Antal @ 2011.01.29. 17:29
A szereplő hiteles, evvel semmi probléma. Csak az a baj, hogy alig van cselekmény. Az egész arról szól, hogy valaki gyászol és el akar költözni, de nehéz ezt elmondania a nagynénjének… aztán mégis elmondja. Pont. Ennyi. Kampó, vége, reszeltek neki. A csattanót hiába vártam. Egy kissé olyan volt, mintha az elbeszélő úgy akarna könnyíteni a lelki sebein, hogy leírja a gondjait. Ám nekem, mint olvasónak ez nem biztos, hogy érdekes. A vizuális leírás pedig túlságosan hosszadalmas. Persze, ha nincs cselekmény, akkor muszáj valamire rámenni, de ha olvasok, akkor nem vizuális gyakorlatokra vagyok kíváncsi. Most képzeljek el egy paradicsomot, most egy kiskanalat stb. Rengeteg képi információ özönlik felém a televízióból, vagy az internetről, ezért ezt unalmasnak találtam. Harminc ével ezelőtt talán elfogadható lett volna számomra egy ilyen novella, de most kétszer kellett nekiugranom, hogy legyen türelmem végigolvasni.
Onsai @ 2011.01.28. 20:28
Kissé csodálkoztam, miért nincsenek hozzászólások... Wyquin, ugye tudod, hogy ez nem novella? De ha olyan szemmel nézem... és feltételezem azért küldted be, hogy ilyen szemmel nézzük, akkor udvariasan megjegyezném, hogy kevert a stílus, ami főleg az elején zavaró, illetve erősen túlírt. Nincs igazi íve, a főhős homogén gyötrődik. A szenvedésén kívül semmit nem tudunk meg sem a helyzetről, sem a többi szereplőről. A beszélő hiteles, ezzel nincs gond.
Gerimaci @ 2011.01.26. 21:09
Az elején egy kicsit túl soknak tartottam a képek cifrázását, de amint végigértem már nem éreztem soknak, csak éppen megfelelőnek a hangulatához. Nagyon tetszett a novella, és nagyon el van találva, hogy melyik információkat nem szükséges részletezni. Még ilyet! (esetleg vidámabbat, vagy másképpen tragikus hangulatút;) Iróni-A-Méter: 1 - Komolyan gondoltam