Petrus @ 2020.06.26. 14:53

Meglepetés, mert én nem emlékszem rád az RPG.HU talikról. Nyilván más lenne, ha az arcodat kötni tudnám, de sajnos ez így reflexből nincs meg.

Ugyan, nem számít, én sem ismernélek fel, simán elmehetünk egymás mellett az utcán, erre kívántam utalni. :)
 

A hibakeresést köszönöm, legközelebb megkereslek, ha írok valamit. Remélem nem hajtasz el melegebb égtájakra. :)

Nem annak szántam, hogy engem keressetek ilyesmikkel, csupán egy javított kiadás minőségéhez próbáltam hozzátenni a magamét.
 

(...) itt ezek a kérdések nyilván ízlés, és néhány esetben kifejezetten "hit" kérdései (mint a kockák, a csalás és a dramaturgia).

Nono, ez nem "hit" kérdése. A szerepjáték megkíván bizonyos egészséges mértékű entrópiát, amit a játékosok és a mesélő közötti bizalmi viszony (egyik) megtestesítőjeként a kockák (vagy kártyák, zsákba rejtett kavicsok, felajánlható pool értékek, akármi) reprezentálnak. A dobókockák megfelelő méretű valószínűségre szabdalják a lehetséges kimeneteleket a rendszer elemeinek függvényében, és ez egyformán igaz mindenkire. Ez is egyfajta bizalom, mégpedig igen erős, hiszen mindkét fél tudja, hogy ugyanazok a szabályok érvényesek rá. Ha viszont a mesélő nekiáll csúsztatni, csalni, máris felmerül a kérdés: miért? Neki van a legnagyobb felelőssége abban, hogy pártatlanul prezentálja a világot és az eseményeket, egy ilyen cselekedet pont ezt a bizalmat fogja rombolni, és bizonytalanná teszi a játékosokat a szabályok irányában, ráadásul egy sor újabb kérdést is szül a történetről, vagy a dramaturgiáról, ha úgy tetszik: "Miért erőlködjek, ha úgy is az lesz, amit a mesélő akar? Mi közöm az egészhez, ha a karakterem sorsát nem én irányítom?"
(Ja, és ebből fakad a legtöbb esetben a rossz hírnév is, amit a többiek felhoztak. Meg az igénytelenségből. Emberek közé ültök be hétről-hétre, adjatok már egy kicsit magatokra! :) )
 

Tekintve, hogy sosem arról írok, hogy csak így lehet, meg nyilván voltam a másik oldalon is - mind a mai napig imádok SR-t mesélni és azt csakis kockával.... jóóó sok kockával... Szóval megértem az álláspontodat.

Tiszta szívből gyűlölöm az SR rendszereit, kivétel nélkül az összes hivatalos változatét (mondjuk az Anarchy-t kivéve). :)
 

Ha úgy alakul, hogy lesz lehetőséged abban a stílusban játszani, ami e könyv hasábjairól köszönt most rád, akkor javaslom, ragadd meg az alkalmat! Talán kapsz tőle pár újfajta élményt és inspirációt. A kisördög, mint mindig, itt is a részletekben rejlik.

Valaha rég, régesrég én is rejtve, paraván mögött dobtam, és bizony csaltam a kockákkal, vagy manipuláltam az eseményeket, ha kellett, mert féltem, hogy a játékosok rosszul élnek meg egy-egy csúnya buktát, vagy a karakterük elvesztését. Aztán rájöttem, hogy ez egy teljesen fals félelem. A kiszámíthatatlanság izgalma egyformán igaz mindenkire, és bárki szívesebben elfogad egy rossz dobást, mint egy csalással szerzett győzelmet.
A dobás az egy döntési pont, nem válaszút, ami a legvalószínűbb esemény felé vezet. Egy rizikós ki-ki helyzet, amit a játékos a sorsra és az esélyeire bíz. A kimenetelek többnyire ismertek, és a játékos ezek tudatában hozza meg a döntését a karaktere tetteiről. Én, mint mesélő, csak közvetítek, és bármi is lesz a kimenetel, a történet azon az ágon halad tovább. Ez a bizalom számomra: ők tudják, hogy én tudom folytatni bárhogyan, és nincs szükségük pátyolgatásra, meg babusgatásra. (Lehet, hogy ez úgy hangzik, mintha ridegen tartanám őket, de igazából csak arról van szó, hogy mindig korrekten, nyílt lapokkal mesélek. Hírhedten jó arany szívem van egyébként, de ez a kettő megfér egymás mellett...)
aluminiumtrioxid @ 2020.06.26. 12:46

