pierredelacroix @ 2014.04.10. 21:18

 

 

 

(OFF)Azért nem annyira elszállt ötlet hiszen van egy - nem-jut-az-eszembe-most - Lovecraft-novella, amely egy olyan emberről szól, aki valamilyen módon átmegy téren és időn, idegen világokba jut. Bónuszként a végén egy Cthulhu vagy Soggoth-szerű szörnyeteggé is lesz, a vérvörös hold alatti mocsárvilágon (Hmm, így már tudom hogy jöttek létre a huttok :) ) A Földön pedig minderről egy égből érkezett meteoritból és az abba karcolt szövegből értesülnek (az Arkhami tudósok fejtik meg).(/OFF)

 

Petrus @ 2014.04.10. 07:34

Ez a Star Wars-os dolog nekem is eszembe jutott, de én egy "lázadó" Lázadó sejtre gondoltam, akik drasztikus megoldásokat kerestek a Birodalom elleni harcban. Ott akadtam meg, hogy valami Földről elkeveredett nyomozók is megjelennek, de hogy hogyan arról elképzelésem volt.

(OFF)Szerintem a földieket felesleges már belekeverni (eleve technikailag az SW a távoli múlt, tehát még valamiféle idő- és térugrás is lenne benne :) ). Én olyasmire gondoltam nagy vonalakban, hogy az Öregek mindig is ott voltak valahol a Galaxis peremén, de nem sok vizet zavartak, aztán Endornál csak a Császár egy klónja hal meg, emiatt a csalódott Lázadás már mindent bevet és egy részük ténylegesen emberáldozós kultista lesz és folyamatosan szerepelnek a hírekben, pletykákban, aztán Luke kiszáll az egészből és a Császár oldalára áll, a Birodalom még jobban populista űrnácivá válik, és végül a hülye Vong-ok helyett az Öregek inváziója kezdődik meg, amit már az idióta Lázadók sem tudnak megfékezni. :) (/OFF)
pierredelacroix @ 2014.04.09. 18:19

Ha már "vicces" Cthulhu mash-up, akkor nem hiszem, hogy van/lesz jobb a Call of Catthulhu szerepjátéknál. :) A Kickstartere tavaly ment le, a korábbi kiadást megkaptuk (pdf-ben) és már alig várom az újat. Ezt megkapom majd rendes könyv formában is, macskás kockákkkal együtt (figurákra, sálra, ilyesmikre már nem volt felesleges pénzem), szóval muszáj lesz írnom róla.

Amúgy meg, ha már házi Cthulhu-világok: szerintem több fantázia lenne a "Star Wars: Cthulhu Strikes Back" nevű setting-ben, ahol a Galaxist csak a Császár uralta Birodalom képes megvédeni a kultistákkal lepaktáló szektás Lázadóktól. :)

Állj, állj, állj! Nem gondoltam egy házivilágra különleges szabályokkal (hiszen a CoC-rendszerével - elvileg - hagyományosabb - vagyis Mítosz-nélküli - kalandokat is lehet szimulálni. Az alapkönyv lehuzant repülőgép példáját hozza). Pusztán arra gondoltam, hogy a rejtői karakterek mennyire illeszthetőek bele - illetve játszhatóak - a CoC-ban (főleg az 1920-as, 30-as érában). Például a Szörnyű öregember rablói (természetesen azok gyors halála nélkül). Vagyis csak olyan karakterekkel lehet játszani, akik a világ terhei alatt meggörnyedve, komoran néznek szembe végzetükkel egészen a végkifejletig, vagy lehet kissé könnyedebben haladni, hogy a végső összecsapásnál lehessen érezni, hogy van valami mélyebb tétje is.

