Lepus @ 2015.02.12. 21:43
Jó hogy vége a 90-es éveknek és nem jön újra el

xD
Lepus @ 2015.02.12. 20:06

Apropó az xps hasonlatot a cikk is felveti de gyorsan le is söpri, hogy "I don't think it's an inherent problem". Pedig olyan sok különbség nincs.
 
Minden jól megírt játék jutalmazza valamilyen módon ha olyan tevékenységet végzel amit az adott játék támogatni szeretne. Midegyik. Az, hogy egy játék mit jutalmaz nem annak minőségére hanem stílusára utal. Nem véletlen, hogy DnD-ben minél többet ölsz annál több xp-t kapsz, még vannak játékok ahol egyáltalán nem jár xp a harcért.
 
A Cow Clickeres beszólást meg inkább nem minősíteném ;)


xD

A cikk nem lesöpri az XP-t, hanem megmagyarázza az alapvető különbséget a kettő között.

Afölött most elegánsan átcsusszanva, hogy oldschool fejjel miből is kéne jöjjön az XP, illetve hogy mi után jár a szörny-XP (röviden, a "legyőzés" nem feltétlen jelent harcbani elpusztítást), a dolog lényege az, hogy az XP jutalom nem valamilyen játékosi viselkedést jutalmaz, hanem a progresszió mechanikai lehetőségét teremti meg.

Azaz - ha szerintem elvetendő, "modern" mesélési tanácsokat nem veszünk figyelembe -, az XP pusztán a játékülésen való megjelenés után jár, és funkciója nem "jutalom", hanem, hogy úgy mondjam, a "megtett távolság" mérése. Ha négy éven át patkányokat aprítanál, az elég unalmas lenne, de egy hős életét végigkísérni a patkányaprítástól egy új birodalom megalapításáig, mint harcos király, az már sokkal izgalmasabb. Erről szól az XP.

Ezzel szemben a szerepjátszás jutalmazása (vagy hiányának büntetése), ahogy a cikk is kifejti, manipulatív, didaktikus viselkedés a mesélő részéről. "Én, mint kalandMESTER, ugye, úgy ítélem meg hogy nagyon szépen kijátszottad a karakteredet, ezért tessék egy piros pont", vagy "hát nem láttam igazán a szándékot hogy kijátszd a karaktered ostobaságát, ezért most fekete pontot kell adjak".

Ennek a sokféle ronda hozadékát inkább nem is fejtem ki, annyira egyértelmű.
Xever @ 2015.02.12. 19:35
Ezt az alapvetést nem a cikk írója találta ki. Ez egy bevett, ismert és sokszor igazolt pszichológiai alapelv. A külső motiváció tönkreteszi a belsőt.
http://en.wikipedia.org/wiki/Motivation#Extrinsic_motivation

Ez persze nem jelenti azt, hogy a FATE-tel ne lehetne jót játszani, de hát ugye az említett Cow Clickernek is közel 60 ezer játékosa volt a legjobb napjaiban. ;)

 

 

Nem az "Extrinsic motivation" elvét vitatom, hanem azt, hogy használható-e jelen esetben.

 

Azt mondani, hogy a szerepjáték jutalmazása azért rossz, mert akkor az ember a jutalomért játszik nem magáért a szerepjátékért olyan mint azt mondani, hogy a taktikus csaták végén a loot árt, mert akkor az ember a lootért harcol nem magáért a csatáért. Ugyanez igaz az xp-re is...

 

Apropó az xps hasonlatot a cikk is felveti de gyorsan le is söpri, hogy "I don't think it's an inherent problem". Pedig olyan sok különbség nincs.

 

Minden jól megírt játék jutalmazza valamilyen módon ha olyan tevékenységet végzel amit az adott játék támogatni szeretne. Midegyik. Az, hogy egy játék mit jutalmaz nem annak minőségére hanem stílusára utal. Nem véletlen, hogy DnD-ben minél többet ölsz annál több xp-t kapsz, még vannak játékok ahol egyáltalán nem jár xp a harcért.

 

A Cow Clickeres beszólást meg inkább nem minősíteném ;)

Lepus @ 2015.02.12. 18:06

Itt van egy még sokkal jobb érv arra hogy John Wick miért beszél baromságot.