 

Szerintem a könyv kényelmetlenül sok karaktert fecsérel arra, hogy hogyan lehet a bizalmatlan játékosokat kicsinyes hatalmi játszmákkal befenyíteni, és messze nem eleget arra, hogy hogyan lehet a játékosok bizalmát ténylegesen kiérdemelni. (A más társaságokban szerzett negatív tapasztalatokkal érkező játékosok kezeléséről nem is beszélve, ami gyakorlatilag ugyanez a probléma szteroidokon.)

Szia!
Belegondolva abba, amit írtál: én sem emlékszem, hogy más társaságokból érkező "sérült" játékosokkal külön foglalkoznék. Mindenhol szerepel, hogy a játékos lelki állapotához illeszkedve érdemes a hobbit művelni, szerintem ez elég. A sérülés sokféle lehet, a könyv pedig nem erről szól.
Fenyítés pedig egyetlen sincs benne. Ezek finoman adagolva egyszerű, a játékos számára sokszor nem is látható eszközök. Nem arról szól, hogy mindent egyszerre és teljes erővel. Ez egy készlet, ki kell válogatni belőle azt, amire szükség van és a társasághoz kell igazítani. Ha így gondolod végig, működni fog.

 


 
Oké, máshogy fogalmazok; a "fenyítés" szó valóban olyan konnotációkat hordoz, amiket a szöveg nem indokol. Ettől függetlenül komoly problémákat látok a bizalomról és a hatalomról szóló részekkel (egyébként nem ezek az egyedüli részek, amikkel problémákat látok, de első átolvasásra ezeknél szólalt meg a fejemben a vészcsengő a leghangosabban).
 
Mit ír a szöveg a bizalomépítésről?
 
 

BIZALOMÉPÍTÉS
 
A mesélő a vezető szerepét tölti be a társaságban. Rajta áll, hogy milyen lesz az adott alkalom, nevetünk, sírunk vagy unatkozunk, csalódunk a nap eseményeiben. Fontos tehát, hogy ezt a vezető szerepet a mesélő megkaparintsa és meg is tartsa. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a játékosok bíznak a mesélőben, meg mernek előtte nyílni és képesek együtt „rezegni”. A bizalom kiépítése tehát létfontosságú. Szerencsés esetben ez már a kezdetektől adott, így nem kell különösebben dolgozni rajta, csak karban tartani. A bizalom szintjét érdemes mindig növelni, építgetni.
 
Szép lassan lehet csak, de kis lépésekkel eljuthatunk olyan szintre, hogy meg lehessen próbálkozni olyan játékalkalmakkal, amelyek témájuk miatt jelentős bizalmi befektetést igényelnek. Ez nem egyfajta végcél, hisz játszani sokféleképpen lehet és a stílusok egyike sem alá-vagy fölérendelt. Azt azonban jó tudni, hogy lehet érzékeny témaköröket játékban is kivesézni, ezzel egyrészt nagyon egyedi élményt és tapasztalatot szereznek a résztvevők, másrészt lelki értelemben vett fejlődésre is szert tehetünk.

 
 
A fenti idézet a fejezet egészét magában foglalja. A sasszemű olvasónak ezen a ponton feltűnhet, hogy a bizalomépítésről szóló fejezetben egy szó sem szerepel arról, hogyan kell bizalmat építeni.
 
A könyv mentségére szóljon, hogy más, ehhez nem kapcsolódó fejezetekben teljes két (kettő!) technikát is említ, amiket a mesélő bevethet anélkül, hogy a játékosai eleve bíznának benne, de még ezekkel együtt sem tudom azt mondani, hogy elegendő hasznos és jól alkalmazható tanácsot adna a bizalom megszerzésére.
 
