. Innen egyenes út vezet az orvoshoz, aki lelkiismeretesen meg is vizsgálja az ‘első vakot’, persze nem is feltételezi, hogy ez egy új betegség, és erősen fertőző. Az első vak, az orvos, és a rendelőben tartozkodó többi beteg (a kancsal kisfiú, a fekete szemüveges lány, stb) lesznek a járvány első áldozatai. A kormány lépése logikus: a fertőzött vakokat egy egykori elmegyógyintézet egyik szárnyába, a velük érintkezett (de átmenetileg még nem vak) szerencsétleneket pedig a másik szárnyba zárják és katonákat állítanak a kijáratokhoz, hogy fenntartsák a karantént.
A lényeg itt kezdődik, aminek egyik jelentős része a szereplők viszonyulása új helyzetükhöz. Ezt Saramago nagyon jól csinálja, időről-időre azon kapod magad, hogy ‘nekem mi jutna eszembe’. Fontos elem ugyanis, hogy a karanténban lévők nem ‘tanult’ vakok, hanem 1-2 nappal azelőtt megfertőződött emberek, mindenféle ‘előképzettség’ nélkül, és a történet folyamán tanulnak meg élni a veszteségükkel. Ebben egyébként segítségükre van a történet tulajdonképpeni főszereplője (“az orvos felesége”), aki arra számítva szállt be férje mellé a teherautóba, hogy ő is biztos meg fog vakulni előbb-utóbb, és akkor már jobb ha egy helyre kerülnek. Ő az, aki egyrészt megpróbál megszervezni valamiféle rendtartást, és ő az is, aki az egyetlen valódi szemtanúja a az emberek lezüllésének, elállatiasodásának. Érdekesség, hogy mindezt úgy teszi, hogy közben titkolja hogy ő nem betegedett meg (úgy érzi többet tud úgy segíteni, hogy nem mindenkit külön-külön kell mosdatnia meg mellékhelyiségbe kísérnie. Lássuk be hogy ez valós félelem a részéről).
A karanténba kerülés után megszerveződik egyfajta primitív rend, amit egy nagyon fontos dolog egyszerűen felborít: ‘kint’ annyi fertőzött van, hogy egyik napról a másikra 6-10 fő helyett már 300 ember van az egyébként 200 ember ellátására elegendő helyen, és itt már elkezdődnek a bajok. Ezzel az eszközzel Saramago nagyon jól meg tudja mutatni, hogy milyen alapokon szerveződik egy rendszer a semmiből, és természetesen összeütközésbe kerül a rend iránti természetes igény a személyi szabadságjogokkal. Hozzátenném hogy a könyvnek ez a harmada nem szűkölködik megrázó történésekben, el lehet képzelni, hogy a kiszolgáltatott vakokkal szemben mikre vetemednek erőszakosabb, jobb fizikai állapotban lévő társaik. Egy-két helyen elég gyomorforgató.
A könyv utolsó harmadában leírásra kerül egy katasztrófa forgatókönyve (mikor álltak le a rádiók és a közlekedés), és bemutatja, hogy mennyire törékeny is lehet amit mi civilizációnak hívunk.
A három könyv közül ez a legkomorabb, de ez tette rám a legnagyobb hatást, nagyon jó kis tanulmány az emberi természetről és az önszerveződésről.
Nem érdemtelen az az irodalmi Nobel!
HALÁLSZÜNET (As Intermitências da Mort)
Az angol cím jobb fordítás (Death with interruptions, kb. Halál szünetekkel) szerintem, legalábbis a regény cselekményéhez jobban kapcsolódik. A Vaksághoz hasonlóan itt is egy óriási katasztrófával dolgozik az író, de ez elsőre nem is látszik annak, hanem igazi kánaánnak ígérkezik. Persze Saramagonál gyakran nem minden olyan aminek látszik.
