Cthulhu @ 2013.05.01. 11:05
Pett-moondevil:

Azt hiszem igazad van, és ezúton szeretném korrigálni magam:

A Burning Empires (és akár a többi Burning játék is) akár jó lehet kezdőknek is sőt, lehet hogy ideális bevezetés lenne egy teljesen "zöld" társaság számára a szerepjátékok világába.
Amikor én találkoztam Luke Crane játékaival, már jónéhány éve űztem a hobbit, így nem igazán tudom átlátni, milyen lehet kezdő szemmel nézve. A csapatunkban volt egy srác, aki viszonylag kezdő volt az asztali szerepjátékok világában (csak némi MMORPG tapasztalattal érkezett) és neki az elején eléggé nehéz volt "rácsavarni" az agyát arra, hogy itt kvázi mindent lehet, nem csak azt, amire a programozók is számítottak és írtak valamit.

Így most még egyszer átgondolva az a véleményem, hogy a Burning játékok első sorban azoknak lehetnek érdekesek, akik vagy kezdők még a szerepjátékok világában, vagy ugyan rutinosak, de nyitottak rá, hogy viszonylag sok szabályt tanuljanak és kilépjenek a "mesélőtől várunk mindent" felfogás bűvköréből (ez egy kicsit talán túlzás volt, de hirtelen nem tudom jobban leírni).

A kezdők számára talán csak az lehet veszélyes, hogy itt az elején viszonylag sokat kell megtanulni és beletenni a dologba - manapság sok más játék lehetővé teszi, hogy az embere minimális energiabefektetéssel kezdjen bele a szerepjátékba.
Pett-moondevil @ 2013.05.01. 08:20
Jó kis ismertető, köszönöm cthulhu!

Én bevallom, nagyon sokat szenvedtem a három legismertebb Crane-játékszabályt olvasva. Tapasztalt szerepjátékosként az, hogy a szereplőkön is múlik valami, illetve hogy nem tudom előre az egész forgatókönyvet, még ma is nagyon ijesztő a "hüllőagyam" számára. Hát még amikor először (a megjelenésekor) olvastam ezt a szabálykönyvet! Annyira nem értettem, hogy kínomban egy barátommal nevetgéltünk csak rajta, hogy milyen fura szabályok vannak benne.

Ma nem tudom megmondani, hogy a Mouse Guardot vagy a Burning Wheelt értem kevésbé. Ami biztos, hogy a Burning Empires korábban végletesnek tűnő strukturáltsága számomra ma olyan, mint egy mentőöv a fuldoklónak. Én ma már az vagyok, aki egy hagyományos játékban, ahol a hangerő a legfontosabb játékosi képesség, képtelen vagyok rájönni, hogy mikor ki következik -- ha csendben vagyok, unatkozom, ha beszélek, úgy érzem hogy elnyomom a többieket. Itt nincs ilyen -- tudom, hogy ha most magamhoz ragadom a szót, akkor később másoknál lesz és viszont: ha most közönség vagyok, akkor eljön még az én időm a beszédre is.

Hogy való-e kezdőknek ez a játék? Sok a kockajáték ebben a szabálykönyvben, de nem gondolom, hogy ez akkora dolog lenne. Amikor én kezdő voltam, ennek a többszörösét vágtam be néhány hónap alatt. Bár csak ez lett volna az egyik. Ha valaki nem undorodik a kockajátéktól, akkor legyen inkább kezdő szerepjátékos, mert a tapasztalt szerepjátékosok nem csak a kockadobáló képességeiket fejlesztik ki, hanem az új szabályok elutasításáét is, ezért aránytalanul megszenvednek bármi újjal. Éljenek a kezdők!
Cthulhu @ 2013.04.29. 11:42
Miritar: Nagyon szívesen, örülök ha tetszett.

A "társasjáték feeling-hez" meg még annyit, hogy egyébként főleg azért is lehet, mert a mesélő kezét köti valamelyest.
Pl. mondjuk egy klasszikus kazamatás játékban általában semmilyen szabály nem tiltja a mesélőnek, hogy a barlang mélyén lapuló főgonosz hirtelen előrántson a köpenyéből még 100 orkot és féltucat sárkányt a party ellen (legfeljebb a játékosok felállnak az asztaltól és átülnek dominózni, de az már más kérdés).
Burning Empires-ben viszont a mesélő számára kötött, hogy mennyi erőforrást vethet be direkt módon a játékosok ellen, és saját magának is ügyeskednie kell, ha többet akar. Nem tud csak úgy elővenni egy hirtelen érkező Vaylen űrflottát pl. Ebből a szempontból a mesélő hatalma egyenértékű a játékosokéval, és a szabályok azt hivatottak megakadályozni, hogy elnyomja a partyt. Ha a mesélő ilyet amúgy sem tenne, akkor ezeknek a szabályoknak egy része csak jelzésértékű lesz.

A másik pedig - amit már írtam is - segítenek a lényegre koncentrálni. Ez a játék nagyon más tempót és léptéket kíván meg, mint a legtöbb hagyományos "kalandozgatós" rpg. Amíg a játékosok nem érzik ezt a lényegi különbséget, addig valóban megvan a "társasjáték" érzet. Amint rákapnak a játék valódi lényegére, eltűnik az egész és jön a "nettó" szerepjáték. :)

Kezdő mesélőknek szerintem beletörhet a bicskájuk, de ha már van némi tapsztalata (sandbox-jellegű kampányok játszása/vezetése előny), akkor nem lehet különösebb gond.
Miritar @ 2013.04.29. 08:10
Kedves Cthulhu,

Köszönjük ezt a rendkívül színvonalas leírást! Nagyon örülök neki, hátha ettől kedvet kapnak az emberek és növekszik népszerűsége.

Many thanx!!!
Miritar @ 2013.04.29. 07:40
Kedves Cthulhu,

Köszönjük ezt a rendkívül színvonalas leírást! Nagyon örülök neki, hátha ettől kedvet kapnak az emberek és növekszik népszerűsége.

Many thanx!!!
Cthulhu @ 2013.04.29. 06:55
@auer: Igen, a "társasjátékhoz hasonlít" kritikát több weblapon is olvastam. Nem teljesen alaptalan a dolog, mert tartalmaz hasonló megoldásokat, de gyorsan megnyugtatlak, hogy pár játékalkalom után el kell múlnia az érzésnek. Ha nagyon akarjátok, lehet "társasosan" is játszani, csak akkor ki kell vágni a játék kb. felét. Ha odafigyeltek, hogy mi a játék lényege, akkor igazából az jön ki, hogy a szabályok igazából a szerepjáték segítésére lettek beépítve.

@Urban: Nagyon szívesen. A cikk (ha arra gondoltál) amúgy saját termék, nem fordítás. :)
auer @ 2013.04.29. 06:46
Kösz az ismertetőt. Napokban merült fel a társaságban hogy játszhatnánk ilyet, most konkrétan tudom miről van szó.
Nekem a fázisokkal, manőverekkel, seregek mozgatásával inkább egy társasjátékra hajaz a dolog a leírás alapján.
Urban @ 2013.04.28. 23:58
Nagyon tetszik a koncepció, mert közel áll hozzám - köszönet a fordításért :)