Malitia @ 2011.08.02. 17:39
Bevallottan kissé keserű és csalódott voltam amikor azt a megjegyzést írtam. Azt tartom hogy ha már csináljuk csináljuk JÓL. Ha megnézed nem is vetettem szemedre, hogy félkészen át akarod adni valakinek.

Teljesen igaz. Nem olvastam bele, és nem szabhatom meg mit tehetsz és mit nem. De volt szerencsém jó pár fordításhoz (nem a tiédhez, úgy általában)...A rajongói erőfeszítésekhez pedig megbocsájtó szoktam lenni.

De van pár tapasztalatom: Pl. Ha "maradt  benne egy-két angol mondat" az erősen utal arra, hogy az elkövető szövegkohézió figyelembe vétele nélkül (gyk. mondatokat egyenként) fordított, ami nem jó jel. Ebből keményebben vontam le következtetést mint kellett volna. Elnézést.
slaGerzson @ 2011.08.02. 17:17
Malitia:
Egy kicsit késve olvasom becses hozzászólásodat. Ez nem mersz kérdése és nem terjesztek. Kiírtam, hogy van egy nagy adag fordításom, ha valaki szeretné, folytathatja. Ugye, nem te akarod nekem megszabni, hogy mit merhetek és mit nem? Ráadásul bele se olvastál. Ne légy piti.
Pett-moondevil @ 2010.04.29. 13:20
Elnézést, a linkekkel és az értékeléssel újra kell próbálkoznom:
> Big List of RPG Plots ( http://www.io.com/~sjohn/plots.htm )
> PDQ ( http://www.atomicsockmonkey.com/freebies.asp#pdq )
> FATE ( http://www.faterpg.com/ )
Pett-moondevil @ 2010.04.29. 13:17
A Risusról:
Nekem a Big List of RPG Plots (http://www.io.com/~sjohn/plots.htm) a kedvenc művem a szerzőtől jelenleg, a Risus (egészében tekintve) annyira nem fogott meg, de most újra beleolvasok, mert nem tudom, mi ennek a fő oka. Talán az, hogy az író humornak kategorizálja (ékes példája lentebb: http://www.rpg.hu/iras/thozzaszol.php?id=5...mall=1#1729081), miközben csak narratívabb a megközelítése, mint megszoktuk. Lepus elég szimpatikusan közelíti a vitát, én is hasonló állásponton vagyok. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a világba és azon belül a karakterbe való beleélésnek nem kedvez a Risus, mert a játékos részéről a szabályok több pontján is szükséges absztrakció könnyebben kizökkentheti, mint az egységes, talán bonyolultabb felépítésű (vizuálisan), de részleteiben egyszerűbb jelentésű karakterlapokkal rendelkező "rules-heavy"-bb vagy annak tűnő játékok. Ha a karakterbe való beleélés nem is kitűzött célja a játéknak, a "rongyolódás" még úgy is szúrja a szememet. Úgy érzem, ez még a történetkitalálásnak sem jó és pusztán mechnikai megoldás, hogy valahogy vége legyen egy összecsapásnak. Hihetetlen, hogy valakit bármilyen kihívás csak egyetlen oldaláról építsen le. (Az ismertetőben a buddhistás fejtegetésnél a megkérdőjelezett rész sokkal egyértelműbb számomra, mint az első (és a Risust általánosan jellemző), ahol gyakorlatilag egy osztott személyiségről vagy több kerekterről is lehetne szó. (Hehe, talán a Risus épp ezért jó lenne az ilyen karakter(ek)nek szóló (pl. Az ötödik Sally, Pszichó és társai ihlette) játékhoz.)
Hasonló található a PDQ-ban (http://www.atomicsockmonkey.com/freebies.asp#pdq) is, ahol szintén gyengeségnek érzem (ott bármit csökkenthetsz egy összecsapásban sérüléskor, így akár minden későbbi lehetőségedet elveheti egy kellően nagy konfliktus (ebben az esetben könnyebben magyarázható az eredmény), de az is lehet, hogy csak valami gyökeresen más csökken (pl. heves vitában az Autószerelő vagy a Kőgazdag (és így elképzelhetetlenebb)).
A HeroQuestben (és FATE-ben (http://www.faterpg.com/)) a sérülés jobban utánozza a játékvilágot, de emiatt persze mechanikailag nehézkesebb. Minden esetben utána kell gondolni, hogy pl. akadályozza-e az adott játékban a karakter elfertőzésnek indult lábsebe vagy éppen csak az éhezéstől lesoványodott és gyenge teste a meggyőző szónoki beszédben. Ez persze kialakult, megszokott játéknál már ösztönös is lehet, így nem akadályoz.
Akinek a Risus tetszik, mindenképpen ajánlom neki az utóbbi három ("narrativista") játékot is. (Mindhárom világfüggetlenül is használható és kettő közülük ingyenesen letölthető a szereplő linkeken.)

Az ismertetőnek örülök természetesen és remélem, hogy néhány olvasó ki is próbálja.

Bergeron: az EC "fílinghez" kell ez a megjelenés, amennyire pár perceben sikerült felfognom.