(Vagyis semmi rendszermódosításban nem gondolkodtam)

(OFF)Ez a Star Wars-os dolog nekem is eszembe jutott, de én egy "lázadó" Lázadó sejtre gondoltam, akik drasztikus megoldásokat kerestek a Birodalom elleni harcban. Ott akadtam meg, hogy valami Földről elkeveredett nyomozók is megjelennek, de hogy hogyan arról elképzelésem volt.(/OFF)

Petrus @ 2014.04.09. 15:07
Ha már "vicces" Cthulhu mash-up, akkor nem hiszem, hogy van/lesz jobb a Call of Catthulhu szerepjátéknál. :) A Kickstartere tavaly ment le, a korábbi kiadást megkaptuk (pdf-ben) és már alig várom az újat. Ezt megkapom majd rendes könyv formában is, macskás kockákkkal együtt (figurákra, sálra, ilyesmikre már nem volt felesleges pénzem), szóval muszáj lesz írnom róla.

Amúgy meg, ha már házi Cthulhu-világok: szerintem több fantázia lenne a "Star Wars: Cthulhu Strikes Back" nevű setting-ben, ahol a Galaxist csak a Császár uralta Birodalom képes megvédeni a kultistákkal lepaktáló szektás Lázadóktól. :)
strato @ 2014.04.09. 10:28

A kozmikus horror nem tréfadolog, de mivel ezt majd, hogy nem lehetetlen szerepjátékban jól átadni, szerintem lehet helye a humornak a játékban.

Nekem most A múmia filmek jutottak eszembe. Persze pulpos a megközelítés (ami amúgy az én szívemtől nem áll messze), de azért mégiscsak ősi mitológiákkal, természetfeletti lényekkel és végső soron a világ sorsával foglalkoznak a főhősök. Az egysoros poénok, az akcióban odavetett szarkasztikus megjegyzések nélkül egyik múmia történet sem lenne ugyanaz.

Hogy Rejtő Jenő humorával mennyire vegyíthető a horror, az egy másik kérdés. Szerintem megoldható, de lehet, hogy itt-ott izzadságszagú lesz a végeredmény.

Malitia @ 2014.04.09. 06:58

Ezt ide biggyeszteném ha senkit nem zavar: http://www.hplovecraft.com/writings/fiction/se.aspx "Sweet Ermengarde" troll fic H.P. Lovcrafttól.

Attila @ 2014.04.08. 21:22
Fene tudja, ez kábé annyira tűnik passzentos kombónak, mint a brokkolis eperfagyi. Talán ha a régi Blood Brothers kalandgyűjtemények stílusa felé viszi el az ember, esetleg lehet belőle valami...
pierredelacroix @ 2014.04.08. 15:07

De én elsősorban nem is rájuk gondolva rokonítottam Rejtőt Lovecrafttal (bár azt gondolom, hogy egy CoC-kalandban jó helyen és időben a humornak is helye van, különben igen hamar pusztán csak a Keeper öncélű önfényezésébe fullad, hogy hányféleképpen tudja különféle undorító szutymorgányokkal kinyíratni a nyomozókat - a trash horror-t én pedig utálom), hanem például a Csontbrigáddal vagy olyan elemeik, amelyek egy lappal arrébb a kalandmorzsákban szerepelnek 

(amiről a véleményetekre szintén kíváncsi vagyok. Csak úgy mellékesen megjegyzem... :P )

pierredelacroix @ 2014.04.08. 14:56

 

 

