451 hozzászólás érkezett eddig

[Lloth]

Na, most vizsgaidőszak végeztével haladtam tovább, elolvastam A végzet, amely elérte Sarnathot, a Polaris, és az Iranon keresése c. novellákat. Kissé eltértek az eddigiektől. Főként, hogy egyáltalán nem jelenik meg bennük a ma embere, de hangulatban is mások. Inkább emlékeztetnek amolyan fantasy novellára. Ami nem baj, persze.

[Beast]

Valószínüleg értékelte volna, de nem hiszem, hogy írói munkásságát nagyon befolyásolta volna, hiszen ő törekedett a nem mondabeli lények alkalmazására.

Randolph Carter: Nem igazán értem a kérdést, de a fesztivál az valamikor a '20-as évek elején iródott míg Through the Gates of the Silver Key '33ban. Remélem ezzel segítettem.

[Petro]

Idézet

Lenne egy vitaindító kezdeményezésem. Mi lett volna, ha Lovecraft tovább él, és eltudja olvasni Tolkien 1937 szeptemberében kiadott Babó (The Hobbit) c. regényét? Milyen hatással lett volna rá?

Véleményem szerint tetszett volna neki, mint mese, de nem hinném, hogy írói koncepciójában komolyabban befolyásolta volna. Köztudott, hogy fantasy írók közül Robert E. Howard-dal volt nagyon jóban, és hatottak is egymásra (pl. a valúziai kígyóemberek, meg az egyik Conan novellában is van utalás a Nagy Öregekre). Azonban Robert E. Howard teljesen másfajta fantasy műfajban alkotott, mint Tolkien, ugye a hard fantasy, és szerintem ez a stílus jobban "feküdt" a sokszor depresszív hangulatú Lovecraftnak, mint amennyire az optimista high-fantasy irodalom tetszett volna neki.

[solaron]

Helló!

Az eddig olvasottak közül nekem is nagyon tetszett az "Eryx falai között". Tudományosan igen elavult - őserdős Vénusz - de ez is egy régies, kellemes ízt ad neki.

(Olvasása közben viszont eszembe jutott, hogy mekkora szerencse, hogy Zsoldos Péter A Viking visszatér c. művében a helyszínt - egy barátja tanácsára - egy távoli bolygóra tette a Vénusz helyett...)

Egyébként ma végeztem az összes művei első kötetével. Egy kérdés: Az ünnep c. novellában szereplő álarcos alakoknak van közük a Randolph Carter Yaddith-i aspektusához? ("Zkauba", ha jól emlékszem)

Lenne egy vitaindító kezdeményezésem. Mi lett volna, ha Lovecraft tovább él, és eltudja olvasni Tolkien 1937 szeptemberében kiadott Babó (The Hobbit) c. regényét? Milyen hatással lett volna rá?

solaron

[Beast]

Eryx: én nem mondanám nem Lovecraftosnak, sőt egy különleges hangulatot ad az egésznek, hogy kilép egy sci-fi stílusba.
Nekem pl az egyik kedvencem

[Petro]

Lovecraft az egyik kedvenc íróm. Szerintem a jelzőhalmozás nem feltétlenül rossz, ha megfelelő hangulatban van hozzá az ember akkor olyan hatással lehet mintha fokozatosan, csontig hatolna beléd szép lassacskán a borzalom. Persze nyilván ez is személyfüggő, van akire egyszerűen nincs semmilyen hatással még a legiszonyúbb horror sem (legyen akár film, akár olvasmány). Egyébként szvsz a legjobban sikerült műve a Suttogás a sötétben. Azt olvastam először, és azóta is az a kedvencem, tudom ajánlani bárkinek nyugodt szívvel.

[Lloth]

Elolvastam az Eryx falai közöttet, és rám valahogy nem gyakorolt akkora hatást, mint az Árnyék az időn túlról, vagy akár az Őrület hegyei. (Nekem ezutóbbi is tetszett, a sok-sok motívum ismétlődés ellenére is mint, az őrület, a groteszk, nem emberi formák/érzések, stb.)

[Vincu]

Az Őrület hegyei-nél érett be a dolog, hogy márpedig ezt én nem olvasom tovább!
Nagyon tetszett a dolog, hogy találnak egy elhagyott várost, és ez minden eddigi elképzelést felforgat. Tényleg. Ez piszok jó volt. DE! Innentől kezdve egyszerűen egy nagy nulla a cucc. Egyik pillanatban még krvnagy hegy, a következőben már az Őrület hegye. Mitől is? Olyan szintű jelzőhalmozás van benne amivel még nem találkoztam. (na jó, csak MAGUS regényben, de az ne számítson már szépirodalomnak! ) A sztorivezetés bődületesen unalmas, a leíró képek érthetetlenek, a kutatók viselkedése röhejes, az örület bemutatása nem hogy hiteltelen, de még csak jelen sincs, a megjelenő borzalom a végén összecsapott. Bocs.

Akkor már inkább az Árnyék az időn túlról az, amire azt mondom, hogy így UTÓLAG hatásos.

Mindesetre úgy vagyok vele továbbra is, hogy nem véletlenül lett Lovecraft ennyire elismert, és világformáló író (bazze azt, hogy Ktulu hívása még az is "hallotta már valahol" aki nem Metallica-rajongó!), és bizony adni kell neki még esélyt.