A könyv elég egyértelműen két részre oszlik. Az első részben a halál (végig kisbetűvel) közli a spanyolokkal, hogy mivel nem értékelik eléggé a munkáját, megmutatja ‘az érdeklődőknek’, hogy milyen lenne ha minenki örökké élne. A nagy örömmámor után rögtön jön a kijózanodás, és egy nagyon érdekes tanulmányt kapunk arról, hogy ez milyen következményekkel járna. Nagyon érdekes, lendületes leírás, de ugyanakkor nagyon aprólékos, minden részletre kiterjedő. Arra gondoltam magamtól is, hogy annak aki mondjuk meghalt volna egy autóbalesetben, de ‘nem viszi el a halál’ soha, elég kellemetlen lehet miután kivágták a tűzoltók a roncsból, de igazából nem gondoltam tovább ezt a dolgot. (Igen, az örök élet nem sérthetetlenséget, fiatalságot jelent, csak és kizárólag örökké és mindenféle abszurd körülmények közötti életben maradást). Ezt a továbbgondolást Saramago megteszi helyettünk, nagyon elemében volt az biztos: egymást érik a logikus következtetések, a szereplők (szokás szerint inkább funkciók, mint konkrét személyiségek) döntései, vitái, de mindez úgy, hogy le van öntve egy jókora adag fekete humorral. Egyszerűen nem lehet igazán komolyan venni egy olyan – egyébként véresen komoly – beszámolót, ami azt taglalja, hogy minden generációval egyre több fiatalt kell az öregedő, de nem meghaló emberek ellátására beállítani, akik így nem tudnak érdemi munkát végezni, és így könnyen belátható, hogy a miért kezdett el a fizetőeszköz máris elértéktelenedni. Az meg, hogy a maffia a haldokló, de nem meghaló embereket jó pénzért_Franciaországba csempészi meghalni_, és ennek erkölcsi aggályairól az egyház és spanyol újságírók vitáznak a tévében, már-már tényleg humoros.
Természetesen a halál nem gonosz, így újra munkába áll, és itt el is érkezünk a könyv második részéhez, amit nem nagyon tudok hová tenni. Teljesen más témába vág, ugyanis ez a rész arról szól, hogy a halál nem tud elvinni valakit, méghozzá egy egyedül élő csellistát. Ezért emberi alakot ölt (a halál nőnemű), hogy jobban megfigyelje az idős művészt, és beleszeret! Ez a csavar nekem nagyon rossz értelemben vett meglepetés, egyszerűen egy gagyi romantikus sztori (mondjuk a szöveg minősége itt is jó). Elhiszem hogy arra akart utalni (szerintem legalábbis) hogy a művészet maradandó dolog, de az első részhez képest nagy csalódás...
A regényt az első feléért mindenképp érdemes beszerezni és elolvasni!
AZ ELEFÁNT VÁNDORÚTJA (A Viagem do Elefante)
Az elefánt vándorútja egy fura elbeszélés egy elefánt valóban megtörtént vándorútjáról. A portugál király ajándékozta az udvar elefántját, Salamont, hajtójával együtt az osztrák főhercegnek, és az elefánt valóban megtette az utat Bécsig. Ennek a mesés útnak a leírása az elefánt vándorútja, kár, hogy ennél csak kevéssel több. A másik regénnyel ellentétben ez talán a legkönnyedebb írás, megmarad egy nagypapa stílusú történetmesélésnél. Néhol azért felmerülnek komolyabb témák, ezúttal a vallással és a társadalmi renddel kapcsolatban. Jellemző, hogy mindegyikben az indiai hajcsár a főszereplő, aki valamilyen európai módin értetlenkedik. Ez egyébként csak utólag tűnik fel, olvasás közben nem nyilvánvaló, hogy a figurát szócsőként alkalmazza az író. Összességében egy kellemes kikapcsolódást nyújtó rövid regény, ezúttal az emberi természet sötét oldalának boncolgatása nélkül.
Módosította galu22: 2011.10.24, 14:26
# 1892245
Kelt 2011.10.03, 12:08
-
- Fórumita
-
- 2536 Hozzászólás
A consiglieri.
auer írta 2011.10.02, 14:51 -n:
Kifejtenéd? eddig csak pozitívat halottam róla.
Az első két kötetet olvastam, azt is csak azért mert tavaly vesekövem volt és két hétig voltam kórházban, ahol csak ehhez jutottam hozzá.
Ha lett volna más nálam, végig sem olvasom.
Azt mondja az író, hogy amíg máshol van igény a saját történelmüket feldolgozó alternatív történelmi regényekre, nálunk ez a stílus jelenleg halott, és ez az ő kísérlete arra, hogy elterjessze a műfajt. Ezzel az írással nem fog sikerülni.
