@ 2004.08.15. 23:36
Üdv Mindenkinek!

Köszönöm a kritikákat... egyáltalán azt, hogy elolvastátok. Egy kis magyarázattal tartozom a történetekhez.

Ezek a történetek azért fotnosak nekem, mert mindegyiknek a sérelme megtörtént velem. Egyszerűen... másképpen nem tudtam sehol sem levezetni a dühömet/csalódottságomat, csak ha leírtam őket. Elég régóta írom ezeket, mindet a pillanatnyi hangulat ihlette... persze... nagyrészük, sőt... az egész se-füle-se-farka sztori. Csak annak jelent valamit, aki ismeri ezeket a sérelmeket. És az én vagyok. :) Tulajdonképppen vége sincs. Sidet nem fülelik le... neki nem vág vissza senki... valószerűtlen, ez is igaz... de a funkciója megvan.
Kérdés, hogy akkor hogyan is került a csizma az asztalra? :D
Valamiképpen BePe elé kerültek, és ő úgy gondolta, hogy feltehetné, én meg azt gondoltam: miért ne? Még nem döngöltek le a földbe eléggé... :D Akiknek meg tetszett azoknak meg üzenem eme közhelyet: megmelengettétek a szívem. :D

Mégegyszer köszi, hogy olvastátok..

N. G. Olívia... alias Zsákos Mazsi
b0c1 @ 2004.08.03. 00:37
:)((
Pedig jól indult...
Az első fejezetet még élveztem. Ugyan zavaros volt, hogy vajon mitől pöröghetett be a csaj, de azt hittem, ez majd később még kiderül.
A második fejezetnél már sejtettem, hogy sosem fogom megtudni. Ekkor arra gondoltam, hogy ez valami olyan lesz, mint régen a Suli nevű játék: a főhős bepörög, és kicsinálja az egész tanárikart. (A Vera által említett logikátlanságokra most nem vesztegetnék szót).
A harmadik fejezetben kiderült, hogy mégsem erről van szó. Ekkor arra gondoltam, talán csak képzelgés az egész: a kiscsaj gondolatban bosszút áll az őt ért sérelmekért.
A negyedik fejezet már teljes káoszt eredményezett. Itt már nem végképp nem tudtam, mire számítsak.
Az ötödik fejezetben a visszautalás a házmester halálára végképp megdöntötte a képzelgés-teoriát.
A hatodik fejezet elején még reménykedtem, hogy összeáll a kép, értelmet nyer a történet. (Mert mint tudjuk: a lepény hal elsőre, a remény hal meg utoljára.) Sajnos ez nem történt meg, a történet ugyanolyan se füle, se farka maradt, mint előtte volt.

Ez így sajnos nagyon kevés. Semmi kapcsolat a gyilkosságok között, nincs egy jó befejezés, ami megmagyarázná, vagy legalább valami kis értelmet adna az egésznek.
Eszement, cél nélküli vérengzés. Se tanulsága, se mondanivalója a történetnek, de még csak az érzések se jöttek át. Emészthetetlen. Káosz.

Az egyetlen, ami pozitívumként megemlíthető, az az aránylag jó nyelvtan, de hogy Wood Sun-t idézzem: ez még nem elég egy jó íráshoz.

10%, de ez is csak a megfogalmazásért, nem pedig a történetért.
@ 2004.08.02. 13:17
nincs eleje, nincs vége, értelmetlen gyilkolászás, közhelyszerű akok
SeSam @ 2004.08.02. 03:44
Az elejen egeszen pontosan mit kovetett el ellene a zenetanar, mert nekem nem vilagos. Amugy a masodik gyilkossagtol kezdve (szegeny vedtelen tornatanarno) en nem vettem komolyan a muvet, es ugy egesz szorakoztato. En ugyan a fohosnot nem nagydarabnak kepzeltem el, hanem amolyan "graceful and lethal" leanyzonak, dehat izlesek es pofonok ugye. Persze ettol meg nem szol semmirol.

Ez nagyon furcsan hangzik: "maga alá temetve ezzel őt"
Hanna @ 2004.07.30. 12:46
Vera: Nem tudom, érezted-e, de ez irónia volt... :D Valamilyen oknál fogva mindig felbukkan valaki ezzel az érveléssel, pedig már ki tudja, hányszor megcáfolták sokan. kezd egy kicsit... hm... unalmas lenni.

