Attila @ 2011.01.08. 15:55
"A mesénél kötöttebb és szigorúbb műfaj pedig kevés van, és ha szembemész a szabályokkal, abból nem valami szokatlan és művészi lesz, mint másutt, hanem valami beteg és hibás." No mi van, csak nem olvastál erről egy könyvet vagy ilyesmi?
Lepus @ 2011.01.08. 03:10
Valahogy nem az igazi... Fantasynek túlságosan mítikus. A fantasy logikája kauzális, azaz az éber világban megszokott okelvű logika - ettől lesz fantasy és nem mese -, ellentétben a mítoszok és mesék mítikus logikájával. Beavatási mesének hiányos és hibás, több elemét félreértelmezi a beavatási útnak. (Ez látszik az évszakoknál is, de leginkább a végén, ott, ahol a beavatásnak kéne történnie.) Ráadásul kevered az okelvű és a mítikus logikát, ami pedig a zűrzavar receptje. (Pl. a fehér kapu, mint a hétköznapi világ eleme egyértelmű hiba ebben a kontextusban.) A mesénél kötöttebb és szigorúbb műfaj pedig kevés van, és ha szembemész a szabályokkal, abból nem valami szokatlan és művészi lesz, mint másutt, hanem valami beteg és hibás. (Meseírásnak jobb neki sem kezdeni kellő mennyiségű Joseph Campbell-fogyasztás nélkül. Pl. The Hero with a Thousand Faces. Ha ez kicsit túl sok, akkor legalább olvasd el a "Der Gevatter Tot" c. Grimm-mesét, az tipikus példa egy sötétebb beavatási mesére, és ugyanúgy a Halál a beavató, mint nálad.)
Tyr @ 2011.01.04. 18:06
Üdv! Mindig nagy érdeklődéssel olvasom az írásaidat, mert a többi magyar fantasy szerzőkhöz képest a te hangod nagyon egyedi! Sok sikert kívánok a jövendőbeli bővített verzióhoz, és a további írásokhoz is! Üdvözlettel: Tyr
Luc @ 2011.01.04. 13:35
Dehogy úszta meg könnyen! Egy egész élet dühét, kétségbeesését és szomorúságát kellet átélnie. Az azért nem kevés.
vasudan @ 2011.01.04. 00:54
Üdv! Határozottan bejött a történet íze, világa, és tényleg megérdemelne egy jobban kibontott befejezést. Nagyjából tetszett, viszont két dolgot azért hozzáfűznék: Hellguarddal egyetértek, a happy end abszolút nem szükséglet, különösen, ha egy ilyen makacs főhős küzd meg egy ilyen baljóslatú ellenféllel. Sőt. Nem igazán értettem, hogy az ősz miért férfi. A tavasz-nyár-ősz leány-asszony-öregasszony párhuzam egy mérhetetlenül vén és erős toposz, amit szerintem botorság volt így megbontani. Egybként engem nem zavart az ismétlődés.
Abdul @ 2011.01.02. 12:55
Köszönöm a meglátásokat! Egyértelműen negatív befejezést nem akartam írni, ahogyan egyértelmű feloldozást sem, inkább valami kettő közti keserédeset - sajnos itt a karakterlimit szólt bele, ezért lett ilyen kurta, és inkább a feloldozás felé hajló a vége. Én sem vagyok elégedett vele. Az ismétlődés szándékos, szerettem volna belevinni a történetbe egyrészt az évszakok ismétlődését, másrészt meg a népmesék ismétlődés-motívumát - ha ez az eszköz nem erősítette, inkább gyengítette a történetet, az az én hibám. Az, hogy miért változik sivárrá az ifjú mögött a táj, és miért öregszik meg a Téllel való küzdelme során (illetve a momentum kibontásának hiánya, és az, hogy lóg a levegőben), szintén a karakterlimit számlájára írható, sajna, és teljesen igaz, itt én is érzem a hiányt. Remélem a bővített verzió kerekebb lesz (ha lesz). Még egyszer kösz a véleményeket. :)
BePe @ 2011.01.01. 14:04
Kedves mese... Köszönet érte.
Nocturna @ 2010.12.31. 11:39
Hella, noha ez a mesed is nagyon tetszik, Abdul, ahogy a tobbi is altalaban, az utobbiaknal gyengebbnek erzem. Hellguard szerintem jol osszeszedett par dolgot, a negativ vegkifejletet ezuttal en is jobban ertekeltem volna, de ez a tortenetet te irtad. Szerintem szand ra azt a parszaz karaktert, amivel meg kellett kurtitanod, mert az utolso negyedreszben mar elegge erzodik a sietseg. udv!
Orastes @ 2010.12.30. 23:10
szép mese, tényleg, csak így tovább! :hc:
Hellguard666 @ 2010.12.30. 18:25
Tetszik a mese, csak három apró megjegyzésem volna. 1. Amikor három hónap és három nap után a Tavasszal találkozik, az már előre vetíti a Nyár, Ősz, és végül a Tél megjelenését. Ezek ábrázolása eufemiszikusan szólva, toposzokból áll, és ez a kettő együtt azt eredményezte nálam, hogy csökkent az érdeklődés, inkább továbbszaladtam a végére. 2. Nem derül ki a történetből, hogy miért fontos, hogy sivár pusztasággá vált az ifjú mögött a táj. Ebből lehetett volna valamit még kihozni - gőgből fakadó hübrisz, ami büntetést von maga után - de így szvsz csak lóg a semmiben a Tél ezen megjegyzése. 3. Szerintem nem kell egy mesének feltétlen jó vége legyen. Egyik kedvenc japán mesém az "Urasima, a halász" - "Japán regék és mondák", 2006-os második kiadás, Móra könyvkiadó, 258.-260. oldal - ahol bizony a főszereplő elveszít mindent a saját hibája miatt, és a történet vége szomorú. Úgy vélem, egy ilyen mesében, célszerű lenne kevésbé könnyen felmenteni a főszereplőt tetteinek következménye alól. Ezektől eltekintve szerintem remek mese, értékelésem 8/10.