Glowface @ 2014.08.04. 16:14

Hát, az emberek nem egyformák. Minidg szokott lenni egy-két játékos, aki nehezebben nyílik meg ismeretlen közegben. Pláne a nagyon fiatalok, pláne olyanok, akik nem szoktak amúgy hasonló rendezvényre járni.

 

Tapasztalatom szerint egy tisztességes mesélő mellett a túlzott visszahúzódás délre feloldódik, és már lazábban gyakja az orkokat mindneki.

 

Abban persze van valami, hogy ha egy játékos nagyon egyféle mesélői stílust szokott meg, és azt várja mindenhol, akkor nehezebben fog boldogulni idegen mesélőkkel. Némi nyitottsággal az ilyesmi szerintem könnyen áthidalható.

GODPOWER @ 2014.08.04. 10:08
HH versenyek egyik fő célja, hogy a külön kis társaságok megismerjenek más embereket, mesélési technikákat, játékstílusokat.
Igyekszünk a mesélőket úgy variálni, hogy minden alkalommal más mesèlő meséljen ugyanannak a csapatnak.
Sosem tapasztaltam azt, hogy ez gond lenne bárkinek is.
Marvin @ 2014.08.03. 15:15
Nekem kb. az összes mesélőm idegen volt elsőre, aztán ebből nem egyszer lett egy-egy csodás barátság kezdete.
Bulldy @ 2014.08.03. 09:12

Én korábban sosem voltam szerepjáték táborban. Találkozón igen (3HH, 1 KaTa a mérleg), de ott igazából csak azt a néhány embert ismertem meg, aki mesélt a csapatunknak. Vidéki lévén nem tudtam maradni a találkozók utáni sörözős-beszélgetős programra, azonban így is az jött le, hogy a két rendezvény szervezői nyitott, normális gondolkodású emberek. Ennyi elég volt ahhoz, hogy amikor meghirdették a HH tábort, az elsők között jelentkezzek. Hiszen szerepjáték táborban még sosem voltam, egyszer ezt is ki kell próbálni.

 

Játékosként sosem gondoltam arra, hogy milyenek lesznek a játékostársak vagy a mesélő. A HH versenyekre 3-4 fős csapattal mentünk, így ott 1 játékos, illetve a mesélő volt bizonytalansági tényező. 3 HH alatt egyetlen egyszer volt olyan játékosunk, aki elég antiszociálisnak tűnt, így a kaland felénél fel is adtuk, hogy beszéljünk vele. (De legalább harcban táposabb volt, mint a maradékunk együttvéve.) Nem gondolom, hogy ez a mi hibánk lenne, aki ismeri a csapatunkat, tudja, hogy elég nyitottak vagyunk mások hülyeségére is - még a pixie vámpír csapattársat is jól tűrtük egy másik alkalommal. :)

Anno az első HH -ra is azért mentem el, mert az itt megjelent élménybeszámolók alapján jónak tűnt a rendezvény, a szervezők pedig - a fórumos megnyilvánulásaik alapján - olyan embereknek tűntek, akikkel lehet egy jót együtt játszani, mert hasonló az elképzelésünk több dologról, amiről meg nem, azt is kulturáltan meg tudtuk vitatni. Hozzáteszem, hogy a játszott rendszer (D&D4E) még csak a kedvenceim közé sem tartozott, előtte egyetlen egyszer játszottam csak.

A KaTa -val kicsit más volt a helyzet: egyrészt volt előtte 3 HH, másrészt a KaTa egyik főszervezőjével (Doc) egy időben sokat játszottam együtt. Ott nyugodt szívvel mondtam azt, hogy akivel ő hajlandó összeállni, hogy játszon vagy rendezvényt szervezzen, az nekem is biztosan jó lesz. Plusz a szokásos: több mesélőt, játékost "ismertem" innen a fórumról. :)

 

KaTa -n és HH táborban meséltem is idegeneknek. Itt mindkét esetben megvolt bennem, hogy lehet, hogy nem fog nekik tetszeni a kaland vagy a mesélési stílusom, de úgy voltam vele, hogy ki kell mozdulni a biztonsági zónámból, elvégre mégis csak egy társasági játék a szerepjáték, a legrosszabb az, ha azt mondja az ember hogy "ezen a 4 emberen kívül mással nem játszok": a saját látókörét szűkíti be mind játékosok, mind mesélési technikák, mind játszott játékok tekintetében. (Volt már úgy, hogy senkit sem sikerült rábeszélni egy rendszerre, még egy alkalomra sem?)

A KaTa - kalandom elég biztonsági játék volt: viszonylag szabálykönnyű rendszer (Savage Worlds), elborult szetting (időutazós-amerikaiegyetemistás) - aki erre játékosnak jelentkezik, az biztos, hogy számít a legrosszabbra. Végül úgy éreztem jól sült el, bár kicsit talán rövid lett.

