cobra @ 2015.11.21. 00:31

Kicsit OFF, de nem tudom, hol máshol kérdezhetném meg. Nem tud valaki Simple World fordításról?

Ez az a verzió, ahol leírják, hogy hogyan lehet meghackelni az AW-t. Előre is köszönöm és bocs az OFF-ért.

cobra @ 2015.11.03. 21:57
Csatlakozom, az előttem szólóhoz! Tényleg szép munka, mondjuk, én minden fordításnak örülök, de az AW bármilyen oldalhajtásának meg kifejezetten! Úgyhogy ha van még ilyen, akkor jöhet!
Urban @ 2015.11.03. 18:38
Egyrészt köszi a fordítást, még nem volt időm olvasni, de előbb-utóbb eljutok oda is. Maximális respekt a munkáért! Másrészt nagyon örülök, hogy lassan lesz egy kis hazai közössége a * World játékoknak, még az is lehet, hogy visszahozza a kedvem a WH40k-hoz :)
TheJokAerO @ 2015.11.03. 13:19
Wh-ban a powergaming túl erős faktor. Moraknak teljes egészében igaza van. Ha DH-ban a psyker 20000x10 soakolhatatlan sebzést oszt ki 5 ezer xp-n, akkor elméletben ezt megoldja az ellenséges psyker is. Nyilván a sztori a karakterekért van, de azért nem árt tudniuk hol a hübrisz határa. Ha meg nem érzik, akkor a mesélő egy sóhajjal hagyja őket tovább pusztítani, vagy előveszi ő is a könyv broken részeit és.... a játékosok rájönnek mekkora egy szar a rendszer amit eddig ők exploitoltak ki.
Alfdam @ 2015.11.03. 12:06
Hoppá! Érdekes, tetszik, az AW hack-ek meglepően jól el szoktak működni. Elsőre kicsit vékonyka, de lehet csak azért, mert a WH40K inkább _túl_ barokkos. Viszont extra move-okkal azért sokáig lehet hegeszteni.
StB @ 2015.11.03. 11:38

Spoiler

Steel @ 2015.11.03. 11:06

Nekem úgy tűnik, hogy mindkét álláspont helytálló (auer vs Morak).
A W40k játékokba bizony bele kell tanulni, mert vagy a játékosok vagy az ellenfelek erőszintje száll el.
Amiben szeretném auer véleményét támogatni az az, hogy egy szerepjáték esetében hiba, hogyha pár szintlépés után világmegmentő hősök a karakterek. (kivéve azokat a játékokat ahol ez az alapkoncepció). Ám még DW esetében is probléma, hogy az alapkönyvben leírt ellenfelek már első szinteken sem jelentenek túl nagy kihívást. Persze mesélőként mindig lehetsz keményebb, de én szeretem, ha maga az alaprendszer is felkészültnek bizonyulna a powergame-el szemben. Nem is értem, hogy FFG fejlesztői miért nem fordítottak erre nagyobb energiát, amikor mindegyik játékuk egyértelműen támogatja ezt a játékstílust. Így a mesélőre nagyobb teher hárul, ráadásul rámegy egy-két játékülés (és számos fura helyzet), mire megtalálja az egyensúlyt. Szerintem egy jó rendszer esetében ez a tanulófázis rövidebb, mint a W40k esetében.
 

QuippeR @ 2015.11.03. 10:49

Morak,

 

Hagyjuk már ezt a reális világ meg hasonló maszlagokat. Mi játszunk, mi vagyunk a játékosok, nekünk kell a sztori hőseinek lenni. A mesélő nyilván bármikor fel tudja a játékosokkal törölni a padlót, ez majdnem minden rendszerben így van, csak éppen kontraproduktív, ha nem direkt mazochista játékosokat választott. A mesélőtől elvárható, hogy a játékos karakterek rajongója legyen, és olyasmiket meséljen, amitől a játékos karakterek kemény legénynek érzik magukat. Ebben benne van, hogy nehéz kihívások elé állítsa őket, amit végül megnyernek.

