Narmi @ 2015.12.15. 20:39

Elnézést, megkésve bár, de törve nem...:

Ezek között a rajongói munkák között is lehet nagyszerű, kreatív munka, véleményem szerint ilyen az alatti.
Bár a linkben talált, gyógyszeres megoldás súlyos, már inkább gúny lesz. :D

Az eredeti cikkbe nem illeszkedett, de most belinkelem a Robot Chicken idevonatkozó szösszenetét:
https://www.youtube.com/watch?v=QyXJfUPSQhM :)

strato @ 2015.11.27. 14:16

Ez is egy Watterson-remekmű, és tényleg nagyon szomorú a képsor.

 

Anélkül, hogy komolyabban utánanéznék, ki merem jelenteni, hogy ez nem egy eredeti Watterson. A téma is idegen, a kézzel rajzolt betűk is hiányoznak, és minden képkocka lényegében ugyanaz, ami Wattersonra nem jellemző.

Szerintem valaki fogott egy eredeti képkockát, lemásolta négyszer, az utolsóban kicserélte a tigrist a plüssre, és megírta a saját történetét, ami inkább a Calvin and Hobbes szatírája, mint egy az eredeti stripek sorába illő rajongói alkotás.

 

Szerk.: Utánanéztem:
https://www.quora.com/Whats-the-story-behind-the-fake-final-Calvin-and-Hobbes-strip

Narmi @ 2015.11.25. 22:15

Hivatalosan az utolsó képen egy havas lesiklás van, ezt direkt nem tettem a galériába.
Én is láttam ezeket az alternatív képeket (van több változata is), de nem is gondoltam, hogy ez is egy Watterson mű lenne. Mindenesetre tényleg nagyon megindító, ahogy Kázmér mozdulatlan, ezzel mégis sokatmondó testbeszédével, válaszával és Huba ábrázolásával elmeséli a gyerekkor egy részének végleges lezárását. Hajlamos lennék még tovább elemezni, de túlbeszélném és elrontanám. Ettől függeltenül zseniális. :D

sixfreed @ 2015.11.25. 16:24
Hatalmas kedvenc, minden dolgozat végére teszek egyet a gyerekeknek! :)
Vorador: dehogynem! Ez is egy Watterson-remekmű, és tényleg nagyon szomorú a képsor.
Vorador @ 2015.11.25. 12:36

Kösz a cikket!

Ez a kép mennyire szomorú már:

Uwvdr.gif

(Nem Watterson készítette.)

chomy @ 2015.11.25. 11:38

Hubám az nem volt, de gyerekkoromban az összes G.I. Joe figurámnak találtam ki személyiséget (a kartonlapon lévő angol nyelvű ismertetésüket nem értettem, ugye), emocionálisan kötődtem hozzájuk és nagyon "menő" történeteket játszottam le velük. A gyűjtőszenvedélyem már akkor is meglátszott, elszántan költöttem rájuk az uzsonnapénzem utolsó forintjait is. :D

 

A Kázmér és Huba örök kedvenc, amióta csak annó szembetalálkoztam a magyarul első ízben kiadott képregényekkel, még talán a Semic Interprint gondozásában. :)

Narmi @ 2015.11.24. 22:54

Hubám? Nem tudok róla, de mondjuk rajongtam a Godzilla filmekért, amik a kül. német kábelcsatorkánom mentek hétvégenként. 15 percenként 10 perces reklámmal feldúsítva.
Azokban kevesebb gondolat volt, mint ebben a képregényben. :D

Glowface @ 2015.11.24. 17:49
Nektek volt "Hubátok" kölyökként? Nekem nem nagyon volt kedvenc játékom, asszem.

Még a legközelebb hozzá egy talán félméteres, simára csiszolt fa bot volt, a végén zöld műanyag félgömbszerű fogantyúval. Még a születésem előtt állítólag valami tologatós játék tologatója volt. Nekem volt jogar, varázspálca, lézervető, mindent irányító szupereszköz, buzogány, vagy amire éppen a képzelet-játékaimhoz szükségem volt...
Nocturna @ 2015.11.24. 17:30
Jó, hogy írtad ezt a kis áttekintőt, kösz!
A Kázmér és Huba tényleg sokkal több annál, mint aminek első pillantásra látszik.
Narmi @ 2015.11.24. 12:30

Dettó!
Sokrétű sorozat, ezért fontosnak tartottam megemlékezni róla. Én csak ajánlani tudom, mindenkinek. :)