Hobbyte @ 2009.05.22. 20:03
Nem rossz,a stílusa is jó,de valahogy nem fogott meg annyira.
Kicsit nehezen állt össze a két szál(bár valószínűleg betudható annak,h. hulla fáradt vagyok)és maguknak a szereplőknek is lehetett volna több időt szentelni,de lehet hogy ez csak az én betegségem.
Mindent összegezve azért jó volt, várom a következőt!
Sandmann @ 2009.05.21. 10:40
Köszönöm az elismerő és kritikus szavakat egyaránt :felvon: Utólag én is találtam benne hibát, a démon nem "el" hanem "egy" hatalmas ugrással távozott a színről. A fejvakarás... Hát... Így is lehet értelmezni :ok: A két tanár a jelen történet szempontjából mellékszereplő, így nincs különösebb jelentősége ki kinek a fejét vakarja (de érdekes ötlet;)). Legközelebb jobban figyelek.
Egyébként pedig a vámpír vagy szerelem felvetésben ráéreztetek, a megoldás: is.
Az egyik alternatíva szerint hegyes fogak is megjelentek volna a végén (mert vannak), de az túl szájbarágósnak tűnt. És a másik jelentés éléből levett volna.
Odusz @ 2009.05.20. 21:06
Tetszik! Egy apró hiba van, vagy csak nekem tűnik annak? "- Már négy napja ül bent, semmi hír róla - súgta oda egy nap aggódó arccal a síkváltás-előadás végén egy párhuzamos világból származó magiszter gyíkszerű kollégájának a fejét vakargatva." Miért vakarja a magiszter a gyíklény fejét??? :felvon: :ok: :)
Nekem is mindig a szórenddel van bajom ha írok, de engem kissé kizökkentett! :felvon:

Amúgy nagyon jó, van hangulata és el is gondolkodtatott. Nem lett sem túl magyararázva, sem elnagyolva. A klasszikus dungeonos feeling meg nagyon is jó dolog!

Külön tetszett, hogy a "profi-lány" nem volt telhetetlen és a főmagiszter miután elkísérte és kinézett az ablakon nem lehet tudni mit látott, (de szerintem biztos a lányt! :felvon: ) mindenesetre a fantáziánkra bíztad és nem "elcsépelted."

Csak így tovább (csak figyelj légyszi a megfogalmazásra, mert a " ki vált síkot, hová és ki kinek a fejét vakarja" -dolog eléggé zavaró volt az amúgy mesteri mű közepén.)
Vigilis @ 2009.05.20. 17:13
Hmm... (ez jó jel, ami elgondolkodtat, tehát hatott rám, ezt váltja ki :ok:)
Mit mondhatnék. Jó. Igencsak. Ugyan az, hogy a mágia ilyen magától értetődő és ekkora hatalmú, síkokat tök lazán egybemosó elem itt... ugyan a triviálisnak tűnő dungeonölés oldschoolszaga erősen belengi a memoárt (de azért jó kis illat ám ez :felvon:)... és még inkább attól, hogy TÉNYLEGESEN nem derül ki, mi volt az a nő (vámpír? vámpíralfaj?), és hogy mennyire kerültek közel egymáshoz a Főmagiszterrel... sem az, hogy ez a vámpirikus átok (az én voksom, bocs, ha nem) miért PONT MOST jött elő igazán... és mindemellé még tehetnék egy ugyant, de tökmindegy. Jó novella. Mint egy karkötő színes fonalakból: eggyel kezdődik eggyel végződik, köré újak csavarodnak és válnak le, hol felbukkan egy, hol eltűnik. Az utolsó két bekezdés mesteri, külön gratula hozzá. Hát még az utolsó két sor... ember, meghatódtam. Az brilliáns. Még sok ennél is ilyenebbet kívánok neked. És örülök, hogy fantasyből is általános mondandót, komoly, érzelmes valamit tudtál átadni.

Tisztelettel, Vigilis