A saját problémáim:
- fantasy témák beemelése egy elvileg történelmi regénybe. Vlad _valóban_ egy teljesen vak vámpír (vaksága ellenére lát)! Meg van ilyen Hunyadi családban öröklődő genetikai betegség (ami miatt Hunyadi Mátyást karózni kellett a koporsóban!
)- a szereplők a legrosszabb B kategóriás szereplők. Minden nő kikapós, nagymellű, kivágott ruhában, természetesen minden vágyuk, hogy a főszereplő Hunyadi János magukévá tegye őket, lehetőleg többüket egyszerre. A férfiak természetesen szeretik a cigányzenét, a jó bort és a vég nélküli török gyepálást.
- a főszereplő külön említést érdemel, annyira kemény, hogy egyszerűen érdektelen lesz minden harca. Külön nem tetszett, hogy egy történelmi regényben mi szükség van arra, hogy minden második fejezetben előkerüljön, hogy "Magyar Jankónak" mekkora szerszáma van. Tényleg állandóan ez van!
- a szereplők egyáltalán nem hitelesen viselkednek. A 20.századi gondolkodásmód van jelen mindenhol, ilyenekre gondolok mikor valaki megjegyzi, hogy "aki az udvarba bejáratos, és fogadja a királyné (!) annak nem kell szajhákra költenie"
Ezek már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy ne foglalkozzak a többi résszel, de megemlíteném még a szerintem legfontosabb dolgot, ami a történelmi ismeretek hiánya, vagy ha rosszhiszemű vagyok, akkor 'figyelmen kívül hagyása'. A legdúrvább, hogy a könyv azt sugalmazza, hogy Hunyadi Zsigmond király fattya lenne, ami Hunyadi halála után (Mátyás uralkodása alatt) lábra kapott pletyka, amit a király ellenfelei terjesztettek, Hunyadi alatt ez egyszerűen nem létezett. A legrosszabb fajta hamisítás, amit csak azért tett bele a könyvbe az író, hogy ne kelljen leírni, hogy a Hunyadi család román származású.
Olyan érzésem volt, hogy olvasott Hunyadiról ezt-azt, ami tetszett az maradt, ami nem az kuka, a maradékot kitöltötte a saját ötleteivel és mindezt tényként tálalta.
Egyszóval messziről kerülendő szerintem.
Nem szórakoztató, hanem unalmas, nem történelmi, hanem torzított...
Módosította galu22: 2011.10.03, 12:12
# 1892027
Kelt 2011.10.02, 17:37
-
- Fórumita
-
- 1145 Hozzászólás
Régi fórumozó
auer írta 2011.10.02, 14:51 -n:
Kifejtenéd? eddig csak pozitívat halottam róla.
Olvastam egy kritikát az első kötetről még korábban, és ezen a kiragadott részleten hatalmasat borultam:
Idézet
A szöveg megírása kiterjedt történelmi kutatómunkát igényelhetett, amit a 2. kötetben található irodalomjegyzék igazol is. A történelmi tények aprólékos felkutatása és a néphagyományokkal kevert szövegbe illesztése, valamint a fehér foltok óvatos kitöltése az írói fantázia segítségével a kötet erényei. Ugyanakkor Vlad alakjának megformálásakor Bán Mór jól bevált fantasy elemeket használ fel, épp ezért e figura és küldöttsége jobban hasonlít az angmari Boszorkányúrra és a többi nazgúlra, mint valós történelmi alakokra. Az írónak nem sikerült tehát teljesen odahagynia a fantasyt, ami egy történelmi regényként aposztrofált szöveg esetében bizonyos olvasókban ellenérzéseket válthat ki.
# 1891991
Kelt 2011.10.02, 14:51
-
- Fórumita
-
- 3647 Hozzászólás
Régi fórumozó
Kifejtenéd? eddig csak pozitívat halottam róla.
# 1891984
Kelt 2011.10.02, 14:39
-
- Fórumita
-
- 2536 Hozzászólás
A consiglieri.
harkaly írta 2011.10.02, 10:38 -n:
Érdemes még elolvasni Bán Mór Hunyadi sorozatát,
Hú, azt nagyon nem ajánlom!
# 1891924
Kelt 2011.10.02, 10:38
-
- Fórumita
-
- 72 Hozzászólás
Érdeklődő fórumozó
galu22 írta 2011.10.02, 09:53 -n:
Mirk írta 2011.09.28, 20:19 -n:
Sziasztok!
