Binnus @ 2006.03.05. 21:21
Nurenea:

A Hét kecskegidában van az, hogy megfullad a farkas, mert tele van a hasa kövekkel, és beleesikm a vízbe, mikor megszomjazik.

A Piroskában is belevarrják a köveket, de ott mikor kiugrik a nagymama ágyából, a nehéz kövek lehúzzák a súlyát, és kileheli a páráját, majd a vadász megnyúzza.
Direkt utánanéztem :aboci:
Nurenea @ 2006.03.04. 18:24
Binnus,
Nem, nem keverem, gyűlöltem ezt a mesét. Ezzel a mesével keserítették meg ovódás napjaim nagy részét :aboci:
Binnus @ 2006.03.01. 23:09
Nurenea:

"Piroska és a Farkas... Az az éhes négylábú ordas, pusztán baráti szeretetből fogyasztja el Piroska fél rokonságát? A vadász meg nem pont hidegvérrel szabja fel a szerencsétlen állat testét, és rakja tele kövekkel, hogy hadd fulladjon meg az isten barma, ha szerencsétlen megszomjazik... "

A Piroskát kevered a 7 kecskegidával..
Giltintur @ 2006.03.01. 21:25
Nocsak.. nem azt állítják, hogy sátánisták vagyunk. Változik a világ.
enkil @ 2006.03.01. 13:29
Hali, Csak azért reggeltem, hogy irhassak!
szerintem marha nagy különbség van a számítogépes és az asztali szerepjáték között, és ez nem csak az én hanem a csapatom véleménye is ne itélem el a WoWt vagy bármelyik másik gépes játékot bár személy szerint én rühhellem őket.
Azt a Bizonyos 16 éves kölyköt meg nem pszihomokushoz kellett volna vinni hanem leverni neki két istentelen nagy maflást egyből bekussolt volna( tapasztalat)!
Azokat meg nem értem akik fujjolnak a szerepjáték ellen ugy hogy ki sem probálták nekik meg azt javasolnám hogy probálják ki, ha nem tetszik akkor meg hagyjanak minket békén. mi sem fujjolunk a sorozatok meg egyéb agymérgező vacakok ellen.
Nurenea @ 2006.02.27. 17:46
Nem vagyok régóta szerepjátékos. Igencsak fiatal vagyok még, s nem is sikerül oly gyakran játszanom mint szeretném. De úgy érem szível lélekkel szerepjátékos csajszinak mondhatom magam. Amikor elolvastam ezt a cikket, gondolkódóba estem. Először is találtam benne alapvető "félreértéseket" melyek a cikk írójának szürkeállományában születte meg, de néhány gondolata egész értelmesnek tűnt. Azután Az RPG Kedves Közönségének hozzászólásait olvastam nagy nagy érdeklődéssel :aboci:
Kövezzetek meg, de néhány ponton igazat adok a cikk írójának. De ugyanakkor sok helyütt nem is értek vele egyet.

" a szerepjáték a legjobb találmányok közé tartozik, ellenzői viszont úgy vélik agresszivitást válthat ki."

Kérdem én ,nagy nagy tisztelettel a szerepjáték ellenzőit,(feltételezem igen tetemes százalékukat aggódó szülők alkotják... :D ) hogy a mesékben, melyeket áhítatos, békés hangulatban olvasnak fel estimeseként pöttöm gyerkőceiknek, azokban nincs erőszak?...
Piroska és a Farkas... Az az éhes négylábú ordas, pusztán baráti szeretetből fogyasztja el Piroska fél rokonságát? A vadász meg nem pont hidegvérrel szabja fel a szerencsétlen állat testét, és rakja tele kövekkel, hogy hadd fulladjon meg az isten barma, ha szerencsétlen megszomjazik...
Millió és millió példát lehet(ne) még találni. Az erőszak az ember része, még napjainkban is az. Szerencsére, egyes helyeken már kisebb mennyiségben szorult napjaink társadalmának egyedeibe. De még mindig jelen van, akár mennyire is tagadják, csak más alakot öltött.
" a szerepjáték új világokat nyit meg... ~hatásai hasonlóak a drogokhoz..."

