chomy @ 2014.12.09. 09:47

Hmm, jó kis párosítás, remélem bejövős volt.

DiMalto: nem igazán... Hiányoltuk a crpg-kből már ismert hagyományos szintlépést meg a mágiát. Nagyon kezdők voltunk, nem volt szó semmiféle konverzióról, ötlet szintjén sem. Egyszerűen elhagytuk a rendszerből a setting-idegen dolgokat, de ennyi. Egy-két próbálkozás után el is hagytuk a dolgot, mert jött (majd ment) a M*. :)

 

Egyébként a Star Wars D6-ot eléggé univerzális rendszernek használtuk, pl. Alien-szerűséget is játszottunk benne. A játékosok kidolgoztak egy kazalnyi tengerészgyalogost (na, itt már képbe jöttek az új fegyverek is, jó nagy sebzésekkel, mer' az idegenek azok nagyon kemények voltak :D), aztán mindig az lett a vége, hogy csak 1-2 menekült meg az idegen bolygóról, ahová leszálltak akciózni. ;)

DiMalto @ 2014.12.08. 21:10

A KJK-ról csak annyit, hogy már Star Wars D6-ban is tettünk kísérleteket a kalandozásra Feketehomok-kikötőben, csak persze sugárfegyverek és egyéb sci-fi elemek nélkül. ;)

Hmm, jó kis párosítás, remélem bejövős volt.

Tulajdonképpen csak felszerelés/fegyver-tábla, néhány faj, meg varázslatok kellenének a konverzióhoz - utóbbi szerencsére elég könnyen kivitelezhető, mivel a Sorcery! varázslatlistája elég kezelhető hosszúságú. Miért is nem jutott ez eszembe anno?

 

Egyébként a cikkben felsorolt setting-ek egyike sm hoz különösebben lázba - a Spelljammer-en kívül. Utóbbit muszály lesz valamilyen formában beszereznem....

Orastes @ 2014.12.08. 20:08

A Ravenloft egyik nagyon jó kiegészítője (vannak hibái, pl. Budapest és Magyarország kimaradt, de Drakula, mint a tápolás csúcsa, benne van) az alap-világtól független, 1800-as években, a Földön játszódóik, kicsit más a felállás, mint alap Ravenlofté, bár itt a sötét erők másként jelentkeznek: Masque of the Red Death, talán megint nem annyira az AD&D passzolna hozzá, mint a d20 modern, de a maga módján hangulatos. :cool:

Okkultizmus, a korabeli, XIX. századi dolgokkal és woodoo, meg sok jó dolog.

Bulldy @ 2014.12.08. 10:40

Az M*-ot pedig részben azért is dobtuk elég hamar a repertoárból, mert nem volt a világképe kellőképpen KJK/Titán-konform, és az AD&D-t - mint ~általános rendszert - alkalmasabbnak találtuk a KJK-szerű/hangulatú/ihletésű kalandozásra. :)

 

Én is ezért hajlottam az AD&D felé a MAGUS helyett, de mivel nálunk a MAGUS-lobbi erősebb volt, így sokszor meséltem a Városállamokban (Yneven), ahova minden KJK ihletőségű agymenésem simán befért. :)

 

Bulldy

chomy @ 2014.12.08. 10:31

A KJK-ról csak annyit, hogy már Star Wars D6-ban is tettünk kísérleteket a kalandozásra Feketehomok-kikötőben, csak persze sugárfegyverek és egyéb sci-fi elemek nélkül. ;)

 

Az M*-ot pedig részben azért is dobtuk elég hamar a repertoárból, mert nem volt a világképe kellőképpen KJK/Titán-konform, és az AD&D-t - mint ~általános rendszert - alkalmasabbnak találtuk a KJK-szerű/hangulatú/ihletésű kalandozásra. :)

 

A City of Greyhawk számomra nem volt épp csalódás... Egyrészt semmit sem tudtam az eredetéről, Greyhawk nekem sosem jelentett sötét, bűnös metropoliszt. Mikor megismertem ezt a dobozt, nem is vártam tőle ilyesmit... és léptékekkel jobbnak és használhatóbbnak találtam, mint pl. a From the Ashes-t.

