106 hozzászólás érkezett eddig

[Alfdam]

(OFF)Előszóban jegyezném meg, hogy ez a topic-cím elnyerte a "Legidiótább topic-cím" kategória első helyezését.(/OFF)

Meghalt a király. Éljen a király.

Szintek, osztályok, kincsek és szörnyek lent egy dungeonben, a mesélő kinyitja a paravánt, Kemény Paladin XXI., Esetlen Varázsló IV., Részeges Pap III., Kőkemény Elf Vadász XIX. és Csapatvezető Harcos IX. lemegy, megöli a Sárkányt, odamondogatnak egymásnak valami vicceset, felszedik a lootot és a Kemény Paladin I. átváltozik "Kemény Paladin, Aki Beleesett a Tűzgödörbe Az Agility-csekk Próba Miatt I."-é. A Város-t Városnak hívták, a fogadó pedig Vörös Sárkány. Az Artifact piacon lehet vásárolni.

Namost tegyék a szívüket a tenyerükbe a jelenlévők és a dobogó, vértől spriccelő testrész fölött mondják a szemembe, hogy most is így játszanak...
Orastes nagyon jól mondja, hol volt akkor a kezdetekben bármi, mint sok szörny egy táblán, meg egy papírlap előtted. Hőskorszak.
Sajnos, 1974 régóta, régóta elmúlt. Pl ilyen dolgok történtek, hogy Internet, meg MMORPG, meg Diablo, (hányan hívták és hívjak MA is a Diablo-t "rpg"-nek. Dungeon-szörnyek-Xp-Loot), meg hát rengeteg más szerepjáték. És roppant érdekes, hogy, bár valljuk meg őszintén, azért erőteljesen meghaladtuk az ősi négyszöget (lsd zárójel) mégis, minden rpg-s szívében ott csücsülnek az alapszavak és érzések, legyenek bár a legelborultabb, GNS-től elvakult és felboncolt, vagy épp eltávolodott illetők.
Ha a karaktered tápot lát, megold egy helyzetet, ki-lootol, xp-t kap, kicsit azért örülsz, legyen szó akár a legelvadultabb Kult kampányról.
A D&D a csodálatos alapkő, amire az épületet felhúztuk. De már az épületben játszunk.
Ne tagadjuk.

Idézet

Jól leírtátok, amiken én is átmentem és ahogyan érzek jelenleg. Feállított egy etalont az AD&D és szinte mindegyik dark fantasy ebből táblálkozik. Ilyenekre gondolok törpe, elf, ork, kasztok, szintek.

Öhmm, az Tolkien.
Az a törpe, elf, ork.
Nem AD&D.

[Orastes]

a válasz szerintem valahol ott keresendő, hogy a D&D kezdetben nem volt más, mint szintek, osztályok, kincsek és szörnyek, mindez egy dugeonben. Hol volt akkoriban a szirupos, áltolkieni világkép, meg a Mahut, amit ma a magyar rpgs társaságok többsége Alapkőként kezel. Sehol.
A szerepjáték nem volt annyira túlbonyolítva, mint ma (akár a D&D újabb kiadásait ha nézzük, egészen a második kiadásig) és ez volt az, amit 'szerepjáték' néven ismert mindenki, ezek a gyökerek, ezért van az, hogy aki valaha is próbálta valamelyik kiadást, az ezt keresi a fantasy szerepjátékok többségében.

[hajnalkrisztian]

Jól leírtátok, amiken én is átmentem és ahogyan érzek jelenleg. Feállított egy etalont az AD&D és szinte mindegyik dark fantasy ebből táblálkozik. Ilyenekre gondolok törpe, elf, ork, kasztok, szintek. Én amikor kipróbálok egy dark fantasyt legyen asztali, vagy pc játék ezeket a dolgokat keresem, merthogy ezekre a dolgokra vágyom. Legtöbbször a D&D alapú dolgok hozták meg az elégedettség érzését.
Már beszélgettünk páran arról, hogy miért jó ez a rendszer. Egyik oka talán az lehet, hogy már nagyon sok éve fejlesztik, játszák, volt ideje kiforrni és a folyamatos fejlődés ellenére sem szállt el, mint más rendszerek. Hozzáteszem nagyon jó más szerepjátékok is vannak.
Szóval részemről: Hail to the King.