Tudna ajánlani nekem valaki valami jó sorozatot? Lehetőleg minél hosszabb legyen
Hogy egy kicsit konkrétabb legyek leírom hogy miket olvastam (ami tetszett) és mi nem tetszik.
Jók amik már megvoltak:
G. R. R. M.: Jég és Tűz dala ciklus
Steven Erikson: Malaza sorozat
Robert Jordan: Idő Kereke sorozat
Raymond E. Feist: összes
Brandon Sanderson: Ködszerzetek és Elantris
Joe Abercrombie: Az első törvény 1-2
Dan Simmons: Hyperion
Richard Morgan: Kovacs sorozat
Szergej Lukjanyenko: Örség és Ugrás
Orson Scott Card: Végjáték
Ennyiből azt hiszem belőhető a minőségbeli elvárás.
Amit nem szeretnék: szerelmes-tinis-vámpíros valamint az R. A. Salvatore jellegű gyengébb fantasy (nem akarok megsérteni senkit vele, egyszer én is végigolvastam, de másodszor már nem tudnám).
Nem tudom, hogy a fentieken kívül akad-e még színvonalas fantasy/sci-fi regényfolyam melyet érdemes lenne elolvasni, így a segítségeteket kérem, jöhetnek az ajánlások!
Köszönettel
Mirk
Tudna ajánlani nekem valaki valami jó sorozatot? Lehetőleg minél hosszabb legyen
Hogy egy kicsit konkrétabb legyek leírom hogy miket olvastam (ami tetszett) és mi nem tetszik.
Jók amik már megvoltak:
G. R. R. M.: Jég és Tűz dala ciklus
Steven Erikson: Malaza sorozat
Robert Jordan: Idő Kereke sorozat
Raymond E. Feist: összes
Brandon Sanderson: Ködszerzetek és Elantris
Joe Abercrombie: Az első törvény 1-2
Dan Simmons: Hyperion
Richard Morgan: Kovacs sorozat
Szergej Lukjanyenko: Örség és Ugrás
Orson Scott Card: Végjáték
Ennyiből azt hiszem belőhető a minőségbeli elvárás.
Amit nem szeretnék: szerelmes-tinis-vámpíros valamint az R. A. Salvatore jellegű gyengébb fantasy (nem akarok megsérteni senkit vele, egyszer én is végigolvastam, de másodszor már nem tudnám).
Nem tudom, hogy a fentieken kívül akad-e még színvonalas fantasy/sci-fi regényfolyam melyet érdemes lenne elolvasni, így a segítségeteket kérem, jöhetnek az ajánlások!
Köszönettel
Mirk
Nekem nagyon hiányzik a felsorolásból Solomon Kane és Conan. Ugyan nem nagy lélegzetvételű, soha véget nem érő sorozatok, hanem inkább novellák, de mindenképpen ajánlott.
Ugyanígy ajánlanám Cornwelltől vagy az Excalibur trilógiát, vagy az Angolszász krónikákat. Alternatív történelmi regények. Nem fantasy olyan értelemben, hogy nincsenek benne elfek meg zombik, viszont az Excaliburban vannak druidák, és nem a facsókolós, hanem a vihart támasztó, üstben kotyvasztó félőrült fajta. Szerintem érdemes elolvasni, a szokások, babonák leírása jól kiegészíti a frankó csataleírásokat.
Érdemes még elolvasni Bán Mór Hunyadi sorozatát, vagy nekem pl nagyon tetszett Harry Sidebottom Róma harcosa sorozata is.
# 1891914
Kelt 2011.10.02, 09:53
-
- Fórumita
-
- 2536 Hozzászólás
A consiglieri.
Mirk írta 2011.09.28, 20:19 -n:
Sziasztok!
Tudna ajánlani nekem valaki valami jó sorozatot? Lehetőleg minél hosszabb legyen
Hogy egy kicsit konkrétabb legyek leírom hogy miket olvastam (ami tetszett) és mi nem tetszik.
Jók amik már megvoltak:
G. R. R. M.: Jég és Tűz dala ciklus
Steven Erikson: Malaza sorozat
Robert Jordan: Idő Kereke sorozat
Raymond E. Feist: összes
Brandon Sanderson: Ködszerzetek és Elantris
Joe Abercrombie: Az első törvény 1-2
Dan Simmons: Hyperion
Richard Morgan: Kovacs sorozat
Szergej Lukjanyenko: Örség és Ugrás
Orson Scott Card: Végjáték
Ennyiből azt hiszem belőhető a minőségbeli elvárás.