 

Érdekesség #2: pár hete vettem Thirlentől egy Dungeon-t a '90-esekből. Nem emlékszem hanyadik évfolyam és szám, de a levrov első bejegyzésében épp az ifjú Chris Perkins reagál - tök normálisan - egy modulját ért kritikára, miszerint a hivatalos szabályok alapján egy bizonyos Imp NPC nem lenne képes arra, amire a modulban képes. Ajh... :D

elGabor @ 2014.12.08. 08:45

Nahát, Chomyhoz egészen hasonló élményeim vannak:

Forgotten Realms doboz (1993-as változat): Bő lére eresztett, de legalább többnyire érdektelen és kalandidegen információcsomag, a céljaira teljesen alkalmatlan bevezető kalandban ("ha bárhol Faerunön leásol tíz métert, feljönnek a sötét elfek") minden idők egyik legmegalázóbb deus ex machinájával. Meglepő módon a harmadik kiadáshoz kijött, magyarul is megjelent új kiadás nagyon jó munka, a maga műfajában etalon.

 

City of Greyhawk: Bő lére eresztett, de legalább többnyire érdektelen és kalandidegen információcsomag, a céljaira teljesen alkalmatlan és többnyire nem is a városban játszódó példakalandokkal. Mint megtudjuk, Greyhawk nem egy "semleges" érdekcsoportok által mozgatott bűnös, sötét metropolisz, hanem egy barátságos, kertvárosias negyedekkel megspékelt középváros, jól működő kormányzattal és a kis kiterjedésű tolvajnegyedbe visszaszorított bűnözőkkel. Kahrén és a Tolvajok Városán nevelkedett fiatalabb önmagamnak keserű csalódás volt. Egyébként a TSR még egy olyan, igazán jó háttérvilágot is képes volt tönkretenni, mint a Lankhmar - az első kiadása hangulatos és hasznos, a második már tele van extra, de fölös infókkal, a harmadik - a dobozos - pedig infantilizált, minden sötétebb árnyalatot elkerülő tiniszettinget csinál Fritz Leiber mesterművéből.

 

Savage Frontier: Sajnos ez már sokkal, sokkal később jutott el hozzám, Kornya Zsolttal folytatott kiterjedt levelezésünk egyik melléktermékeként. Meglepő (illetve a szerző múltját ismerve nem is annyira meglepő) módon a klasszikus sandboxok kicsit aktualizált, a kor igényeihez igazított újrateremtése. Ha jól emlékszem - és nem biztos, hogy jól - akkor nem is a Realmsben gyökerezik, hanem kiadatlan Dragonquest anyagok átpofozásával készült. De annyi biztos, jó munka.

 

Szóval, összegezve, nekünk valami olyan szellemiségű anyag kellett volna, mint a Kaland-Játék-Kockázat sorozat kötetei vagy a Cherubion-ponyvák, vagyis biztosan faltuk volna a kezünkbe került TSR-klasszikusokat vagy a Judges Guild jobb kiadványait (a Győzhetetlen Nagyúr Városa azt hiszem ki is akasztotta volna a menőségmérőt), a korabeli TSR viszont csalódások sorával szolgált. Nyilvánvaló, hogy aki a kiváló Ravenloft dobozzal vagy a Dark Sun első kiadásával találkozott, az máshogy látja, a Planescape pedig külön műfaj (szó szerint - szerintem az AD&D bilincs volt neki), de aki az "általános kalandozófantasy" vonalon keresett magának segédanyagokat, az könnyen megjárta.

 

Két jelentős kivételt azért tudok említeni. Az egyik a Dungeon magazin, ami a kilencvenes évek elején élte virágkorát, kiválóbbnál kiválóbb, szabadúszók és lelkes amatőrök által fejlesztett kalandokkal; a másik pedig a Ruins of Undermountain doboz, ami valóban belevaló (bár kicsit túlírt) megadungeon az alaprecept szerint (gonosz ősmágus + számtalan szint + mágikus talányok). Mindkettőhöz pozitív élmények sora kapcsolódik. Azért az átok rajtuk is beteljesedett: a Dungeon 1994-1995-re teljesen ellaposodott, az Undermountainhoz pedig sorban jöttek az újabb és újabb folytatások, amelyek mind hangulatukban, mind tartalmukban méltatlanok voltak az első részhez.