[Pee01]

Nehéz megadni rá a választ, mert elégé sok minden közbe játszik (többek között az is amit Ravenheart is írt).
Ami érdekesebb lehet és még én is csak találgatni tudod hogy nálam ennek is van szerepe:
Anno, életem első pár játéka az ős Ad&d-ben folyt és akkor nagyon magával ragadot a játék, utána megjelent a M* és elkezdtem azt játszani/mesélni, de valami mindig is zavart benne, még a regények sem azt adták vissza amit én fantasynak képzeltem az ad&d alapján. Ami jött azt kipróbáltam (Merp, Sw, cyberpunk, shadowrun, chtulu, vampire, stb. stb.), aminek egyrésze nagyon jó volt, de nem adta vissza azt amit anno megfogott a szerepjátékban vagy nem is tartozott a hozzám legközelebb álló műfajba, a fantasyba. Amikor megtudtam h magyar nyelven is elérhető lesz a d&d3, (amiről már sokat tudtam, de csekély angol tudásommal nem álltam volna neki angolul játszani) felcsillant a fény!
Az első játékaim benne, felébresztették ugyanazt az érzést amit az első játékaimnál éreztem és arra jutottam hogy csak ez az igazi fantasy szerepjáték érzés.

[Ravenheart]

Érdekes kérdés... Én bohó ifjúkoromban M*-sal kezdtem, aztán később tértem át D&D3e-re. Közben megjártam Káoszt, Falloutot és Warhammmert, de valamiért már megint a D&D-nél kötöttem ki. Mikor már egy jó másfél éve nem játszottam és meséltem, a D&D 4. kiadása hozta meg hozzá újra a kedvem (bár ennek ellenére 3.5-ben lesz most kampányunk) - ilyen hatást belőlem ezen kívül legfeljebb egy új WFRP váltott volna ki.
Miért szeretem? Jó kérdés. Valamiért megfogja az embert és nem ereszti. Mostanság, mikor a túlrészletezett háttéren és a valósághűségen van a hangsúly a fantasyben is, a szövevényes és intrikus történetek a népszerűek, a D&D a bástyája még mindig annak a stílusnak, amiből a szerepjáték kiindult. Lehet, hogy az évek során rengeteget változott, de valamit én mégis megtaláltam minden kiadásban: még mindig ez az a játék, ahol kalandozók kincsekre vadásznak, ősi templomokat fosztanak ki, ravasz csapdáknál halnak csúnya halált, képtelen szörnyekkel harcolnak (mint a zselatin kocka, a beholder, a rozsdaszörny), majd miután túlélték a nagy kalandot, elverik a pénzüket a városban feltámasztásra, felszerelésre, nőra, piára és zenére.
Amiért szeretem, hogy megtartotta a kötetlen, könnyed stílusát (ami nem feltétlen rendszerre értendő), valamint a legváltozatosabb szerepjáték a piacon, legyen szó kasztokról, szörnyekről, varázslatokról vagy világokról. Továbbá még mindig ebben a játékban a legfeelingesebb lemenni egy dungeonba, és kiporolni a dragon valagát.

[iceride]

Hmmm... ez megér egy témát? Meglássuk.

Én azért játszom ezzel, mert ezzel kezdtem, és megszoktam.
És mert jó.

Hirtelen más nem jut eszembe.

[Ardal]

Miért játszunk még 2008-ban is ezzel a fenomenális játékrenszerrel? Kérlek támogassátok a témát és a DnD-t. Hail to the DnD King.