Amit nem szeretnék: szerelmes-tinis-vámpíros valamint az R. A. Salvatore jellegű gyengébb fantasy (nem akarok megsérteni senkit vele, egyszer én is végigolvastam, de másodszor már nem tudnám).
Nem tudom, hogy a fentieken kívül akad-e még színvonalas fantasy/sci-fi regényfolyam melyet érdemes lenne elolvasni, így a segítségeteket kérem, jöhetnek az ajánlások!
Köszönettel
Mirk
Tudna ajánlani nekem valaki valami jó sorozatot? Lehetőleg minél hosszabb legyen
Hogy egy kicsit konkrétabb legyek leírom hogy miket olvastam (ami tetszett) és mi nem tetszik.
Jók amik már megvoltak:
G. R. R. M.: Jég és Tűz dala ciklus
Steven Erikson: Malaza sorozat
Robert Jordan: Idő Kereke sorozat
Raymond E. Feist: összes
Brandon Sanderson: Ködszerzetek és Elantris
Joe Abercrombie: Az első törvény 1-2
Dan Simmons: Hyperion
Richard Morgan: Kovacs sorozat
Szergej Lukjanyenko: Örség és Ugrás
Orson Scott Card: Végjáték
Ennyiből azt hiszem belőhető a minőségbeli elvárás.
Amit nem szeretnék: szerelmes-tinis-vámpíros valamint az R. A. Salvatore jellegű gyengébb fantasy (nem akarok megsérteni senkit vele, egyszer én is végigolvastam, de másodszor már nem tudnám).
Nem tudom, hogy a fentieken kívül akad-e még színvonalas fantasy/sci-fi regényfolyam melyet érdemes lenne elolvasni, így a segítségeteket kérem, jöhetnek az ajánlások!
Köszönettel
Mirk
Nekem nagyon hiányzik a felsorolásból Solomon Kane és Conan. Ugyan nem nagy lélegzetvételű, soha véget nem érő sorozatok, hanem inkább novellák, de mindenképpen ajánlott.
Ugyanígy ajánlanám Cornwelltől vagy az Excalibur trilógiát, vagy az Angolszász krónikákat. Alternatív történelmi regények. Nem fantasy olyan értelemben, hogy nincsenek benne elfek meg zombik, viszont az Excaliburban vannak druidák, és nem a facsókolós, hanem a vihart támasztó, üstben kotyvasztó félőrült fajta. Szerintem érdemes elolvasni, a szokások, babonák leírása jól kiegészíti a frankó csataleírásokat.
# 1891455
Kelt 2011.09.30, 11:37
-
- Fórumita
-
- 537 Hozzászólás
Törzs-fórumozó
Kornya_Zsolt írta 2011.09.29, 21:28 -n:
Még egy kevés:
Delta Visionről jut eszembe az Új Nap Könyve, személyes kedvenceim egyike. Ugyan nem valami cselekményes, és magyarul szintén csak három kötete jelent meg (négyből), de annyira erős a hangulata és nyelvezete, hogy képes kárpótolni.
Plusz ott van még Hobb Látnok-ciklusa (ha már a végletesen sötét fantasynél tartunk, kevés depresszívebb olvasmányhoz volt szerencsém, ráadásul Hobb szerintem kb. az egyetlen szerző, aki képes megközelíteni Martint "hazai pályán"). Ha viszont Martint emlegetjük, akkor nem mehetünk el szó nélkül Rothfuss mellett sem, aki szintén nagyon messze áll a heroic fantasytől, de teljesen másképp. A szél neve van magyarul is, a Wise Man's Fear még csak angolul, harmadik kötet angolul se.
Ha a Végjátékot elolvastad és tetszett, akkor ess neki a Teremtő Alvin-ciklusnak is, ami ugyan nem fantasy, de marha jól eltalált világa van, és szintén Card (és még jó hosszú is).
Szintén nem fantasy, és nem is sorozat Miéville Bas-Lag "trilógiája", amiből magyarul a Perdido pályaudvar, végállomás és az Armada jelent meg.