Radivoj @ 2014.12.08. 00:08
A Tales of the Lance sztem a FR doboz teljes ellentéte. Nagyon nagy adag térkép, az eddigi legtisztességesebb világkidolgozás, ami nem vész el a részletekben, hanem eléggé arra koncentrál, ami érdekes lehet. Más kérdés, hogy a setting történelmét átírták, és ez a szerzőknek, mint utólag kiderült, nem tetszett túlságosan, az egyik fanatikus valami 30 oldalt szánt a sok pontatlanság és kánonsértés vázolására, de soha nem érzékeltem az eltolás mélységét.

Igazi kalandozós fantasy setting volt, szerettük nagyon.
A kalandgeneráló metódusra egy külön kiadványt alkottak a dobozban, ezt a mai napig sem igazán értem, sikerült teljesen zavarosan megfogalmazniuk. Ami még lelkesítő, az a dm paraván, aminél jobbat a mai napig nem láttam. még azt is tartalmazza, hogy miként mesélj*. és dl ide vagy oda, de korántsem a vonatmeséket erőlteti. arra ott vannak a hivatalos kiadványok.


*kb. egy metódust vázol, szóval nem akkora eresztés, de a maga idejében még csak hasonlót sem láttam.
chomy @ 2014.12.07. 22:22
Marvin: ahogy a cikkben is írtam, a kiherélés-mizéria engem, személyesen szintén nem érintett. Sőt, az alapkönyv kimondottan inspirált, valami elképesztő nagy funt sejtettem az egész mögött, a finoman sugallt heroizmusa pedig még imponált is. Ami eleinte rettenetesen izgatott, hogy általában hogyan is kéne zajlania ennek a funnak (kalandmesterként: hogyan is lenne érdemes kalandot írni)... és mivel kiegészítőink és kalandmoduljaink nem voltak, ezért a kedvenc rovatom minden szerepjátékos magazinban az IJM (így játszunk mi) volt (helló, CU! :)). 
 
elGáboréhoz hasonló élményben mégis volt részem. Amit először sikerült megvennünk az AD&D-hez, az a Forgotten Realms doboz volt, az 1996-os Revised verzió. 
 
Szörnyű csalódás volt. Vizuálisan irdatlanul ingerszegény és béna, és bár vitathatatlanul hangulatos volt a maga módján, és láttunk is benne potenciált, összességében az egész nagyon dagályos, felszínes, kontrainspiratív (hogy mondják ezt értelmesen magyarul?) és haszontalan volt. Egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni a benne foglalt hatalmas információmennyiséggel, az viszont, hogy hogyan írjunk modult, hogyan vezessünk játékot Faerúnon még a "Running the Realms" füzet ellenére sem derült ki belőle, azonnal felhasználható konkrétumok és praktikus segédletek - pl. véletlen táblázatok - meg konkrétan nem voltak benne. Tele volt a világtérkép pl. romokkal, de egy sem volt kidolgozva - helyette volt benne lajstrom a Realms magas szintű NPC-inek leírásával (17. szintű Drizzt és társai). A példakaland meg közepesen érdektelen volt.
 
