Morgana @ 2011.03.04. 18:40
Jó filmnek tűnik...érdemes megnézni???
Amúgy kedvelem Keats stílusát szal' szerintem megnézem :)
tapsi @ 2011.03.02. 18:28
VIC: :) akkor jó :)

igazából sírva röhögni azért nem nagyon lehet rajta, valójában elég ízléses és visszafogott, csak néha szabadul el a pokol... persze attól is függ, kivel nézed meg, én sajnos ilyen szempontból veszedelmes ismerőssel láttam :)
VIC @ 2011.03.02. 15:07
tapsi: Francokat! Ne kurblizd magad. Csak olyan fura volt a gondolat: egyáltalán annak feltételezése, hogy van, aki ezen két jellemzőre támaszkodva elvárná a rajongást másoktól. Duplagondol vót, na! :)

(De megérte, az újabb hozzászólásod miatt, ami még jobban árnyalja a filmről alkotott képet. Most már nagyon szeretném megnézni: ha jól értelmezem az általad elmondottakat, lehet rajta sírva röhögni, ugye?)

"Azt nem teljesen értem, miért kéne egy más korszak költői irányzataihoz felnőnünk..."

Hát, ebbe bele lehetne menni, és érdekes eszmecserére is vezethetne, de nem vagyok benne biztos, hogy témába vág. Szóval egyszerűen csak ennyit: én azért sok vonatkozásban máshogy gondolkodom erről.
tapsi @ 2011.03.01. 19:08
VIC: "akik amúgy nem imádják pusztán azért, mert verseket írt és rég meghalt"

Látom, páros lábbal a lelkedbe léptem, de felhívnám rá a figyelmedet, hogy pusztán azért imádni valakit, mert verseket írt és rég meghalt, butaság. Azért már érdemes, mert JÓ verseket írt. Sajnos a filmből nekem nem jött le, hogy Keats verseinek minősége bármit is számítana, ha a kosztümös drámához elég, hogy szegény költő volt és ej, de meghalt. Az egész Gipsz Jakab fűzfapoéta szomorú sorsáról is szólhatott volna akár.


Azt nem teljesen értem, miért kéne egy más korszak költői irányzataihoz felnőnünk. Az angol romantikusok írtak egy csomó örök érvényű verset örök érvényű témákról, szerelem, halál és a többi, és egy csomó kevésbé örök érvényű verset, aminek ma már nem igazán aktuális a témája sem, hát még az egyéb vonásai. Semmivel sem voltak nemesebb emberpéldányok minálunk (Byron és Shelley például kifejezetten ellenszenves alakok), a költészetük sem automatikusan magasabb rendű, mint bármilyen ma született műalkotás.

A filmben sajnos azért is kifejezetten avíttnak hatottak szerencsétlen Keats szerencsétlen versei, mert nagyon kontrasztosak voltak a párbeszédek mellett. A film maga modern angolt használt, és ehhez képest ott voltak ezek a már kétszáz éve is szándékosan emelkedett, kicsit régies stílben megkomponált költemények. Ez nagyon ráerősített az amúgy is patakzó pátoszra, amivel alapvetően semmi bajom nincsen, a korszak elkerülhetetlen velejárója, de a nagy pátosz rosszul hangsúlyozva könnyen átesik érzelgős giccsbe. És nekem ez itt már erősen határeset volt.

Nagyon szép tud lenni egy Keats vers, de ha frissen nyírt, gyászruhás, sápadt leányzók bolyongják elő a hangán sívó, téli szélben, akkor általában úgy érzem, hogy ejj, a kevesebb már megint több lett volna - de ebben azért az is benne van, hogy öreg vagyok, cinikus, és a szűkszavú understatement jobban bejön nekem, mint Wordsworth parttalan lelkendezései.
VIC @ 2011.03.01. 13:43
"alighanem az angol romantikus költészet is öreg a huszonegyedik századhoz"


Aligha. Nem, a huszonegyedik század nem tud már fölnőni az angol romantikus költészethez.

"akik amúgy nem imádják pusztán azért, mert verseket írt és rég meghalt"


Igen. Vannak ilyen csökött agyúak. Főleg a pusztán, ugye?
ElfQT @ 2011.03.01. 12:59
@Marvin: rádesik magasról a polcról a könyvtárban?
tapsi @ 2011.02.27. 17:07
@Marvin: ki vagy te, és mit tettél Marvinnal? :D
Marvin @ 2011.02.27. 08:54
"...kevés olyan helyzetet tudok elképzelni, hogy a La belle dame sans merci csak úgy pofon vágja az embert, mint a szeneslapát."

Én egész jól el tudok képzelni ilyen helyzeteket.
Armand @ 2011.02.25. 01:29
Ugy van, bele a pofazmanyukba a kulturat, elore Tapsi!:D