Thirlen @ 2006.06.07. 10:49
Starcraftból tudtommal nem jelent meg RPG.
Rozsi @ 2004.01.30. 10:43
Jónak jó ötlet, de annyi pénzt nem ér.
evilcman @ 2003.10.19. 19:21
Attila:

"Amikor horrort olvasok/jáccok, max borzongok egyet, de többnyire csak röhögök a szerző erőfeszítésein, mert az ilyet nem lehet komolyan venni. Amikor pl valódi háborús események leírását olvasom, esetleg a túlélők/elkövetők személyes elbeszéléseit - na, akkor néha rókázni van kedvem és köpni-nyelni nem tudok."

Ez csak a minőségtől függ. A túlélők elbeszélései általában semmi hatással nincsenek rám ,csak untatnak, de ha az az illető jó elbeszélő akkor igen jó lehet a dolog. A horror film/könyv/akármi is csak akkor hat rád erősen ha jól van megcsinálva, ha pl. megnézed az "Aki bújt, aki nem" című filmet max. röhögsz rajta, ezt azonban nem mondhatnám el egy Texas Cahinsaw Massacre(első rész, nem remake, bár azt még nem láttam)-re vagy egy Dawn of The Dead-re.

És a háborús események leírása soha nem lehet olyan brutális mint a valóság, mint ahogy semmi más sem.

Szerintem.
SeSam @ 2003.08.28. 22:39
Én sohasem láttam egy Buffy részt sem, de abból ami itt le van írva... félelmetesen jó lehet! :( Ha maga a sorozat nem is, de a játék biztosan.
A beszólásokról: biztos velem van a baj, hogy 20 éves létemre ilyen infantilis visszafejlődött igénytelen ember vagyok de én bizony nevettem, nem is keveset.

Nah mind1, ami viszont nagyon zavart: sem itt sem a Chaos Ultra magazin oldalán egy darab emailcím vagy elérhetőség nincs.Egy ilyen cikknél mondjuk OK, az író nam akar idióta emailekre válaszolni, de a CU az ugye valami újságféle (én nem vagyok szerepjátékos - sajnos) annak csak kellene valami elérhetőséget megadni, nem?
@ 2003.08.24. 23:35
Attila:
"Amikor horrort olvasok/jáccok, max borzongok egyet, de többnyire csak röhögök a szerző erőfeszítésein, mert az ilyet nem lehet komolyan venni. Amikor pl valódi háborús események leírását olvasom, esetleg a túlélők/elkövetők személyes elbeszéléseit - na, akkor néha rókázni van kedvem és köpni-nyelni nem tudok."

Nagyjából erről írtam én is, de -
Mi más a létező legnaturalisztikusabb háborús v. akármilyen regény v. film, mint a valóság utólagos ábrázolása, leírása, azaz egy szubjektív vetülete? A benned kiváltott hatás pedig leginkább a leíró személy tapasztalatán, éleslátásán, bölcsességén, megfigyelőképességén stb. múlik - ha ehhez hozzáadod a (realisztikus) fantáziát, kreativitást, arányérzéket, írói képességeket, máris a kreált valóságnál vagy, ahol egy nemi erőszak vagy járvány ugyanolyan borzasztó lehet, mint a valóságban. Innen már csak egy lépés a sötétebb/gonoszabb megközelítésre koncentráló stílus (nevezzük mondjuk horrornak). Jó esetben nagyon finom határvonalról van szó!

A horrort számomra épp ez teszi problémássá: ahogyan a világ nem fehér, úgy fekete sem, és az általam ismert játékok/művek a fent említett szűk "szürkezónába" nemigen tudtak hihetően beletalálni (ismétlem: ez csak a saját tapasztalatom/véleményem).

A szőkelány/viccek/démonkill témához még egyszer:
Miután az asszony végignézetett velem pár régi részt, hát igen, néha elég sztereotíp/felszínes. Aki nem ismeri a sorozatot, ne ezek alapján ítélje meg - nézzen bele a S6-7-be, ott már tényleg máshol van a hangsúly.
@ 2003.08.24. 14:48
Üdv!

Te miről beszélsz, Pett-moondevil?

Nem arról volt szó, hogy mibe könnyebb beleélni magad, hanem a horror játékok kitalált szörnyűségei és a valóság viszonyáról.

Beleélésre meg asszem minden szerepjátékhoz szükség van, legalábbis szerintem.

Sergio
Pett-moondevil @ 2003.08.24. 13:14
VIGYÁZAT, A HOZZÁSZÓLÁS SZUBJEKTÍV ELEMEKET HASZNÁL, BÁRMIFÉLE HASONLÓSÁG AZ ÚN. "VALÓSÁG"-GAL KIZÁRÓLAG A VÉLETLEN MŰVE
:(:D:D

Marvin, veled vagyok! Éljenek a sznob, (vélten vagy valós) "művészlelkű" WW fanok! Wraith a király! Stb., stb....

A "valóság versus nem" témához: Persze, a valóság sokkal könnyebben "elképzelhető", hiszen "tudod", hogy "létezik" és sokunknak az/egy rpG talán télleg a/egy JÁTÉK, és nemannyira fő célja az, hogy pl."KM:10millió levágott fejet láttok, hu! Téllegám, gyerekek, nagggyon szörnyű, csúnya, annyira féltek, hogy még, bizony. Rettegjetek ám!". De remélem, hogy vagyunk egy páran az említett réteggel, akiknek az okoz élvezetet, hogy (megprószálom nem túl patetikusan)beleéljük magunkat az adott személyiséggel ellátott szereplő hely(zet)ébe az adott szituáció kapcsán.