# 1891328
Kelt 2011.09.29, 21:28
-
- Fórumita
-
- 1007 Hozzászólás
Régi fórumozó
Mirk írta 2011.09.29, 21:14 -n:
A fekete seregre visszatérve, roppant csalódott voltam, hogy csak 3 rész van lefordítva, mert szerintem remekmű! Fáj a szívem a többi részért, de kétlem, hogy itthon kiadnák.
http://www.deltavision.hu/forum/viewtopic.php?pid=15163#p15163
# 1891325
Kelt 2011.09.29, 21:14
-
- Fórumita
-
- 17 Hozzászólás
Újdonsült fórumozó
aluminiumtrioxid írta 2011.09.29, 19:58 -n:
Mirk írta 2011.09.28, 21:03 -n:
Tudnál még valamit esetleg amiben - ahogy Te fogalmaztál - megvan az a "nyers erő"? Pörgős, eseménydús - vagy épp kegyetlen és kínosan realisztikus, hirtelen így tudom megfogalmazni.
Mirk
A Fekete Sereg (Black Company) sorozat esetleg (Glen Cook, ha jól emlékszem)? Nem egy SoIF, de ha a szörnyen vontatott Idő Kerekén, meg a borzalmasan tré módon megírt Malazán is átrágtad magad, akkor ezzel sem hinném, hogy sok gondod lesz. Javallom angolul, mert elvileg a fordítás színvonala folyamatosan csökken a sorozatban előrehaladva (meg magyarul csak az első három jelent meg a valami kilenc kötetből...). Ha meg Simmons és angol, akkor ott az Endymion/Rise of Endymion (Hyperion folytatása), illetve a szerintem ugyanebben az univerzumban, de sokkal korábban játszódó Ilium/Olympos.
A Fekete Sereg magyarul megjelent részeit olvastam már, az angol nyelven való olvasást még nem kockáztattam meg, nem tudom mennyit értenék belőle. Tisztában vagyok vele, hogy ez nagy hátrány, mivel nem túl szorgalmasak a magyar kiadók. Ez a bajom a szintén említett Endymionnal is:)
A fekete seregre visszatérve, roppant csalódott voltam, hogy csak 3 rész van lefordítva, mert szerintem remekmű! Fáj a szívem a többi részért, de kétlem, hogy itthon kiadnák.
# 1891297
Kelt 2011.09.29, 19:58
-
- Fórumita
-
- 537 Hozzászólás
Törzs-fórumozó
Mirk írta 2011.09.28, 21:03 -n:
Tudnál még valamit esetleg amiben - ahogy Te fogalmaztál - megvan az a "nyers erő"? Pörgős, eseménydús - vagy épp kegyetlen és kínosan realisztikus, hirtelen így tudom megfogalmazni.
Mirk
A Fekete Sereg (Black Company) sorozat esetleg (Glen Cook, ha jól emlékszem)? Nem egy SoIF, de ha a szörnyen vontatott Idő Kerekén, meg a borzalmasan tré módon megírt Malazán is átrágtad magad, akkor ezzel sem hinném, hogy sok gondod lesz. Javallom angolul, mert elvileg a fordítás színvonala folyamatosan csökken a sorozatban előrehaladva (meg magyarul csak az első három jelent meg a valami kilenc kötetből...). Ha meg Simmons és angol, akkor ott az Endymion/Rise of Endymion (Hyperion folytatása), illetve a szerintem ugyanebben az univerzumban, de sokkal korábban játszódó Ilium/Olympos.
Módosította aluminiumtrioxid: 2011.09.29, 19:59
# 1891143
Kelt 2011.09.29, 12:35
-
- Fórumita
-
- 674 Hozzászólás
Törzs-fórumozó
Esetleg Terry Brooks Shannara könyveit tudom még mondani. Vagy Terry Goodkind "Az igazság keresője" sorozata, bár ebből mindenképp csak az első kettőt szerezném be, próbaképp, mert megoszlanak a vélemények a minőségéről :-) Szerintem néhol klisés, de alapvetően jó kis története van.
# 1890984
Kelt 2011.09.28, 21:03
-
- Fórumita
-
- 17 Hozzászólás
Újdonsült fórumozó
mara-sequor írta 2011.09.28, 20:54 -n:
Üdv!
Én ajánlanám Stephen King hétrészes Setét Torony sorozatát, bár az első elég nehezen beszerezhető. Posztapokaliptikus-western-fantasy-dráma. Különösen az első fele élvezetes.
