Hamlet @ 2010.09.22. 17:24
"amikor a bíborgyöngyöt rejtő páncélüveg vitrint egy abbitreszelékkel töltött mordállyal nyitották fel..."
MÁR ROHANOK IS A KÖNYVESBOLTBA!
Az első Halál havában első puskaporrobbanása óta várom, hogy végre visszatérjen a technokrata Ynev a Magus-mainstreambe!!!
MysticR @ 2010.03.07. 17:43
Üdv!

Iglat Berval olyan, mint egy túltápolt első karakter a M* rendszerben. Igazi Vérpistike.
Lassan már csak a M* Bruce Villis-éhez Tier Nan Gorduinhoz tudom hasonlítani.

A csuklóra szerelt kar-homokóra is nagyon jó találmánynak tűnik, amíg tenyérrel lefelé fordítva, vízszintesen tartod a karod és nem mozogsz, addig pontosan méri az időt.
auer @ 2009.08.18. 05:23
Kis érdekesség: a csuklóra szerelt kar-homokóra nem újdonság most olvasom a Halál-havábant (Ronin-os verzió) és az Orwella szentélyt támadó embervadászok vezetője is viseli.
Kornya_Zsolt @ 2009.08.07. 10:39
Massza írta: jah, a többszörös papgyilkosságot már meg sem említem, nyílván egy fél világot uraló egyház (és isteneik) semmit sem tesznek az ilyenek ellen.

Bocsánat, de az nem úgy van, hogy Yneven a papok mind sérthetetlenek, mert ha bántjuk őket, jön az istenük, és bosszút áll. Ebben az esetben orrba-szájba művelhetnék a legvérlázítóbb orcátlanságokat, teljesen büntetlenül, mert az istenük miatt úgyse merne senki hozzájuk nyúlni. Ilyesféle égi megtorlások legfeljebb akkor következnek be – és még akkor is meglehetősen ritkán –, ha a pap személyén keresztül az istenséget és kultuszát érte súlyos sérelem. Menadorion a saját szakállára vállalt komoly kockázatot egy olyan ügyben, amely egyáltalán nem érintette Krad tanításait vagy szolgálatát, és rajtavesztett. Senki sem kérte vagy kötelezte őt, hogy nekiálljon emberkedni a kuriózumtárban; ami azt illeti, Iglat nem akarta megölni, aranyhidat kínált neki a visszavonuláshoz, ő kötött bele nagy erkölcsnemesítő buzgalmában. Csúnyán ráfázott, de miért érdekelné ez Kradot különösebben? Az isten nem azért van, hogy megóvja a szolgáit a tulajdon hülyeségük következményeitől.

Egyébként egységes pyarronita egyház nincsen, csak különféle pyarronita egyházak, amelyek egy politikailag igencsak heterogén konföderációba tömörülnek. Az Aranykör rend mondjuk valóban nem örül annak, ami Menadorionnal történt; az ifini szigonyérseket viszont, hogy csak egy példával éljek, veszettül nem érdekli a dolog. Márpedig északon speciel ő a legbefolyásosabb pyarronita egyházfő, nem az Aranykör elöljárói, akiknek a hatalmi központja a Sheraltól délre található.

Amúgy ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, Iglat Berval fejére tucatjával vannak kitűzve a vérdíjak, és egy csomó pyarronita felekezet és szervezet nagyon szívesen látná holtan őt, az inkvizítorok szövetségét is beleértve. (Hogy Dreinát és Kradot mennyire becsüli, azt láthattuk; de a harmadik kötetben egy Noir-pappal is lesz egy emlékezetes asszója.) Ám mindez abszolúte nem akadályozza meg benne az Arel-papokat meg a dartonitákat, hogy országos cimboraságot tartsanak vele, együtt kalandozzanak és mulassanak, és ahol tudnak, segítsenek egymásnak. Ne tekintsünk már úgy a pyarronita egyházakra – különösen északon –, mint egy monolit hatalmi tömbre, amit egyetlen központi akarat vezérel!