Nem tagadhatjuk, nincs is miért. Igen, egy új világot nyit meg. És ez rossz? Nem nyújt néha menedéket az unalmas szürke étköznapok elől? Vagy a túl nagy nyomás alól? Kérdem én mi rossz van abban, ha az ember lazít egy kicsit, kalandozik, új, ismeretlen területeket hódít meg, egy kicsit hősnek éreheti magát.
Igaz. Tudni kell hol a határ. Mint ahogy a gyógyszer kis mértékben gyógyít, nagy mértékben méreg.
Úgy érzem efelett a dolog felett sokan átugrottatok. De persze én sem vagyok tévedhetetlen. :)

De ezután a hosszú hegyibeszéd után, kijelenteném, teli torokból: Éljen az RPG és a szerepjáték! :)Valóban egy jó találmányról van szó, nem pedig a rosszat kell benne látni, bár ez egyéntől függ minden esetben.
Én továbbra is játszom, engem elbűvölt ez a Világ, de tudom hogy hol a határ (és csak óvatosan lépem át :D ) És spec. külön büszke vagyok arra, hogy van fantáziám, nem pedig szürke unalmas kocka lélekként létezem :) Normálisan tanulok külföldön, vannak céljaim az életben. Nekem erőt ad a szerepjáték, de építőt semmint rombolót. :)
Hicsi @ 2006.02.24. 16:21
Csak most olvastam a cikket mert nem voltam szamitogep kozelben egy hetig, es muszaly hozzaszolnom, csak ha elgondolom hova jutott a party akkikkel jatszottam:
Van ket informatikusunk akik max pontal jutottak be az egyetemre, egy epiteszunk aki nagyon muvelt politikai es tortenelmi teren, es egy ugyvednek tanul es szabadidejeben rock zenekarban jatszik, es en eppen Angliaban tanulok urhajo tervezo mernoknek (bocs jobb forditast nem tudok a space system engineernek).
Csak azt mondom hogy egy hobbi nem hataroz meg senkit,igen ott log a falon a kard de alatta ottvan a teniszuto is, ilyen alapokon a TVnezesbe es ujsagolvasasba is bele lehetne kotni... de nem teszik

A szerepjatekot meg kell erteni, ki kell probalni, es olvasni kell sokat hogy megertse az ember. ezt sokan nem teszik igy sokan (nagyon sokan) nem ertik mi a szerepjatek, es amit az emberek nem ertenek arrol rosszat gondolnak, es annak helye van a mediaban...

A szamitogepes jatekok, WoW, Guild Wars, masok, azok se rosszak de valoszinuleg bizonyos kor alatt a szuloknek nem lenne szabad tul sokat jatszani engedni gyeekuket... mint ahogy egy nyolc eves se hagyna abba a TV nezest ha jo mese megy es ott ulne akar 6-10 orat, az meg nem egeszseges.

U.I.: boccs az ekezetekert, epp nincs magyar billenytuzetem...
@ 2006.02.23. 15:17
Arra már rájöttem, hogy csak annak a személyiségét lehet befolyásolni különböző dolgokkal,lsd itt a szerepjáték(asztali, pc)akinek gyenge a jelleme.Az, hogy asrác nem evett nem ivott, dührohamot kapott stb (engem ez akasztott ki igazán) az részben szülői hiba is. Szerintem. én is játszok, ha nem is napi rendszerességgel,mind asztalit, mindt kártsásat és pcset is.Azt hiszem ezzekkel együtt érzem magam teljesnek.Remek a fantáziavilágom,nem pedig egy sivár, lepusztult szürke sivatag, mint a megfásult emberek többségének. Nekem viszont rövid, de annál színesebb hajam van, és a metált hallgatok orrba-szájba:)
@ 2006.02.22. 06:11
A cikk végén megszoalo alanyok közül az utolsot leszámitva mindegyik a netes játékokról beszél... azoknak meg szerintem (bár most sokan lehet elküldenek magukba a bús...ba) annyi közük van a szerepjátékhoz ,mint Bartók Bélának a vetögéphez... Még szép ,hogy vannak olyan hülyegyerekek ,akiknek már beleégett a retinájukba a monitor képe, azt nem birják abbahagynia a gyakást meg az xp gyüjtögetést ,de a fos számytógépes RPG-ket szerintem soha nem lenne szabad összehasonlitani az igazi szerepjátékokkal. damon julian
Narem @ 2006.02.21. 17:36
"A feleségem mióta szerepjátszunk, 1-2 jeggyel jobban teljesít egyetemi vizsgáin, mert a herceggel, meg primogénekkel való beszélgetés során megszokta hogy felpörgetett idegállapotban is tudjon összefüggően beszélni..."

Ez nagyon bejön :aboci:

Mai napig 14 éve nyomom az RPg-t és megnyugtat, kikapcsol. Sajnos egyre ritkábban van időm mesélni (Vampire-t) de állítom, hogy élvezem a mai napig és nem károsodtam, a pszihém nem mondta fel a szolgálatot.

A válasz levélnek 90%-ot adok :D

Éljen az RPG!