Jack Vance Lyonesse-triógiája szintén nagyon jó, olvasmányos szerintem, bár nincs benne pl. Martinhoz v. Abercrombiehoz hasonló "nyers erő". Inkább amolyan mesélős.
Raoul Renier Sötét Mersant-trilógiája (A kárhozott, A Hitehagyott, A Kívülálló) hazai szinten klasszikus, sötét hangulatú remekművek.
Nem fantasyk ugyan, de: pl. Martinhoz tudnám sokból hasonlítani Maurice Druon Az elátkozott királyok c. regényciklusát. A középkori Franciaországban bonyolódik.
Ken Follett: A katedrális, Az idők végezetéig - két nagyon hosszú, történelmi Angliában játszódó könyv. A fentieknél egy árnyalattal "kommerszebb", de jó választás.
Így hirtelen ezek ugrottak be, amik több részesek és kedvenccé váltak.
Én ajánlanám Stephen King hétrészes Setét Torony sorozatát, bár az első elég nehezen beszerezhető. Posztapokaliptikus-western-fantasy-dráma
. Különösen az első fele élvezetes.Jack Vance Lyonesse-triógiája szintén nagyon jó, olvasmányos szerintem, bár nincs benne pl. Martinhoz v. Abercrombiehoz hasonló "nyers erő". Inkább amolyan mesélős.
Raoul Renier Sötét Mersant-trilógiája (A kárhozott, A Hitehagyott, A Kívülálló) hazai szinten klasszikus, sötét hangulatú remekművek.
Nem fantasyk ugyan, de: pl. Martinhoz tudnám sokból hasonlítani Maurice Druon Az elátkozott királyok c. regényciklusát. A középkori Franciaországban bonyolódik.
Ken Follett: A katedrális, Az idők végezetéig - két nagyon hosszú, történelmi Angliában játszódó könyv. A fentieknél egy árnyalattal "kommerszebb", de jó választás.
Így hirtelen ezek ugrottak be, amik több részesek és kedvenccé váltak.
Setét torony, Mersant és Ken Follett szintén megvolt már.
A Lyonesse trilógiáért és Az elátkozott királyokért pedig köszönet, utánuk nézek!
Tudnál még valamit esetleg amiben - ahogy Te fogalmaztál - megvan az a "nyers erő"? Pörgős, eseménydús - vagy épp kegyetlen és kínosan realisztikus, hirtelen így tudom megfogalmazni.
Mirk
# 1890979
Kelt 2011.09.28, 20:54
-
- Fórumita
-
- 85 Hozzászólás
Érdeklődő fórumozó
Üdv!
Én ajánlanám Stephen King hétrészes Setét Torony sorozatát, bár az első elég nehezen beszerezhető. Posztapokaliptikus-western-fantasy-dráma. Különösen az első fele élvezetes.
Jack Vance három Lyonesse-könyve szintén nagyon jó, olvasmányos szerintem, bár nincs benne pl. Martinhoz v. Abercrombiehoz hasonló "nyers erő". Inkább amolyan mesélős.
Raoul Renier Sötét Mersant-trilógiája (A kárhozott, A Hitehagyott, A Kívülálló) hazai szinten klasszikus, sötét hangulatú remekművek.
Nem fantasyk ugyan, de: pl. Martinhoz tudnám sokból hasonlítani Maurice Druon Az elátkozott királyok c. regényciklusát. A középkori Franciaországban bonyolódik a sztori. Trónviszályok, gyilkosságok, ármány...
Ken Follett: A katedrális, Az idők végezetéig - két nagyon hosszú, történelmi Angliában játszódó könyv. A fentieknél egy árnyalattal "kommerszebb", de jó választás.
Így hirtelen ezek ugrottak be, amik több részesek és kedvenccé váltak.
Én ajánlanám Stephen King hétrészes Setét Torony sorozatát, bár az első elég nehezen beszerezhető. Posztapokaliptikus-western-fantasy-dráma
. Különösen az első fele élvezetes.Jack Vance három Lyonesse-könyve szintén nagyon jó, olvasmányos szerintem, bár nincs benne pl. Martinhoz v. Abercrombiehoz hasonló "nyers erő". Inkább amolyan mesélős.
Raoul Renier Sötét Mersant-trilógiája (A kárhozott, A Hitehagyott, A Kívülálló) hazai szinten klasszikus, sötét hangulatú remekművek.