 

A HH tábor mesélésével nagyobbat markoltam és bíztam benne, hogy nem fogok kevesebbet fogni: bevállaltam egy Pathfinder RPG "minikampányt" - na jó, három kalandot, aminek a háttere ugyan az. Erre a felkészülés munkásabb volt (A KaTa - kaland megvolt egy Dublin-Budapest repülőút alatt :)), nem kevés idő kidolgozni öt Pathfinder karaktert, majd megcsinálni őket 6. szintre és végül ugyanezt 9. -re. Ráadásul mivel kezdők, "szerepjáték-szüzek" is várhatóak voltak, célszerű volt magyarul csinálni (Pathfinder tudvalevőleg nincs magyarul) a karaktereket, olyan formában, hogy a karakterlap áttekinthető legyen, lehessen értelmezni a dolgokat. Bónusz, hogy olyan karaktereket kellett összerakni, akik "működőképesek", de nem igényelnek mély rendszerismeretet, illetve ha nincs öt játékos, akkor tetszőleges hármat választva is működőképes a csapat. Ebben benne volt legalább egy hét nettó "munkaidőm" - értsd: 40 óra! - és akkor még a kaland sehol sem volt. Végül persze azok is meglettek, de volt bennem egy kis izgalom, hogy ha nem érdekel senkit a Pathfinder, akkor épp csak egy hónapnyi szabadidőt öltem bele feleslegesen...

...végül nem történt baj, meséltem mindhárom kalandot, úgy tűnt az emberek még jól is szórakoztak (bár a második kaland kisebb partihalálba torkollt egy Wyvern véletlen találkozáson), szóval megérte a sok felkészülés. (Lehet, hogy a Pathfinderre csábításban az is hatott, hogy kiraktam a szabálykönyveket minden reggel a központi asztalra, hátha a rajzok csábítóak. :P)

 

Szóval ezek kb a gondolataim, amikkel belevágtam a találkozókba, táborba.

 

Bulldy

strato @ 2014.08.02. 21:25
HH és KT szervezők!
Ti versenyeken/rendezvényeken hány olyan esettel találkoztatok, amilyet Dekszter alább leírt?
dekszter @ 2014.08.02. 01:59
Ha jól tud mesélni, és kellően elkötelezett, elegendő teret biztosít a játékosoknak, és karaktereiknek tök mindegy, hogy egy órája ismerem, vagy tíz éve.

Az ismeretség/barátság maximum annyit számít, hogy egy idegentől nem tudod milyen reakciókra számíthatsz, és viszont. Ez okozhat kezdeti nehézségeket, de nem ettől fog eldőlni, hogy rossz, vagy jó mesélő az illető.

Ha jól tud mesélni mert alapvetően jó mesélő... én akkor is feszengve érezném magam, és nem tudnék 100%-ban "jól" játszani legyen szó akár olyanról, akit életemben akkor látok először, vagy olyanról akivel "találkoztam" már msn/skype/fórum stb. 2-3 alkalom után tuti eltűnne a görcs, de például találkozókon könnyen megeshet a fenti dolog. Így szerintem ez a probléma inkább a játékos oldala felöl érkezik. Hiába jó a mesélő, ha a játékosnak szokatlan vagy új.

Nocturna @ 2014.08.01. 16:22

Egyetertek seti-vel. Ha nem igy lenne, az kb. azt a szomoru kepet vonna magaval, hogy csakis izolalt, belterjes csapatok jatszananak, es pl. uj varosba koltozve eselyed sincs "jo" meselonel rebootolni a hobbit.

Pett-moondevil @ 2014.07.31. 16:54

A jó játékvezető jól tanítja a játékot.

seti @ 2014.07.31. 14:21

A jó mesélő a barátunk, és közösen szórakozunk vele a mese során.

 

Egy idegennel, vagy valakivel, akivel az rpg-n kívül nem sok közös dolgunk akad kicsit feszengős lenne, legyen akármilyen jó, fordulatos, realisztikus, helyenként humoros, a karakterek egyéni történetére épülő mese.

 

Nem bántásképpen mondom, de ahhoz, hogy valaki jó mesélő e, vagy nem semmi köze sincs, hogy a barátunk e, vagy sem.

 

Ha jól tud mesélni, és kellően elkötelezett, elegendő teret biztosít a játékosoknak, és karaktereiknek tök mindegy, hogy egy órája ismerem, vagy tíz éve.

Az ismeretség/barátság maximum annyit számít, hogy egy idegentől nem tudod milyen reakciókra számíthatsz, és viszont. Ez okozhat kezdeti nehézségeket, de nem ettől fog eldőlni, hogy rossz, vagy jó mesélő az illető.

KekPafrany @ 2014.07.31. 12:59

A jó mesélő a barátunk, és közösen szórakozunk vele a mese során.

 

Egy idegennel, vagy valakivel, akivel az rpg-n kívül nem sok közös dolgunk akad kicsit feszengős lenne, legyen akármilyen jó, fordulatos, realisztikus, helyenként humoros, a karakterek egyéni történetére épülő mese.