Talán rossz felé is próbálkoztam, és az a bizonyos doboz egyszerűen nem azt tartalmazta, amit vártam tőle - helyette a City of Greyhawk-ot, a Ruins of Zhentil Keep-et, vagy valami hasonló, kisebb területre és konkrét kalandocskákat tartalmazó dobozt kellett volna elsőre megvásárolnom... vagy a First Quest-et. Mindenesetre ez az élmény jól el is riasztott minket az FR-től, és közrejátszott benne, hogy végül magunknak kísérleteztük ki a cikkben is említett két megközelítést, ami a legélvezetesebbnek bizonyult a játékok során. (Egyszer talán előkeresem az ascii-térképes sandboxokat, és ha nem bődületesen vérciki, megosztom valahol, mint kordokumentumot... tán még a leporellóra nyomtatott változat is megvan valahol... ;))
 
Érdekesség: a napokban levettem a polcról a Savage Frontier c. FR kiegészítőt, ötletbányászat céljával. Paul Jaquays (ma már Jennel Jaquays) írta, aki a Judges Guild cuccairól is ismerős lehet, de pl. pályákat is dizájnolt a Quake-hez az id-nél. Régebben ezzel a füzettel sem tudtam volna mit kezdeni... Konkrét segédlet van is benne, meg nincs is - van hozzá pár egész használható minitérkép, leírás a különböző területekről, hogy általában mikkel lehet ott találkozni (random encounter tábla továbbra sincs), a helyi városok zanzás leírása a populáció számszerűsítésével, NPC-k leírása (Drizzt még csak 10. szintű, de a többség itt is 20. szint körül/felett jár már! :D), néhány elég vacak kaland-tipp, meg egy bődület nagy regionális térkép. Viszont most, hogy már van vele tapasztalatom, hogy mit érdemes kidolgozni és mit nem, azt hiszem, egy egész frankó kis sandboxot lehetne ebből kihozni - csak épp populálni kell ezzel-azzal. Meg kidolgozni hozzá a random encounter táblázatokat. Maga a terület egész érdekes, még démonok uralta vár is van rajta. ;)
 
Birthright: nekem is fent van a polcomon, és türelmesen várja, hogy nyugdíjba vonuljak. :D
 
Marvin @ 2014.12.06. 09:44

Birthright megvolt, sőt elvileg van is, csak egy havernál üdül olyan 6-7 éve. Nekem nagyon tetszett, a Trónok harca helyett (ami akkor még a kanyarban sem volt hála az égnek (érdekes, hogy a sznobság milyen negatív színben tüntet fel egy ilyen OMGmekkorasikeeer!!!444 dolgot, ami pedig önmagában, az elképesztő körbelihegés nélkül akár még jó is lehet, talán kanyarodjunk vissza)), szóval a TH helyett inkább a Hegylakó jutott eszembe róla a limitált mennyiségű mágikus valamiért egymást gyakó uralkodócsaládokkal, akik még ráadásul a földjeikhez is köthetik maguk némi szertartásokkal á la Arthur király az Excaliburból. A társasjáték-szint igen pompázatos és bonyolult volt, amiből tetszés szerint ereszkedhettünk le a karakterek léptékére, ha éppen kalandozni kellett. Egyszer játszottunk is vele, de sajnos nem jutottunk messzire, noha a műfaj erényei egyértelműen hosszú távon mutatkoznának meg. Messzi ábránd ez is, hogy majd egyszer, persze mostanában örülök, ha az elvileg futó partikat össze tudjuk szenvedni kb. szökőévenként.

Radivoj @ 2014.12.05. 23:54

Birthright: Nekem tetszett a világ-alapötlet bele-beleolvasgatás alapján, de annyira azért nem, hogy tovább ne passzoljam.

 

A világ maga egy kissé túlrészletezett, bár egész máshogy, mint a Nagy Szettingek. Itt nem az információ szórtsága és a fölösleges kultúrrészletezgetésekkel voltak a bajok, hanem azzal, hogy töménytelen infót zúdítanak az olvasóra, és ezt menedzselni is illik egy ilyen birtokigazgatósdiban. Amire már ha a mesélőben sincs meg a türelem, akkor mit szóljunk a partihoz?

 

 

Hogy manapság hogyan megy egy ilyen papír alapú birtokigazgatósdi, azt nem tudom (lehet, hogy flottabbul és kevesebb elkötelezettséget igényel a partitól), de ha birtokigazgatósdit szeretnék, annak szerintem nem a szerepjáték a legjobb médiuma. Hanem a társasjáték, esetleg valami Crusader Kings-szerű számítógépes.