@ 2003.07.19. 19:52
Nagyon klassz cikk! Már azt hittem, valaki megint kirukkolt Jeanne D'Arc-al, amikor megláttam a címet:)) Soha kellemesebb csalódást! Épp vért izzadok hogy egy szerencsétlen novellahősnőt kijuttassak a Szentföldre...:pirul: Gratulálok a cikkhez, jöhetne még pár ilyen!
Kornya_Zsolt @ 2003.07.18. 15:00
Kedves Cypo!

A szösszenetem nagyjából-egészéből pont azt mutatja ki, amit te állítasz.

Kézcsókom, Sirály!

Tökéletesen egyetértek a véleményeddel, hogy ez a magatartás roppantul sajnálatos...

RR
@ 2003.07.18. 09:32
Érdekes... bár szerintem akkor a férfitársadalom nem igazán fogadta be a női lovagokat, mint harcosokat. Lehet, hogy társadalmilag lovagok voltak, de biztos nem látták szivesen őket.
@ 2003.07.16. 12:18
Üdv!

Bár nememnél és természetemnél fogva nőpárti vagyok, azt hiszem nem elfogultan mondom: ezzel a magatartással sok értékes tagtól fosztották meg magukat a lovagrendek az évszázadok folyamán. De hát ilyen volt a világ...és egy kicsit ilyen most is.

Jó tudni ezeket az adatokat. Kösz!
Kornya_Zsolt @ 2003.07.15. 14:16
Kedves Nesso!

Ez így van, ahogy mondod. A cikkem azonban nem a végső vészhelyzetben fegyveres harcra kényszerülő hölgyekről szól, hanem azokról a nőnemű harcosokról, akik TÁRSADALMILAG elismertek lovagoknak. A lovag ugyanis - erről bővebben ld. a nem sokkal korábban közzétett Lovagok: legenda és valóság c. cikkemet - a középkor delén és alkonyán elsősorban nem hadügyi, hanem társadalmi kategória volt.

Félreértés ne essék: ez nem kötözködés akar lenni, hanem válasz egy tanulságos szempontokat fölvető hozzászólásra.

Raoul Renier
nesso @ 2003.07.15. 12:04
Ezen felül előfordult, hogy a szentföldön a halottakat fosztogató szaracénok meglepődtek, mikor az elesett keresztények sisakjait levéve nőkre bukkantak. Mit tesz a létszámhiány. Edessza egyik ostrománál esett meg a dolog. most nem jut eszembe pontosan mikor.