Véleményem egyezik a tiéddel :) Az olvasónak joga van a véleményformáláshoz. Az írónak joga van védekezni, ha úgy érzi, nem korrekt a kritika.
@ 2004.07.30. 12:37
Hanna: "az kritizáljon, aki jobbat tud" ?
Nos, én is írtam már novellákat, amit meg is mutattam itt anno. Meg is kaptam érte a magamét!! :o) De úgy fogtam fel, tanulhatok belőle. Szerintem, aki nyilvánosság elé tár valamilyen alkotást, ami az övé, felkészült rá, hogy véleményezik. Vagy így, vagy úgy. Rengeteg olyan novellát olvastam ezen a honlapon, amire azon kívül, hogy "jó, nagyon tetszik" nem tudtam volna érdemben mit hozzátenni. Nem sárdobálást akartam, csak leírtam, számomra mi volt zavaró, vagy érthetetlen.
@ 2004.07.30. 11:23
Először az objektív megjegyzés. Mint azt miguel is jelezte: a magyartanár kifejezés angol anyanyelvű szereplők esetében egyből a "12 éves vagyok, és tini-pszicho-horrorizét írok" szintre veti vissza az egészet.

Ezt sajnos a történet sem cáfolja meg, a Vera általá említett masszív logikátlanságoktól kezdve az írás általános "most ezt MIÉRT" kicsengéséig. Mi, szegény olvasók sem tudunk meg többet erről a merényletről, mint Sid dear áldozatai arról, hogy miért kellett meghalniuk.

Olívia, tulajdonképp mi a fészkes fenét akartál kifejezni ezzel az írással? Nem mintha feltétlenül nagy bajom lenne azzal, ha egy novellának se füle, se farka, de ez itt az értelmetlenség egész érdekes dimenzióit villantja fel. Mire jó ez? Mit mesél el? Milyen érzést közvetít, vagy milyen értéket fejez ki? De ha legalább felhőtlen szórakozást nyújtana...

Persze mindegy. Legalább a mondatok a szokottnál kevésbé estek hasra a saját állítmányukban - de sajnos a nyelvi kompetencia még nem elég egy jó íráshoz. Legközelebb valami értelmezhető történetet, ha lehetne...
seewan @ 2004.07.30. 09:01
Hááát, nem tom. Sparrownak van talán igaza. Úgy indult, hogy ebből valami nagy durranás lesz. Csak aztán a végén hiányzott az mindentelsöprő csúcs. Vagy legalább egy kis röpke magyarázat, vagy feloldás, vagy bármi... Igy pusztán öncélú gyilkolás volt és mint olyan, érdektelen. A mű amugy nincs rosszul megirva, mondhatni a nyelvezete sem túl rossz.. Ennyi.
@ 2004.07.29. 20:00
"az kritizáljon, aki jobbat tud írni". ebből mintha valami jó kis flémvór is kerekedett volna valahol (..., egy messzi-messzi galaxisban). bár, a konfliktusos példány úgy hangzott, hogy "Írj jobbat!".=)

a lényeg, ami ott is tanulság volt, hogy az "Írj jobbat!" és barátai lúzerségnek számítanak, kéretik őket mellőzni. nem ellenségeskedésből írom ezt. nem kell Stephen Kingnek lennem ahhoz, hogy kritizáljak.

Sparrow: novella? azt hittem, naplórészlet. :boci-power hatezerrel:
Sparrow @ 2004.07.29. 17:51
Hát, én is hiányoltam valamiféle befejezést. Egyre izgatottabban olvastam a részeket, mert tudtam, hogy valami nagy durranásnak kell lennie a végén, amelyben kiderül, mi is ez az egész; mert ez túl durva, de valahogy biztos meg lesz magyarázva: talán csak egy kamaszlány álma, tehát meg sem történt semmi, vagy hasonló. De nincs befejezés. Ez NAGYON lehúzza a "művet". A végén csak egy nagy csalódást éreztem, meg azt, hogy ez így értéktelen. Így most nem más, mint hat rövid gyilkolós "novella", melyben azonos a főszereplő - tényleg olyan, mint egy Z-osztályú filmsorozat.

Én is öncélúnak érzem; az olvasó számára ez így semmi élményt nem nyújt, max. a befejezésben lehetett volna valami nagy tanulság, amin legalább elgondolkodhatunk. De ebben a formában ez semmi. Ha alpári akarnék lenni, azt mondanám: a szerző nagy ívben lesz*rja az olvasót, nem árul el semmit a lányról, nem magyaráz meg semmit, csak leír néhány gyilkolást, amivel talán saját destruktív vágyait akarja kielégíteni.
Ez dühítő. Egy novella az olvasóknak szól, akik jó történetet akarnak olvasni, és nem kíváncsiak a szerző lelkivilágára.

Így most már csak annyi pozitívumot mondhatok, hogy tetszett az írásmód: szerintem nem első novella, és ha a szerzőnő megerőltetné magát, pl. használná a fantáziáját, vagy tanulmányozná, hogyan kell történetet írni, bevezetéssel, jellemrajzzal, leírásokkal, magyarázatokkal, bonyodalommal, megoldással és befejezéssel, talán jobb írásokat is tudna alkotni.