Azér' én Feng Csuhit nem vallok be, de DnD-zek is, ami már inkább popullár, és a stílus kevésbé ígényli aztabizonyos "beleélést".

ui.:Mindenki azt jáccik, amit szeret;). Kívánok mindenkinek megfelelő társaságot hasonló ízléssel!
Attila @ 2003.08.21. 14:31
Erről a valóság vs fikció brutalitása témáról még kikívánkozik belőlem az, hogy jó eséllyel még egy "szimpla" nemi erőszak is összehasonlíthatatlanul brutálisabb, mint bármilyen fiktív horrorkodás, épp azért, mert az valóság.

Amikor horrort olvasok/jáccok, max borzongok egyet, de többnyire csak röhögök a szerző erőfeszítésein, mert az ilyet nem lehet komolyan venni. Amikor pl valódi háborús események leírását olvasom, esetleg a túlélők/elkövetők személyes elbeszéléseit - na, akkor néha rókázni van kedvem és köpni-nyelni nem tudok.

De ez csak izlés és pofon, ugye.

Marvin:
"Nemtom, egy tökös akcióhősnek inkább hajlandó elnézni az ember az ellen abszolúte irreális módon történő halomra gyakását, mint egy tinilánynak, aki azelőtt legfeljebb ha hajszárítót v. szemceruzát fogott a kacsójába, míg rá nem döbbent, hogy tulajdonképpen ő a natural born vámpírölő. Különösen, ha a tökös akcióhős nem érzi szükségét minden egyes tasli/lövés után lapos vitzek durrogtatásának."

Én mondom, hogy csak az előítéletek beszélnek belőled... :(
@ 2003.08.21. 11:38
Kedves Marvin!

"Kult - tessék, ott van szem-szájnak ingere. Egyrészt ugye a való világra épül, tehát szerepel benne annak minden csúnyasága, plusz ehhez adódik sok réteg szürreális pokol háborúkkal, népirtással, járvánnyal, döghalállal, meg általában mindennel, amihez képest Ruanda v. a holocaust kispiskóta."

Ezt remélem csak poénból írtad, mert úgy egyébként kolosszális baromság. A valóság brutalitását semmi, ismétlem SEMMI nem adhatja vissza, és semmi nem lehet brutálisabb. Nézz csak meg néhány képet az afrikai törzsi háborúkról, ahol a vesztes oldal tagjai választhatnak, hogy a kezüket vagy a lábukat vágják le. Csinos kis halmokban állnak a levágott lábfejek (csecsemőtől az öregemberig).

Ami a kritikádat illeti, ízlések és pofonok, nem kényszerít senki, hogy játssz vele, a cikk címe is egyértelmű volt, még csak elolvasni se kell.

Az meg, hogy mi a horror, és mi a humor, egyénfüggő, sok olyan van, amin mások halálra röhögik magukat, és meg sírni tudnék. Na, ezeket nem nézem meg, viszont nem is fikázom, mert minek.

A felnőtté válásról meg annyit, hogy ha csak egy embernek segítenek ezek a sorozatok (bármilyen kis mértékben), már nem készültek el hiába. Azt meg tán nem Neked kéne eldönteni, hogy úgy általában mi lehet segítségére egy kamasznak, és mi nem.

Tisztelettel

Sergio
@ 2003.08.19. 17:21
Marvin: Ha hiszed, ha nem én legtöbbet eddig pont VtM-el játszottam (és még csírájában sem hasonlított a könnyed Buffy-s témához). A VtM-ben az intrika és a hangulat dominál, volt, hogy 8 órás játékalkalomból csak egyetlen kockadobásra került sor (mellesleg a csapat 1 db vámpírból és két halandóból állt). A BtVS valahogy akciódúsabb, könnyedebb. De vegyük most Angel-t (utaltál is rá). Tényleg siralmas lenne, ha minden vámpír Angel kaptafára készülne és a démon/vámpír rosszfiúk a sorozatban látott gyakorisággal tűnnének fel és el. Mégis a VtM alaptétele (készítők is eleget hangoztatták) a vámpírrá vált halandó lelki küzdelme. Ha kettőnél több Angel-t néztél végig (nem kritika) szerintem egy nagyon gondosan felépített, hangulatilag is értékes, ötletgazdag morális játszma bontakozhatott ki a szemeid előtt. A másik szomorú (vagy örvendetes?) tapasztalat: szinte mindegy milyen játékot játszol, inkább az számít hogyan játszátok. Itt utaltam volna a Brujah verőlegény Jk-ra, akik messze meghaladják akció/5 perc szinten a fent említett sorozatot (elnézést, hogy pont egy ilyen sztereotípiához nyúltam, de sajna van valóságalapja). Ami pedig az Angel sorozat ötletességét illeti: eltekintve a néhol sablonos vonulatoktól, a story kifejezetten ötletes, többé-kevésbé eredeti. Persze ez már annyira nem mondhtaó el a BtVS-ről, de vegyük figyelembe az időbeli különbséget is. Sajnálatos tény (emberi gyarlóság), de előbb-utóbb mindenki kifogy az ötletekből, ez pedig sok részen rajtahagyta bélyegét. Még néhány év és csengetnek mindkét sorozatnak (vannak akik szerint már rég ideje lett volna). Összegezve a BtVS világból akadt pár szimpatikus rész, melyet szívesen átrántanék a VtM játékokba (pl. klánok hiánya).
u.i. elnézést de tényleg elírtam, Kindred: The Embraced.