<small>Iróni-A-Méter: 1/5</small>
Bergeron @ 2010.04.26. 14:51
Samuel John Rosstól nekem az Uresia: Grave of Heaven a kedvencem. Ez afféle anime fantasy, ahol az istenek addig gyepálták egymást, míg el nem pusztult az összes, a világra pedig szó szerint leszakadt az ég.

Ez az Encounter Critical viszont érdekes darab. Kinézetre olyan, mintha egy tizenöt éves kölyök csinálta volna írógéppel, amihez aztán odavetett néhány illusztrációnak titulált valamit. El is vette a kedvem az olvasástól.
Malitia @ 2010.04.26. 08:19
slaGerzson:
Argh... Akkor most min is csodálkozom? Az még elmegy, hogy nincs kész és hiányoznak fejezetek. De HOGY MER bárki úgy terjeszteni "fordítást", hogy "maradt benne 1-2 angol mondat"???? Nagy összegben mernék fogadni, hogy gazdagodunk egy újabb magyartalan alig több mint nyersfordítással.... :/ De NE legyen igazam. Nagyon nagyon remélem, hogy tévedek. :D
slaGerzson @ 2010.04.23. 13:53
Ezúton szeretném mindenki szíves figyelmébe ajánlani FUDGE fordításomat, amely sajnos nem teljesen kész, de azért a jelentős része igen. (A harc és a gyógyulás szabályok nincsenek meg, a többiben csak egy-két angol mondat maradt.)
slaGerzson @ 2010.04.23. 13:12
A Basic RPG-t nem olvastam rongyosra, az igaz. A SW d6 '94 óta megvan, a CP2020 pedig '97 (vagy '98) óta. Tök sokszor végigolvastam. Szeretem azokat is. (Igaz, a M* szabályrendszerén kívül szinte minden szabályrendszert szeretek.) Tök mások.
Leírtam, hogy azért szeretem nagyon a Risust (is), mert szeretem a jól sikerült "rule-light" játékokat, ebből következik, hogy főleg azoknak ajánlom, akik (hozzám hasonlóan) szeretik az ilyen játékokat. Úgy gondolom, mindenki el tudja dönteni magáról, hogy ezt neki találták-e ki avagy sem, anélkül, hogy nekem győzködnöm kéne bárkit bármiről. A játék hangsúlya rövidségen, egyszerűségen, minimális kötöttségeken és a fantázián van. Aki precízebb szereplő-kidolgozással és szabályokkal szeretne játszani, annak ott van a "FUDGE" vagy a "D20 Modern SRD" azok is ingyenesek és szintén tök jók. A Risus szerintem minden mankót megad, ami szükséges egy önfeledtebb, kötetlenebb játékhoz, ahol a kaland a fontos és kevésbé az aprólékosság. (Egy srác a "Titán" fórumon azt írja pl. hogy egy barátjával egyáltalán nem használnak szabályokat...) A lapozgatós könyvekben mindössze Ügyesség, Életerő és Szerencse értékek vannak... Én szeretem a minimált is, de nem várom el ugyanezt mindenki mástól...
Kadmon @ 2010.04.22. 21:39
slaGerzson: Olvasgasd többet a CP2020, Basic RPG, SW d6 szabálykönyveket, és akkor talán meglátod a hasonlóságot :asit:
Az kiderült az ismertetődből, hogy rajongsz a Risusért, ebből a szempontból jó. Azonban a leíráson túl írhattál volna arról, hogy milyen játékosok (és főleg mesélők!) számára találod ideálisnak.
A cikkben is említett Dungeon Squad például egy egész jól kivitelezett céljáték - nincs benne mellébeszélés, van egy célja a játéknak, amit végig is visz.
A Risus számomra inkább a "Nothing RPG" címet érdemelte ki, mert valójában nem ad semmilyen mankót se a mesélőnek, se a játékosnak, a szituációk nagy részét rögtönöznie kell mind a mesélőnek, mind a játékosoknak. Nehéz előre kalandot megtervezni a szituációk kiszámíthatatlansága miatt. Emiatt nehéz publikált kalandokat felhasználni. Olyan csapat kell hozzá, akik elkötelezetten együttműködnek egymással, és egyikük sem fáradt, nyűgös vagy lusta.
És ha már innováció - ha megnézed a legelső D&D alapkönyvet, ott a Harcoló férfi, a Mágiahasználó, a Törpe és az Elf nagyjából a Risus kliséknek felelt meg, csak ott részletesebb leírást adtak arról, hogy szerintük mi tartozik a klisébe. És persze már akkor is minden játékos kitalált magának egy olyan kasztot (klisét), amilyet akart, de mégis volt egy viszonyítási alap, ami kb. belőtte a játék egyensúlyát.
auer @ 2010.04.22. 17:17
Igen csak az ismertetőt olvastam és ez a alapján mondtam azt amit, miszerint a klisé/kaszt/szerep stb kb ugyanaz a dolog és nem egy hatalmas találmány mint ahogy az ismertető annak véli. Ennyi.

<small>Iróni-A-Méter: 2/5</small>