MailMan @ 2014.02.24. 13:20
A KotOR-nál nem megemlíteni HK47-et, minden idők egyik legzseniálisabb mellékszereplőjét... :)

Dragon Age: engem csak annyi zavart a hacban, hogy Normalon néha indokolatlanul nehéznek tűnt, Easy-n viszont szinte nevetségesen könnyű volt. Oké, lehet, hogy csak én voltam béna, de úgy emlékszem, mások is reklamáltak emiatt, amire a fejlesztők azzal reagáltak, hogy az Easy-t még könnyebbre vették...

Amúgy jó kis cikk lett :)
Vorador @ 2014.02.22. 00:10

Azért sztem a Bloodlines harcolós részeire azt mondani, hogy nem merítik ki a fölösleges és idegtépő időhúzás fogalmát, elég bátor.

 

Sajnálom, ha félreérthető voltam a cikkben és azt a látszatot keltettem, hogy a játék vége felé levő harcolós részek nem fölösleges időhúzások. Mert azok. :) Egyébként nem is értem, hogy mi szükség volt efféle időhúzásra, hiszen ha a készítők levették volna ezeket a részeket, akkor ugyan 2 órával rövidebb a Bloodlines, de nem lett volna rövid játék. (Szerintem azért mert valami RPG, még nem kell feltétlenül 100+ órásnak lennie.) Ráadásul az újrajátszhatósága nagyon jó, pl. a cikk írása közben is végigvittem, (hogy pontosan felmérjem a harcolós részek hosszát), és még ezen sokadik végigjátszás során is találkoztam addig nem hallott szövegekkel. Tehát egyáltalán nem volt szükség arra, hogy ilyen módon toldják meg pár órával a játékidőt.

Az idegtépő jelzővel nem feltétlenül értek egyet, bár érzem, hogy idegesítő lehet, ha egy játék minimál harcról egy ponton átvált egy másik stílusra. Viszont a harcok nem nehezek és sokszor nem muszáj leállni küzdeni az ellenfelekkel, hanem elég csak elrohanni mellettük és hagyni őket a fenébe. Pl. a Society of Leopold részen van 25 vadász, akiket nem lenne nagy élvezet elintézni. Szerencsére nem is kell. Egyszer álltam meg harcolni, egyébként pedig átrohantam a pályán a főellenségig, így kevesebb, mint 15 perc alatt megvolt az egész pálya. Nyilván nem az ilyen részek miatt lett 1. helyezett a játék, de azért nekem ez még nem idegtépő.

 

Amit ki akartam fejezni a cikkben 

Többször találkoztam olyan véleménnyel, hogy a csatornás pályától kezdve egy rakat szar a Bloodlines. Ezt szerettem volna megcáfolni, mert egyáltalán nem igaz, hogy a csatorna után csak harcból áll a játék. Ezt követően is számos érdekes dologgal találkozhatunk. Például:

- a Nosferatu Gary-vel való találkozás fantasztikus, a játék egyik legjobb hangulatú jelenete (ha Toreador karakterrel játszunk, akkor még néhány érdekes extra sort is kapunk)

- a Nosferatuk adnak néhány jó kis küldetést (Model Citizen, Schrecknet kiépítése), amelyek a lopakodásról szólnak, nulla harccal, sőt, ha bárki észrevesz, már rögtön buktad is a küldetést (a Model Citizen egyébként baromi vicces is)

- az utolsó városrész (Chinatown) mellékküldetéseit se felejtsük el, pl. nagyon mókás az, amelyikben két visszavonult, öreg bérgyilkos veszekszik egymással az évtizedekkel korábban elásott zsákmányuk felett

- a Fu szindikátust érdekesnek találtam, itt kísérleteznek a karakteren, hogy megállapítsák, hogyan reagálnak a vámíprok az UV fényre, keresztre, stb. (csak nagyon pici harcot tartalmaz, és egy része a kísérlet eleme)

- a Giovanni villában a partin van egy mellékküldetés, amiben három Giovanni várja, hogy a család idősebb vámpírjai maguk közé Öleljék őket. A játékos kifürkészheti a mocskos titkaikat, amiket elárulhat az egyiknek, hogy az ezek felhasználásával biztosíthassa, hogy őt válasszák ki az Ölelésre. Ez tetszett. (A küldetés csak akkor elérhető, ha a játékos szerzett meghívót a villába, mivel ha erőszakkal tört be, akkor a partit lefújják.)