A FATE pedig kiváló példa arra, hogy a fenti cikk téved.
Nyilván vannak rendszerek ahova ez nem feltétlenül illik vagy rosszul illesztették be de ettől még a szerepjáték jutalmazása nem lesz rossz ötlet. Szűklátőkörűnek érzem a cikket ahhoz képest, hogy "Game Design"-al van cimkézve.


Ezt az alapvetést nem a cikk írója találta ki. Ez egy bevett, ismert és sokszor igazolt pszichológiai alapelv. A külső motiváció tönkreteszi a belsőt.
http://en.wikipedia.org/wiki/Motivation#Extrinsic_motivation

Ez persze nem jelenti azt, hogy a FATE-tel ne lehetne jót játszani, de hát ugye az említett Cow Clickernek is közel 60 ezer játékosa volt a legjobb napjaiban. ;)
Xever @ 2015.02.12. 17:57

Itt van egy még sokkal jobb érv arra hogy John Wick miért beszél baromságot.

A FATE pedig kiváló példa arra, hogy a fenti cikk téved.

Nyilván vannak rendszerek ahova ez nem feltétlenül illik vagy rosszul illesztették be de ettől még a szerepjáték jutalmazása nem lesz rossz ötlet. Szűklátőkörűnek érzem a cikket ahhoz képest, hogy "Game Design"-al van cimkézve.

Lepus @ 2015.02.12. 16:59
Itt van egy még sokkal jobb érv arra hogy John Wick miért beszél baromságot.
pierredelacroix @ 2015.02.07. 15:58

 


 

És ha Wick ezt nem tudja ...

 

 

(OFF)Én sem tudtam... Bár eszembe juthatott volna Terry Prattchett, aki azt mondta, hogy a kardnál erősebb a toll, feltéve ha utóbbi jó nagy és hegyes, illetve szakértő forgatja :)(/OFF)

 

KLM @ 2015.02.06. 21:45

 


(OFF)Amúgy tény, Riddick-ből nekem két perc is elég volt. (Annyiban azért a cikk írójának is igaza van, hogy egy Riddick világára alapozott szerepjátékban a csésze lehet hogy valamilyen szuperfegyver. Csak elég nagy marhaság úgy egyébként).(/OFF)

 

 

A fenét. A jó öreg M* ETK rendszerében con Ridick nem 50-el, hanem 150-200-al üti túl a csóringert

így kap 2-3k3 ÉP-nyi sebzésbónuszt és esetleg a földrevitel után a mesélő megadja neki a Hátbaszúrás Mf miatti +3k6 sebzést is (amiből k6 akkor is ÉP lenne, ha nem lenne túlütés).

 

Ezek után a bögre sebez "ká három mínusz kettőt".

 

És ha Wick ezt nem tudja (na jó, másik rendszerben, ha a mókust nem ismeri, az megbocsátható :gugye: ),

akkor az a kínos a részére.

Ha meg tudja, akkor csúnya csúsztatás volt a részéről a felvezető. Ez talán még kínosabb,

Hoild @ 2015.02.04. 15:11

 

szerepjáték szabályrendszere igenis szükséges ahhoz, hogy megőrizzük a játék világának realitását.

 

Humor következik:)
Mármint annak a világét, amelyben random alagutakban random fajú és kasztú hősök random ölnek random szörnyeket a random náluk lévő kincsekért, hogy random elverjék őket random helyeken, vagy ahol csúcsragadozók két vérszívás között hódolnak az Angst gyönyörűségeinek vagy ahol csápos és nedvedző szutymorgányok (még ha hüllő rokonságúak is) lesnek azokra, akik jobban tennék, hogy távol maradnának tőlük, de juszt sem teszik? :)

 

 

@megthorlo: Azt, amit itt humorból leírtál, inkább a "hogy jólérezzük magunkat, meg a szerepbe való beleélés"-re vonatkoztatnám, és úgy lenne igazán epés, valamint a Wick által felvetett, ténylegesen létező problémára rámutató.

strato @ 2015.02.04. 11:15

Nem a csésze a szuperfegyver, hanem Riddick. ;)