Üdv Mindenkinek!
auer:
Idézet
Nekem az meglátásom h szépirodalmat a művészlelkek meg irodalomtanárok olvasnak.
Azért ez nem egészen így van... magyar szakon az egyetemen például kutya kötelességünk szépirodalmat olvasni,de én azt tapasztalom, más szakosok is szívesen olvasnak szépirodalmat, nyilván itt a közeg és a középiskolai háttér is szerepet játszik. Az viszont igaz, hogy az emberek túlnyomó többsége leginkább szórakoztató irodalmat lapozgat.
Takkatnts: Az én tanáraim se értékelik nagyra a fantasyt, volt is kisebb vitám az egyikkel... Viszont ha szóba próbálnak elegyedni ezzel kapcsolatban, egyből a fikcionalitás problémáját vetik fel, s ilyenkor átkozom Isert, amiért megírta A fiktív és az imaginárius c. művét.
KLM: A Macbethet még elfogadom érvként, node a Csongor és Tündét kissé nehezen veszem... Nyilván előfutár, de nem fantasy, még csak nem is fantasztikus irodalom. Nem ugyanaz, ha egy műben vannak fantasztikus elemek és ha egyet a fantasztikus irodalomba sorolunk. Ennyi erővel az Odüsszeiát is nevezhetnénk fantasynek, mégsem tesszük, bár itt úgy szerepel:
http://home.austarnet.com.au/petersykes/fantasy100/lists_books.html
Nos, hogy az MTA-ban mi a helyzet, azt csakis az akadémikusok tudják, mindenesetre a kánont ők határozzák meg. Sok törekvés van a kánon kibővítésére, meglátjuk, mekkora sikerrel járnak ezek a küldetések.
EHyde: A középiskolai oktatásban nem hiszem, hogy törzsanyagként kellene szerepelniük az ilyen tematikájú (Köszönöm Narmor, végre S. Sárdi Margiton és magamon kívül "hallom" ezt mástól is

)műveknek. Így is rengeteg olyan szerző, de elsősorban rengeteg olyan mű van, amelyet a tanárok kénytelenek kihagyni a törzsanyagból. És hiába is lennének benne, nincs elég idő arra, hogy négy év alatt még azokat is vegyék, de még kortárs is legyen és még fantasy meg sci-fi is... Ilyenkor leginkább a magyartanárhoz kell fordulni, s szépen megkérni, legyen szíves egy órát annak szentelni, hogy beszél a különböző irodalmi irányzatokról, amik manapság is futnak, s csak remélni lehet, megteszi. Bár, ha az egész osztály/csoport nyomatékosítja eme kérést, kénytelen lesz véghezvinni.
Azt sajnálom, hogy a magyartanároddal ilyen rossz élményed van, tudom, mennyire hatással van az irodalomhoz való hozzáállásunkhoz egy jó/rossz tanár. Nekem a gimiben az első magyartanárom úgy tartott órát, mintha egyetemen lenne, mindent tudnunk kellett elsőre, nagyon nem szerettük, s aztán 11-ben meg is menekültem tőle, ugyanis felvettem a magyar fakultációt. A faktos tanárnőm nagyon jó volt, egyetemi szinten tanított minket, mégis középiskolás módszerekkel. Neki köszönhetem, hogy ma ott vagyok, ahol. Nade visszatérve: a műelemzés igenis fontos. A középiskolákban azt tanítják, hogy egy megadott értelmezési módszer alapján tudjanak a diákok egy bármilyen művet elemezni. Azért van ez, hogy egy ismeretlen verset, novellát, regényt meg tudjanak valahogy fogni. Persze, nem jó, hogy a diákokba tukmálják (bár nekem nem volt ilyen tapasztalatom) az "egyetlen" értelmezést, de azt sem lehet, hogy mindenki kedvére írjon össze valamit, ami eszébe jut a műről, s tessék, kész az elemzés.
A kortársas javaslatodra csupán annyit reagálnék, hogy megnézném, ahogy egy középiskolás elemzi Eszterházy Péter bármely művét... Még valami: az irodalomban nincsenek új és új témák (ha csak nem valami társadalmi, ahogy Tyr is mondotta volt, vagy éppen korszakra/szerzőre jellemző), már mindent megírtak (ismét utalnék Eszterházyra). Az irodalom ezeknek a véges számú témáknak a végtelen számú feldolgozása.
A Rómeó és Júlia kapcsán: mi középiskolában nem is vettük, csak a Hamletet. Ha valakit érdekel Shakespeare, valószínűleg olvasni fog mást is. Amúgy a Hamletről sem gondolom, hogy középiskolában teljesen meg lehet érteni. Eezeket a műveket meg kell ismerni, ezek alkotnak egy nagy kulturális tudást, emlékezetet és identitást. Abba nem szeretnék már belemenni, hogy a Werther és a Candide miért fontos (mert fontos), különben itt ülnék és írnék holnap reggelig...
Tyr: Mohácsyt nem is igazán szeretik a középiskolai tanárok (sem), csupán sokáig nem volt jobb, plusz Mohácsy bácsi szinte végig idéz a tankönyvben, hol véleményeket, hol pedig az egyes műveket, így nem túl sok támpontot ad a középiskolásoknak. Szerintem az átvezető részek a legjobbak benne.
Ennyit mostan, szép napot!
Cormyr