LFG.HU Fórum

Én is inkább az írónő másik novelláját tartom jobbnak. Emez képzeletgazdag, de nem eléggé összeszedett: ennél sokkal fegyelmezettebben kellett volna kifejteni ezt a témát, mert a terjedelmi korlátok miatt kifejtetlenül marad számos fontos elem (ami még úgy is negatívum, hogy egyébként nem muszáj mindent alaposan megmagyarázni). Sokat kapkod az ide-oda amúgy ígéretes ötletek között. És tudom, hogy nehéz dolog a komolyabb karakterábrázolás ekkorka novellánál, de a dialógusok erre jó alkalmat biztosítanának- itt viszont pl. Mira és Joshi eléggé egyezően beszélnek, az író belső monológjává válik az egész (amúgy is túl sok infót kell közölniük a párbeszédeknek, ez is az egyénítés ellen hat).

Az utolsó mondatot leszámítva maximálisan egyetértek Zsolttal. De szerintem még számos negatívuma ellenére is jobb, mint a másik.

Hát ez így sajnos roppantul keszekusza. Az idősíkváltásokra való törekvés dicséretes, de a szerző nem ura a technikának, úgyhogy az eredmény ugyanolyan zavaros lesz, mint a víz az Idő Kútjában. A szereplőket talán nem ártott volna egy pöttyet egyéníteni, mert így csak egy halom üres sablont kapunk, karaktervonások és érthető motivációk nélkül. A novellán nagyon érződik a terjedelmi korlát szorítása, az egy-egy mondatba sűrített eseményleírások sikeresen agyonvágják a narrációt. A prózaökonómia távol áll az ideálistól, inkább egy lötyögő harmonikára emlékeztet:

Idézet

És szinte közvetlenül utána:

Idézet

De mondjuk ez se semmi egy akciójelenet lezárásának:

Idézet

Aztán speciel én szerettem volna megtudni, hogy ugyan már kik azok a tisztalelkűek meg a tisztátalanok (kisbetűvel),  mi a frászt keresnek itt a Földön ezer évek óta, és pontosan mi a különbség közöttük azon kívül, hogy a tisztalelkűek hűdenagyonjók, a tisztátalanokban meg démon fészkel. (Egyáltalán, mik azok a démonok és honnan pottyantak ide?) Mert hogy két római gladiátor viszályából bontakozik ki a nagy posztmodern apokalipszis, ez így picikét lóg a levegőben. Nem is beszélve arról, hogy kétszeresen megreformált időutazónknak csak hangyányit kéne messzebb visszamennie, hogy az első Maximust még csecsemő korában a vízbe fojtsa, és a probléma mindenféle kiskapu nyitva hagyása nélkül meg lenne oldva. Az időparadoxonba csúnyán beletört az író bicskája, jobban át kellett volna gondolnia.

Turbulens, áttekinthetetlen kavargás, temérdek mágiával nyakon öntve, a végén gyermeteg csattanóval: a sokat markol, keveset fog tipikus esete. A szerzőnek érdemesebb volna a másik novellája által kijelölt úton tovább haladnia, abban sokkal több a kakaó.
Módosította Kornya_Zsolt: 2011.10.14, 01:55

Meltan kapja a pontszamokat a novella

Közönségszavazás - Az asztal körül négy ember kártyázott. Egyikük erősen vesztésre állt, és rémülten a szoba sarkában álló, csuklyás mágusra pislogott. Az asztalfőn ülő figura szájában felparázslott a cigaretta, puha, párnás kezét előrelendítette, és felfedte lapjait. Vizenyős, szürke szemével közömbösen elbámult a fejek fölött, és rekedt hangon így szólt: Mutasd, mid van, Felügyelő!
Bökös Borbála: Joshi mágiája