- a vérfarkasos rész is bejött a Griffith parkban. A farkas itt olyan erős, hogy bármilyen karaktert szétkap másodpercek alatt, így lehetetlen harcolni vele. Tehát vagy néhány percig menekülni kell előle vagy becsalni egy helyre, ahol a zsilippel össze lehet nyomni.

- taxisofőrrel való beszélgetés is tetszett, hangulatos volt. Ráadásul itt dől el, hogy mi lesz a befejezése a játéknak. Ez azért volt jól megoldva, mert nem bökhettél rá akármelyik befejezésre, hanem a lehetőségeid függtek valamennyire a korábbi cselekedeteidtől. Pl. nem szövetkezhetsz Strauss-szal, ha elárultad a Gargoyle küldetésben vagy az anarchokhoz csak akkor mehetsz, ha segítettél nekik a plaguebearer mellékküldetésben, stb.

 

Bocs, nagyon hosszú lett. A lényeg tehát az, hogy szerintem a játék végi harcokat illetően sokkal rosszabb a Bloodlines híre, mint azt megérdemelné, hiszen bár valóban több a kelleténél, de ettől függetlenül a csatorna után is vannak értékes részei a játéknak. Összességében pedig még így se képezi túl nagy részét a küzdelem a Bloodlines-nak, mert a csatornáig minimális a harc és utána ugyan már sok, de ekkor is vannak egyéb dolgok az öldöklés mellett.

 

Ennyit akartam hozzátenni. Próbáltam viszonylag reális képet adni, de nem tagadhatom, hogy kissé elfogult vagyok a játékkal, talán nincs is igazam, úgyhogy ezt kalkuláljátok bele a fentiekbe. :)

 

 

 

 

 

Avaaris @ 2014.02.21. 17:41

A cikkíró figyelmébe ajánlanám még a Newerwinter Nights 2-őt, a Mask of the Betrayerrel, és ha már Vampire, akkor a Redemptiont! Esetleg egy Fallout 2-őt...  :sor:

Mefres @ 2014.02.20. 11:38
Én csak a Bloodlines-szal játszottam ezek közül, de azzal maximálisan egyetértek. Engem speciel nem zavartak a harcolós részek. Persze, az asztali játék hangulatához (és rendszeréhez) nem illik, de épp azért üdítő változatosság volt, hogy bátran lehetett alkalmazni a harci diszciplínákat is helyenként, sőt, szinte minden klán külön játékstílust követelt meg az egyedi diszciplína kombinációk miatt. A Fátyollal például a legtöbb harcot el lehet kerülni, a Téboly használata párbeszédekben valami zseniális, de amikor nem lehet elkerülni a harcot, a Malkavitával nagyon éreztetik, hogy milyen nehéz dolga van.
beornmaci @ 2014.02.20. 11:18

Dragon Age-ben, ha emlékeim nem csalnak, a mágus karakter eszetlenül tápos volt egy rövid idő után.

Be lehetett állítani, hogy automatikusan, ahogy meglátja az adott kasztú ellenfelet, mit cselekedjen. Úgyhogy ellenséges mágusokra ment a ketrec (elnézést, a varázslatok pontos nevére már nem emlékszem), és nem volt vele több gond.

 

Az ajtóba egy taszító-rúna, az ajtón kiigyekvő csődület közepére egy lángvihar, és helló.

Vagy a varázslóra egy védőmágia, és maga köré lángvihar. Törpe arénában hozzá sem tudtak érni, csak a hamut kellett söprögetni a naiv próbálkozók után... :)

 

Amúgy a cikk jó, respect!

 

aluminiumtrioxid @ 2014.02.19. 18:55

Azért sztem a Bloodlines harcolós részeire azt mondani, hogy nem merítik ki a fölösleges és idegtépő időhúzás fogalmát, elég bátor.

adriandraco @ 2014.02.19. 13:40
Jó írás.

Én a Kotorban én nagyon élveztem a harcot. Főleg azért mert nagyon látványos és mivel általában csapatban harcolsz, a lőfegyveres és kézifegyveres tagok között váltogatva lehetett taktikázni.

A Bloodlines-ban a Vesuvius meg mekkora zene már! :)