Nem fantasyk ugyan, de: pl. Martinhoz tudnám sokból hasonlítani Maurice Druon Az elátkozott királyok c. regényciklusát. A középkori Franciaországban bonyolódik a sztori. Trónviszályok, gyilkosságok, ármány...
Ken Follett: A katedrális, Az idők végezetéig - két nagyon hosszú, történelmi Angliában játszódó könyv. A fentieknél egy árnyalattal "kommerszebb", de jó választás.
Így hirtelen ezek ugrottak be, amik több részesek és kedvenccé váltak.
Módosította mara-sequor: 2011.09.28, 20:58
# 1890973
Kelt 2011.09.28, 20:46
-
- Fórumita
-
- 17 Hozzászólás
Újdonsült fórumozó
Nocturna írta 2011.09.28, 20:45 -n:
Hella!
Nekem elsore David Gemmell: Rigante ciklus sorozata ugrott be. Tudtommal negy kotetbol all, ebbol en az elso harmat olvastam, es minosegben biztos, hogy siman befer a listadra.
A ciklus egy nep, a rigante sorsat koveti vegig (erosen hajaznak egy kelta nepcsoportra), kotetenkent egyre ujabb idokben jarva, ujabb foszereploket vonultatva fel. Nem heroikus fantazi, emellett a misztikum es magia, bar fontos eleme a vilagnak, vegig a hatterben marad, megorizve titokzatossagat. Nagyon emberi es jol megformalt karakterek jellemzik a konyveket, kulonosen, ami a mellekszereploket illeti.
Udv!
Nekem elsore David Gemmell: Rigante ciklus sorozata ugrott be. Tudtommal negy kotetbol all, ebbol en az elso harmat olvastam, es minosegben biztos, hogy siman befer a listadra.
A ciklus egy nep, a rigante sorsat koveti vegig (erosen hajaznak egy kelta nepcsoportra), kotetenkent egyre ujabb idokben jarva, ujabb foszereploket vonultatva fel. Nem heroikus fantazi, emellett a misztikum es magia, bar fontos eleme a vilagnak, vegig a hatterben marad, megorizve titokzatossagat. Nagyon emberi es jol megformalt karakterek jellemzik a konyveket, kulonosen, ami a mellekszereploket illeti.
Udv!
Szia!
Köszönöm a gyors választ de sajnos Gemmeltől is olvastam már mindent :/
# 1890972
Kelt 2011.09.28, 20:45
-
- Fórumita
-
- 2516 Hozzászólás
Night-time Spirit
Hella!
@ Mirk:
Nekem elsore David Gemmell: Rigante ciklus sorozata ugrott be. Tudtommal negy kotetbol all, ebbol en az elso harmat olvastam, es minosegben biztos, hogy siman befer a listadra.
A ciklus egy nep, a rigante sorsat koveti vegig (erosen hajaznak egy kelta nepcsoportra), kotetenkent egyre ujabb idokben jarva, ujabb foszereploket vonultatva fel. Nem heroikus fantazi, emellett a misztikum es magia, bar fontos eleme a vilagnak, vegig a hatterben marad, megorizve titokzatossagat. Nagyon emberi es jol megformalt karakterek jellemzik a konyveket, kulonosen, ami a mellekszereploket illeti.
Udv!
@ Mirk:
Idézet
Tudna ajánlani nekem valaki valami jó sorozatot? Lehetőleg minél hosszabb legyen
Nekem elsore David Gemmell: Rigante ciklus sorozata ugrott be. Tudtommal negy kotetbol all, ebbol en az elso harmat olvastam, es minosegben biztos, hogy siman befer a listadra.
A ciklus egy nep, a rigante sorsat koveti vegig (erosen hajaznak egy kelta nepcsoportra), kotetenkent egyre ujabb idokben jarva, ujabb foszereploket vonultatva fel. Nem heroikus fantazi, emellett a misztikum es magia, bar fontos eleme a vilagnak, vegig a hatterben marad, megorizve titokzatossagat. Nagyon emberi es jol megformalt karakterek jellemzik a konyveket, kulonosen, ami a mellekszereploket illeti.
Udv!
Módosította Nocturna: 2011.09.28, 20:45
1 felhasználó olvassa épp ezen témát
0 tag, 1 látogató, 0 rejtett
