@ 2003.11.18. 16:04
Nem mondom, hogy értem mit akart írni a szerző, de azt hiszem nem is ugyanazt kell mindenkinek jelentenie. Ha erre valaki azt mondja sablon, csak saját sablonok utáni vágyának ad vele hangot.
Hasonló gondolatokat ébresztett bennem a novella, mint Zombieban. Ezeket nem akarom ismételni. Csak annyit tennék hozzá, hogy a sejtelmességével valódi remekmű, 99+42%.
zombie @ 2003.11.15. 19:04
A csapongó stílus csapongó gondolatokat takar, a bevezető meg tök lényegtelen, úgy, ahogy az egész folytatás is. Nem arra készült, hogy kritikát írjanak róla. Ez inkább csak egy fióknak íródott, afféle betekintés Uray Hunor elméjébe, mintha egy kamerát eresztenének le a gyomrodba.
A Maskarádé pedig azért teljesen jogos, mint cím, mert ez a kuszaság van a kifelé és még a befelé mutatott álarcok alatt is. Lásd: naplóírás!!! Olvass a sorok között és ne értsd, hanem Érezd! Ne a szavakra és a stílusra figyelj, hanem a gondolatfolyamra, ami cenzúra nélkül szaladt a papírra egyenesen az elméből.

Jé, most látom, hogy zolthen is gyakorlatilag ezt írta.
@ 2003.11.13. 15:20
Nekem nagyon tetszett, talán azért, mert az én gondolatmenetem is ilyen. Kritikát olyan ír, aki a művet (jelen esetben novellát) csak elolvassa, de nem érti. Remélem még sok ehhez hasonló novellável is találkozunk a közeljövőben, addig is sziasztok.
@ 2003.11.12. 20:26
Ave!

Nem lenne rossz, de tényleg se füle, se farka. Jól indul, nem rossz még a közepe sem, aztán vége. A közepe után vége. Nincs befejezés, eléggé összecsapott jellege van az utols soroknak.
És ahogy már mondfták, túl sok kérdés marad nyitva. Én kifejezetten szeretem a ködösítést, de ha túl sok kérdés marad túlságosan megválaszolatlanul, az zavaró, és elrontja az összképet.
A bevezető szerintem jó összefoglaló, mert akárki akármit mondd, tényleg elidegenedett a világunk, ha sablon, ha nem. De kérdem én, az orosz realizmus is sablonos? Hiszen ott is ugyanazok a témák jönnek elő...(világ életemben utáltam az oroszok történeteit, de nem fogom sablonosnak nevezni, mert becsülöm.)
Cím: nekem egyáltalán nem volt feltétlenül Vampire érzésem, de a novellához sehogyan sem tudtam kapcsolni. Egyszerűen nincs kapcsolat a cím és a történet között.

Összhatásban azért nem rossz.
Vincu @ 2003.11.12. 16:58
Raffy jól monnya! Aki a ZERPÉGÉ hura ír, maskarádé címmel, az jó eséjjel azt válcsa ki, hogy a zemberek 90 százalékja a vempájőrre fog aszsonscin asszmonib... gondolni.
A sztori egyébként nem lenne rossz (hálás téma, lehet vele szuttyogni), csak nekem gondok voltak a témakövetéssel. Picit lehetne összeszedettebb.
@ 2008.04.22. 21:12
"csapda. A Maskarádé szóról én a Vampire-re asszociálok. Vámpír-novellát vártam, de ebben egy fia vámpír nem volt - ezért becsapottnak éreztem magam. "

Lol, ezentúl ezt a szót ne is használja az irodalom, mert egy pár milla rpg-s kedvenc játéka...Ezt te sem gondoltad komolyan? Főleg, hogy a novella eredetileg talán nem is ide az rpg.hu-ra készülhetett...
Raffy4 @ 2003.11.12. 13:02
LacErta most nagyon rátapintott a lényegre, és ezt már hosszú ideje én is megfigyeltem: azok az emberek, akik negatív kritikát írnak egy-egy íráshoz, nem tudnak kritizálni. Egyszerűen elsütik a "sematikus", vagy "lejárt lemez, te se hoztál ki belőle újat", vagy az "egyoldalú" jellegű kliséket, amelyek aztán egyáltalán nem építő jellegűek az íróra nézve, és inkább csak bántóak.

Ezért most jöjjön egy határozottan építő jellegű negatív kritika.