És bár nem igazán szeretem magyarázni az írásaimat, annyit azért csendben megjegyeznék, hogy a két prológus éppen arról szól, hogyan bírálják felül a személyes érdekek és szenvedélyek az Észak-Yneven hagyományos szövetségi-politikai kötődéseket. Egy fekete hadúr egy toroni Nemes Ház fejét öli meg egy bíborgyöngyért; egy Arel-hitű ereni nemes pedig egy Aranykör rendbéli Krad-lovagot…
Kornya_Zsolt @ 2009.08.07. 10:37
Kilhalm: Nem tévedtél Skrae „származásával” kapcsolatban, és örömmel tudatom, hogy a második kötetben is szerepel. Bár ezúttal nem relatíve védtelen boszorkányokat mészárol halomra, hanem egy méltó ellenfélre talál, akibe kis híján beletörnek a csáprágói…
Kornya_Zsolt @ 2009.08.07. 10:36
Gulandro: Az Eren c. írásomban az Arel-pap a következő szavakkal fordul Rulbarthoz:
„Örököltél tőle valamit… mindjárt meglesz… évek óta hurcolászom…”
Ebből elég egyértelműen kiderül, hogy a novella (Antera) és az átkötés (Eren) között esztendők teltek el.
Egyébként mintha te is úgy fogalmaznál a kritikádban, hogy „régóta esedékes örökség”… 
alister @ 2009.08.05. 08:33
Bíborgyöngyök 2 kritika - spoileres!!!

1. Raoul Renier: Toron (prológus)
Ez szerintem teljesen rendben van, helyre kis szösszenet. Prológusnak elmegy.
7/10

2. Raoul Renier: Tiadlan (prológus)
Itt viszont már felvontam a szemöldököm. Páncélüveg, sörétes puska, mágikus ajtók... mintha valaki túl sokat Shadowrunozott volna. Gyengekezű mesélőnél.
6/10

3. Marcus Flain: Vérvörös álmok (novella)
Kellemes, bár egy kicsit zavaros volt. Na jó, nem kicsit. De legalább nem húzta túl.
6/10

4. Raoul Renier: Khasryr (átkötés)
Ez is jó. A bukott ékszerész elég jó karakter volt, az apja meg a történet lezárása is elment.
8/10

5. Wayne Chapman: Mallior mosolya (novella)
Egyik szemem nevet, a másik meg kifolyt. Egyrészt itt egy írástechnikailag remekül megírt, jó tempójú novella. Másrészt ezzel az írással már komoly gondok vannak.
Először is már megint itt a jó öreg "a kalandozók kedvükre befenyítik a világot uraló hatalmasokat" attitűd, anélkül, hogy ez a világban megjelenő következményekkel járna. No mindegy, fogjuk fel a világ jellegzetességeként. Aztán jönnek a techno-vonal "gyöngyszemei". Karóra. Légierő. Szőnyegbombázás. Kicsit hiányzott 'A valkűrök', bocsánat, 'A Darton-angyalok lovaglása', ha már annak idején Samm, a törpe újrajátszotta. Mivel a Magusról van szó, ezért természetesen nem várom el, hogy a felsorolt elemek bármiféle hatást gyakoroljanak a világ többi részére, hiszen hogy nézne már ki, ha a kiválasztott kalandozók eszköztára mellett mondjuk a toroni seregben is megjelennének az ilyen újítások...
Nem mondom, hogy a mágikus világképet megerőszakolja novella, hiszen olyan a Magusnak sosem volt. Azt azért megjegyezném, hogy a t. szerző nem csak másoknak ír keresztbe, ha olyanja van, hanem még önmagával sem koherens, lásd a föld csontjainak származási helyét. Az sem egészen tiszta, hogy élte túl az ereni fickó Mallior mosolyát. Ha egy elf meg tudta vágni a szája két sarkát, akkor a torkát is elmetélhette volna, ha már annyira a halálát akarta. Úgy az egész szokás baromságnak tűnik.
Valamint a lanthúrról kilőtt nyílpuskavesző után itt "végre" van íjhúrról ellőtt menyétfejes bot. Valaki segítsen már szegény Gáspár Andrásnak a szakkérdésekben (fegyverek, harcászat, stb.), mert az íjászcimborám epilepsziás rohamot kapott ettől a baromságtól.
Szóval a novella úgy általában 7/10, a kifogásolt részeknél meg 4/10.
5/10 (muszáj voltam átlagolni)