Nem értek veled egyet teljes mértékben, különösen ami Lovecraft - nem mellékesen fontos kérdés, hogy a CoC-nak mennyire kell a Lovecrafti utat követnie - humorát illeti. Igaz, hogy műveiben kevés szerepel benne (bár éppen a lejjebb már felhozott Szörnyű öregember novella az ellenpélda rá), de magánlevelezéseiből és esszéiből azért látható, hogy kitűnő humora volt (ha ez utóbbin nem az alpári és altesti humort értjük, mert elbeszélünk egymás mellett). Vagy elég arra gondolni, hogy mennyi "bennfentes" humor van egyes novelláiban (amikor szerzőtársaival, barátaival egymás parodizált alakjait szerepeltették egymással). Igaz, nem hangsúlyos, de tévedés ezeket annyival elintézni, hogy az "élet nevetséges, de nem humoros" (hiszen a lovecrafti történetek értékét az adja meg, hogy az emberi faj és értékek mennyire törékenyek, esendőek, múlékonyak. Nem pedig az, hogy előbbiek nem léteznek...Léteznek, de csak "törékeny máz".)
Másrészt a "rejtői" alakokon én nem éppen Tuskó Hopkins-ot és Csülköt értem. Bár úgy gondolom, hogy azok a rejtői művek amelyekben szerepelnek, tudatosan "viccesebbnek" állítják be őket, mint amilyenek valójában - ne feledjük, hogy például a Három testőr Afrikában is önéletírás, amelyet elvileg egy szegényes műveltségű, kikötői keménylegény kalandjait adja elő. A humor részben abból fakad, ahogy a magasabb, más társadalmi rétegek szokásait és annak meg nem értését ábrázolja, másrészt abból, hogy mindenáron műveltebbnek akarja magát láttatni. Habár a társadalom peremén élnek a rejtői hősök, még a civilizáció részei. Ami pedig Lovecraft szerint - mai interpretállói erről gyakran megfeledkeznek - egy megőrzendő érték. Igen ám, de a lovecrafti művekben ezek a rétegek vagy mint degenerálódó, a megnevezhetetlen kultuszokkal kacérkodó, de inkább pusztán csak annak áldozatai bukkannak fel - az idézett novella rablói, a Cthulhu hívásának mocsári emberei, akiket a kultisták feláldoznak stb. stb. - Viszont a szerepjáték mindhárom érájában felbukkannak, mint lehetséges nyomozók. Egy rejtői alak pedig jobban beilleszthető egy történetbe, mint egy-egy újságíró. Sőt a legtöbb rossz Cthulhu-kaland szerintem éppen ott bukik el, hogy míg ezek - a jobbakkal ellentétben - általában valamilyen "világmentésről" (ami lehet az egész világ, egy falu vagy város) szólnak, addig az ilyen "lecsúszott alakokkal" senki sem törődik - Innsmouth esete pedig igazolja, hogy egy lecsúszott alkesz néha hasznosabb lehet, mint akárhány elűzött lelkész - pedig a világ részei. Sőt a klasszikus, 20-as, 30-as évák érájában talán még jobban a civilizáció részei, mint napjainkban. (Piszkos Fred pedig tisztán hozza a visszavonult nyomozó fílinget: egy homályos régi bűntett és gyilkosság miatt elcsapják, családját - egy ettől közvetlenül nem függő, de közvetve talán igen - esemény miatt elcsapják, de mekkora Hitelképessége lehet, ha államtitkárok, admirálisok kérik tanácsát, rossz híre ellenére mindenhol kiszolgálják)

Marvin @ 2014.04.08. 14:00
Érdekes felvetés, de a kettőnek sztem semmi köze egymáshoz. HPL-nek annyi humora volt, mint egy tetszés szerinti kereszténydemokrata képviselőjelöltnek, a lét tragikus ürességének felismeréséhez meg a kozmikus közönyhöz jutott el, de eszébe se jutott, hogy ennek "komikus" oldala lehetne. (Egyébként nekem se. Ahogy a rokonszellem mai francia szerző - mellesleg HPL-életrajzíró -, Michel Houellebecq mondta, az élet nevetséges, de korántsem vicces. Vagy eszünkbe juthat Thomas Bernhard is: "Minden nevetséges, ha a halálra gondolunk" - ő sem a hajdejópofa térdcsapkodásról beszél.)

A vitarobbantgatásról: mint már mondta valaki, humornak nincs sok helye egy komoly CoC-játékban, mert ha beengedjük, paródia lesz belőle, ha tartjuk magunkat a "realitásokhoz", akkor meg a jujdejófej (akár "rejtői") szereplőket fogják bedarálni a kuttogányok. Más kérdés, hogy a nagy komolyságot a játékosok szinte elkerülhetetlen ökörködései miatt a gyakorlatban nehéz megvalósítani.