Szerintem auer nem is arról beszél, hogy ne lehetne kihívás elé állítani bármilyen csapatot (ezzel nem szokott problémája lenni), hanem arról, ha a csapatban valaki minimum 22-t sebez, más meg maximum 13-t, akkor valamelyikük bizony nem fogja szeretni a csatákat, amik a játéknak kiteszik minimum a negyedét, de inkább többet.

aluminiumtrioxid @ 2015.11.03. 10:47

A mesélők gyakori hibája, hogy elfelejtik, hogy ami a játékosoknál ott lehet, az bizony az ellenség kezében is megfordulhat. 

 

Azért az angol nyelvterületen "rocket tag" (rakétavetős fogócska?) néven elhíresült jelenség sem feltétlenül eredményez kiegyensúlyozott/élvezetes játékélményt.

Morak @ 2015.11.03. 10:18

Üdv!

 

Én bátran ellentmondok. 

 

A mesélők gyakori hibája, hogy elfelejtik, hogy ami a játékosoknál ott lehet, az bizony az ellenség kezében is megfordulhat. S hiba az a gondolatmenet és logika is, hogy csak a játékosok bírhatnak magas értékekkel [persze egyszerűbb egy lustább mesélőnek kiollózni a gyári táblázatokat]. 

 

Ráadásul a sandbox kalandok alaptézise, hogy a világ nem igazodik a karakterek erőszintjéhez, de ez visszafelé is igaz. Az induló karakterek is belefuthatnak olyan ellenfélbe amivel nem bírnak. A legyőzhetetlenség illúziójában lebegő csapat lába alól pedig ki lehet rántani a talajt egy jól összerakott horda-elite-boss kombóval. Az a mesélő aki mást állít, egyszerűen "hazudik" vagy nem ért a rendszerhez amiben mesél. Tapasztalatból mondom. 

 

Igazából az RT-ket még kiválóan meg lehet szívatni a profit faktorukra vadászó ellenséges frakciókkal. Lehet, hogy 160-ra dob BS-t, de nem tud egyszerre ott lenni mindenhol a Galaxisban, és amíg ásítozva gyepálja a gyenge xeno hordákat, addig a számlálhatatlan nemesi ház meg rivális zsiványkereskedő szépen leabálja a profit faktorát [a könyv kitér erre is]. Aztán nézheti magát, amikor a 60-90-es PF helyett 20-40-ből kell tengődnie [ami külön ciki, ha már cruiser vagy battle cruiser is van a flottában]. 

 

Arról nem is beszélve, hogy az ellnségnek is lehet olyan Force Fieldje, ami 90 körül véd, emellett ugye a rendes ellenfél nem egy passzív díszlet, hanem a képességeit teljes mértékben kihasználva küzd az életéért. 

 

Nem akarom azt mondani, hogy Auer nem tud RT-t mesélni, mivel még nem játszottam nála RT-t. De beszélgettem azokkal akik igen és a visszajelzéseik alapján szerintem Auer nem igazán kezelte jól a dolgokat és másik RT kalandról is hallottam hajmeresztő dolgokat. 

 

Távolról sem akarom azt sejtetni, hogy itt az említett emberek bénák lennének. Arról van szó, hogy az RT elég kemény dió, és bele kell tanulni. A játékosi oldalról ott van az a sok táp, amit engedni kell érvényesülni, hiszen 10-20e Xp után a játékos elvárja azt az eufóriát amit az okozhat, hogy 40-50 pont sebzést ki tud osztani egy ütéssel. Meg kell adni a sikerélményt. Csak nem szabad hagyni, hogy a mérleg másik serpenyőjébe a nagy semmi kerüljön. Ha ennyire engedjük felborulni az erőegyensúlyt, akkor elkerülhetetlenül unalomba fullad a kalandozás és azt a tévképzetet közli a játékosoknak, hogy a rendszer egy kiegyensúlyozatlan bughalmaz, holott csak a mesélő volt elővigyázatlan.