[bodzatea]

Wikipedia a baratod

Abhoth asszem inkabb Clark Ashton Smithnel talalhato, a The Seven Geases c. novellaban.
Shudde M'ell Brian Lumley krealmany, a cthonianok istene; a Burrowers Beneath c. novellaban keresd.
Glaaki Ramsey Campbell kreaturaja, a The Inhabitant of the Lake szereploje.

[Count_Zero_Interrupt]

Sziasztok!

Meg tudja valaki mondani, hogy melyik mérhetetlen vén volt Abhoth, Shudde M'ell és Glaaki? Mely novellákban lehet velük találkozni és mit lehet róluk tudni?

Előre is köszi!
Gróf

[Vincu]

bodzatea írta 2007.12.17, 08:49 -n:

Vincu:
Ha adsz meg egy eselyt Lovecraftnak, szvsz a Red Hook lenne az egyik legjobb valasztas, vagy az Eryx falai kozott (mar ha Dick felol erkezel )

Most elolvasok egy igazi gagyi fantasy könyvet, hogy lenullázzam az agyam, és utána újra nekiveselkedem.

(OFF)olvastam már gagyi fantasyt, de amit most olvasok az nem egyszer késztetett már hangos hahotára. Szörnyű! (/OFF)

[solaron]

Ó, és művel.

(Nem szokásom a helyesírási hiba. Fáradt lehettem tegnap.)

[solaron]

Bocs, Nyarlathotep.

[bodzatea]

solaron írta 2007.12.17, 16:42 -n:

Most végeztem a Zarándokút Kadath-ba c. művvel, a gyűjteményes 1. kötetben. SZVSZ a valamelyik előttem szóló felfogásával ellentétben nagyszerű mű, főleg a gazdag szókincs miatt.

Gazdag szókincs alapból nem lenne rossz, de már a nyitóoldalról olyan jelzőrengeteg ömlik az ember nyakába, hogy attól koldul az egyszeri olvasó. Plusz az öreg Lovecraft azért hajlamos volt hangulati és leíró elemek terén néha túlzottan is a szinonimaszótárral játszadozni, és egy idő után unalmas lesz, hogy mindenre a "megnevezhetetlen, leírhatatlan borzalom" permutációit kapja az ember.

solaron írta 2007.12.17, 16:42 -n:

Bár, a végén csalódtam. Nyarlathoteph így akarta a dolgot, vagy csak véletlenül sült el jól? A kúszó káosz tényleg átejtette Cartert, elakarta küldeni a " végső entrópiába", hol Azatoth székel, vagy csak a Nagyokat akarta visszahívni, ahogy Randolph-nak mondta? (csak nem éppen a Shantak madaras módszerrel)

Javallom elolvasásra a "trilógia" másik két részét is (Silver Key; Through the Gates of the Silver Key), azok továbbfűzik a Carter-szálat.
Szvsz Nyarlathotep különösebb gond nélkül átejtette Cartert, és utána jót röhögött a markába.

[solaron]

Helló!

Bocs, hogy majdnem indítottam irodalmi topicot a CoC RPG témakörben. De most megtaláltam ezt, és örülök neki.

Most végeztem a Zarándokút Kadath-ba c. művvel, a gyűjteményes 1. kötetben. SZVSZ a valamelyik előttem szóló felfogásával ellentétben nagyszerű mű, főleg a gazdag szókincs miatt. Bár, a végén csalódtam. Nyarlathoteph így akarta a dolgot, vagy csak véletlenül sült el jól? A kúszó káosz tényleg átejtette Cartert, elakarta küldeni a " végső entrópiába", hol Azatoth székel, vagy csak a Nagyokat akarta visszahívni, ahogy Randolph-nak mondta? (csak nem éppen a Shantak madaras módszerrel)

Tovább olvasom a köteteket, és kíváncsi vagyok a ti értelmezésetekre.

Tekeli-li! Tekeli-li!

solaron

Módosította solaron: 2007.12.17, 16:43

[G46]

Üdv!
Én Lovecraftot olvastam először, kb. általános 4.-es koromban- rémület Dunwichban, egy fél évig alig mertem kimenni éjjel a wc-re- aztán 7.-es koromban Dicket. Aztán mindkettőt és nekem mindkettejük nagyon bejött. Bár egyiket sem tartom kiváló írónak. Lovecraftot a könnyen parodizálható jelzőhalmozásai, illetve a néhol dagájos mondatszörnyei miatt, Dick pedig sokszor mintha csak vázlatokat írt volna, amiket aztán elfelejtett duplaakkora terjedelemben kifejteni. Ennek ellenére úgy tudom, mindkettejüktől megvan minden, magyarul megjelent mű (hopp, illetve Dicktől a Halálos labirintus nincs, remélem, végre az Agave is kiadja).

[Lloth]

Vincu írta 2007.12.16, 14:59 -n:

Nekem nem attól lesz félelmetes, vagy misztikus egy könyv, hogy minden mondatban ott a "rettenetes", "félelmetes", és az "őrjítő" szó.

Nekem sem, mégis megfogott már az első novella. Igazából nehezen is lehetne kifejezni, milyen az, mikor megddől a világról eddig gondolt képed. Hogy amit valóságnak hittél, az nem egészen úgy van, ahogyan te (és többi embertársad, legalábbis nagy részük) gondoltad.