6. Renier–Chapman: Ifin (átkötés)
Egész kellemes. Számos kedves karakter visszatér egy rövid, öldöklő összecsapásra. De vagy elszámozták az történeti egységeket, vagy a 2. kimaradt a kötetből.
Ja és Enoszukét elnyelte a tűz. Csujujuj. punny.gif
7/10

7. Raoul Renier: Antera (novella)
Biztonságtechnikai szakértők a Magusban: mondom én, hogy Kornya mester Shadowrun-ozott egy jót... smile.gif
De eddig szvsz ez a legjobb novella.
9/10

8. Raoul Renier: Eren (átkötés)
Ez is pofás, bár szvsz az Arel-pap az első zálogházban megszabadult volna az órától, nem cipeli magával mittudoménmeddig.
7/10

9. Malcolm J. Hunt: A ködök városában (novella)
Ez elég pofás leírás a boszorkányszekták intrikáiról, és bár azért ez még nem a Dűne vagy a Keresztapa, de megjárja.
8/10

10. Raoul Renier: Rumilant (átkötés)
Bukott alidaxi banya és bukott kardlovag paktuma Iglat ellen. A csaj igazi fekete ló, nem tudom, mi lesz a következő húzása, de talán még velük is számolni kell a végén.
6/10

11. Indira Myles: Szelíd tekintet (novella)
A történet olyan, mint egy Poe-novelláé (ami szerintem jó), ami nem is lenne baj, ha az első két oldal után nem tudtam volna, mi lesz a vége... Azért ez is tetszett. Több női szerzőt a Magusnak. smile.gif
8/10

12. Raoul Renier: Askaber (átkötés)
A kereskedő összeroppanása nekem egy kicsit erőltetett, illetve túlzó, de örömmel láttam viszont a korábbi szereplőket.
8/10

13. Raoul Renier: Eldvord (epilógus)
Az epilógus maga jó és ez a lépés logikusan következik a lány jelleméből, de némiképpen szkeptikus vagyok a sikerességgel kapcsolatban. Oké, Arel-árvák, kiskoruk óta elfekre vadásznak, ezért az ynevi természeti törvények értelmében baromira táposak, de azért egy szakajtóra való gyerek igen erős hendikeppel indul neki a gyöngyvadászatnak. Elég ha csak arra gondolunk, hogy nem igazán van olyan kapcsolatuk a külvilágban, amit Iglat ne bírna, a többiről már nem is beszélve.
7/10

Ez így összességében 7/10, de ráteszek +1 pontot a borító és a térkép miatt, szóval a kötet 8/10.

//Megjegyzés: a pontszámok természetesen Magus-os pontszámok, azaz belekalkuláltam, hogy ez a Magus, ilyen és ilyen korlátai vannak, stb. Objektívebben nézve mindenhonnan nyugodt szívvel lehúzható egy-egy pont.//
massza @ 2009.08.04. 16:04
nem vót könnyű, de mivel elszánt vagyok, megvételtől számítva 2 napra rá leharcoltam. Csak sokszor le kellett tennem 5-10 perce, hogy ignoráljak pár dolgot. (tudom, tudom, én bajom:))

Szerintem rossz irányba viszi el a dolgokat a puskapor és annak felhasználási módja, így én kerülöm.
creep @ 2009.08.04. 13:59
Nekem tetszett a cikk, a tűzfegyverek nálam is előfordultak már (mondjuk az vagy Gilron-pap vagy azokkal haverkodó törpe volt). Viszont szerényen tenném fel a kérdést, hogy Gulandro-n kívül olvasta még valaki a kötetet?
@ 2009.08.04. 13:05
Nekem tetszett az előző kötet, és a folytatást is beszerezném de csak R.R. írásai miatt. Ha nem tévedek Skrae (most nagyon lusta vagyok föllapozni)a sáska falkaanya Kornya mester be nem fejezett Sáskagyermekéből való... Mindenesetre ígéretes karakter, nekem ő a legszimpatikusabb a könyvben... Remélem a folytatásban is szerepel.

A kritika nekem nem sokat mond.

Az M*-en rinyálni meg fölösleges... Mintha ez lenne az ember életében a legnagyobb gond.