Címválasztás: csapda. A Maskarádé szóról én a Vampire-re asszociálok. Vámpír-novellát vártam, de ebben egy fia vámpír nem volt - ezért becsapottnak éreztem magam.
Témaválasztás: csillagos ötös. Ez egy nagyon jó alapötlet, viszont egy párbajra hívással ér fel. Az író felvett ugyan a kesztyűt, de veszített végül - nem azért, mert nem tudott hangulatot teremteni. Nekem tetszett az első bekezdés: volt némi orwelli felhangja, ami nekem mindig megmelengeti a szívem.
A probléma az volt, hogy az író nem tudta folytatni; feldobta a labdát és hagyta leesni. Csapongó a stílusa; leginkább az zavart, hogy az általános leíró bekezdések után egyes szám első személyben kezdett el beszélni. Kezdhette volna úgy is, hogy kiderüljön, itt bizony kérem egy monológról van szó, de ez csak a bizonyos "cetli" keresgélése közben derül ki.
Innentől kezdve pedig folyamatos zavar: a cetli, aminek semmi jelentősége nincs, és - számomra - nem egyértelmű, hogy milyen üzenetet hordoz. Utána bármilyen összefüggés nélkül felbukkan a ház, megismerjük történetét, aztán időbeli ugrás - hopp, már éjszaka van - aztán a kialvatlan ember, a minden novellában kötelező egy darab idegen szó,lamentálás az élet értelméről és a nagy Mókurkerékről.
Aztán újabb törés: "Mióta elment a házból..." - ki ment el? Bármiféle bevezetés nélkül felbukkant egy kulcsszereplő, akinek kiléte - ismételten csak azt tudom mondani, számomra - nem egyértelmű. Hazaút a parkon át, vörös köd, felemelkedés - ezt az az illető műveli, akire az utalás történt? Mert ez sem egyértelmű, lehet itt szó infarktusról, rosszullétről, hallucinációról. A hős megjelenik a park másik végében - ez egy teleport, vagy tudathasadásos állapotban sétált el odáig? Valaki odavitte? Hogy került a körme alá vér, ha egyszer az ő szívét markolta meg a jeges kéz, ő volt az áldozat?
Kivitelezés: borzalom. Semmi sem egyértelmű; mintha egy kirakóst kéne csukott szemmel összerakni. Természetes, hogy egy novella kérdéseket ébreszt az emberben, de emellett érzelmeket, hangulatokat is - én azonban csak kérdésekkel találkoztam.
Nem egyértelmű, hogy az író mit akart ezzel a tudtunkra hozni, ha jobban megnézzük, nem szól semmiről - mert az elején felvezetett "kiüresedett élet, elhidegülő emberek, karrieristák" témát egy személyes és megmagyarázhatatlan eseményben oldja fel.

Ha mégis vámpírokról volt szó, lehetett volna erre a címen kívül mással is utalni. Ha egy skizofrén vagy szimplán őrült ember agyának működését próbálta az író modellezni, akkor miért a Maskarádé címet adta neki? Kérdés, kérdés, kérdés hátán.
De ezek után azt kell hogy mondjam: nem rossz novella, mert agymunkára serkent (legalább is engem), háromszor elolvastatja magát, mert hátha szegény olvasó volt a hülye. Ezek után nyugodtan azt lehet mondani, hogy a stílus nem hogy elítélendő, hanem éppenhogy avantgárd. Összehasonlító irodalom-szakosok szoktak ilyeneket írni.

Viszont azt ismerjük el, hogy az írónak szép neve van, jól cseng, könnyen megjegyezhető, így ha sok hasonlót produkál még, saját rajongó- vagy éppen ellentáborra fog szert tenni hamarosan.
Szaky2 @ 2003.11.12. 12:17
Aholy!
Őszintén nekem se teljesen világos ez a novella. Lehet, hogy ez az én hibám, de ez nekem túl homályos, igy két elolvasás után. Viszont az eleje nagyon tetszett: Az elidegenedett világról nagyon szép kepet kapunk.
Ami a sablonozást illeti: a sablon szerintem az, amit túl sokszor ismételtek, és már nincs semmi mondanivalója, még ha volt is neki. Olyasmi dolog, mint a közhely. Szóval ha úgy mondod, hogy "szr az élet", hogy úgy tűnik mindenkinek, nem mondasz ujjat, akkor sablon. Ha nem, akkor nem.
Az, hogy ez a Novellicsku sablonos e, nem tudom megmondani, mivelhogy (talán már mondtam) nem teljesen világos.
Télleg, nem tudja valaki, hogy hogyan lehet, elkerülni hogy a szép szmájlikat (kettőspontkötőjelzárójel) kicsrélje mindenféle borzalmas rajzocskára?

További kellemes tobzódást:
Szaky
Arsentis @ 2003.11.12. 11:14
LacErta: én örülök neki, fél éve a "klisé" dívott... A "sablon" sokkal szebb szó :))))
Arsentis @ 2003.11.12. 11:12
Hmph. Ezt most értenem kéne? Egy újabb vámpíros "gyöngyszem"? Vagy úgy egyáltalán, nem jön át, hogy miről szól...