Ezzel szemben leszögezi, hogy a mesélőnek nem fontos fairnek lennie, konzekvensen viselkednie, betartania a szabályokat, vagy ragaszkodnia a játékvilág belső logikájához (ha ezzel a történetet szolgálja). Mindeközben arról egy szó sem esik, hogy ennek az elvnek a követése potenciálisan mennyire romboló lehet a játékosi bizalomra nézve.
 
Emellett a következőket írod a hatalom megragadásáról:

 

Az nyilvánvaló, hogy a mesélő szava dönt, ezt minden szabályrendszer leszögezi, általánosan köztudott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy automatikusan megvalósul. Egyes játékosok megpróbálhatják megrendíteni a mesélőt pozíciójában, vagy csak nem adnak kellő támogatást. Ilyenkor bizonytalan, hogy az asztal körül ki irányít igazából, amit akár kívülállóként is érezni lehet. Hatalom (tekintély) nélkül játék közben lehetnek félreértések, ahol a játékosok véleménye felülkerekedik, rossz esetben a mesélő teljesen elveszítheti az irányítást az események fölött és csak sodródik a helyzetben. Fontos tehát, hogy a mesélő megszerezze és megtartsa a támogatottságot, ezzel elejét vegye minden további kötözködésnek.

 
 
Tekintsünk el attól, hogy amit írsz, egyszerűen nem igaz (nincs hiány olyan játékokból, ahol nem mindig mindenben a mesélőé - vagy ekvivalens felelősségkört betöltő játékosé - az utolsó szó, ilyen pl. a Fellowship), mert ez igazából huszadrangú. Sokkal fontosabb, hogy a játékosokat látványosan nem tekinted egyenrangú kreatív partnernek a közös történetalkotásban - és ez nem csak ebből a szekcióból jön át, hanem az egész szövegből, beleértve a játékosoknak szóló részt. Ilyen hozzáállással szerintem nehéz bizalmat építeni, mert még akkor is hihetetlenül paternalista, ha a mesélő maximálisan eleget tesz a leírt ideálnak, azaz a játékosok igényeit és határait figyelembe véve, minden más szempontot az ő szórakoztatásuknak alárendelve tölti be a felvilágosult zsarnok szerepét.
 
A fentiek fényében nehéz nem kritikus szemmel olvasni az ebben a fejezetben szereplő technikákat. Vegyük például a következőt:
 
 

Az előítélet, –főleg, ha nem pozitív –veszélyes dolog, megmérgezheti a játékot. Lehetsz akármilyen felkészült ma, ha középszerűnek vagy gyengének tartanak a játékosaid. Nyilván te a legjobbat akarod kihozni a helyzetből, amiben az előítéletük gátló tényező, mert téged is stresszel, őket is korlátozza. Ezeket a gondolatokat tehát érdemes valahogy ellensúlyozni, kiütni. (...) Ha így kezdesz, sose hagyd magad kizökkenteni, legyen az alkalom tényleg más, mint a megszokott. Ne hagyd, hogy viccelődjenek veled vagy rajtad, és te se kezdj bele a megszokott kötözködésbe.

 
 
Ezzel az alfejezettel ugyanaz a baj, mint a bizalomépítésről szólóval: nem tartalmaz hasznos, alkalmazható tanácsokat. Ha a játékosaid középszerűnek vagy gyengének tartanak, a "tégy úgy, mintha most játszanátok először" nevetséges látszatmegoldás. Az ezzel a helyzettel kapcsolatos tanácsokat érdemesebb lenne a következőkkel kezdeni:
 
1. Alaposan elgondolkozni azon, miért érezhetnek a játékosok középszerű vagy gyenge mesélőnek.
2. Alaposan elgondolkozni azon, hogy ennek vajon van-e köze ahhoz, hogy olyan technikákat használtál, amik a játékosi bizalom megrendüléséhez vezettek.
3. A jövőben kétszer meggondolni, hogy bizonyos technikák használata megéri-e a velük járó bizalomvesztés kockázatát.
 

Ezekre egyébként QuippeR is megpróbált finoman utalni, de úgy érzem, nem tudtad, vagy nem akartad meghallani.

Marvin @ 2020.06.26. 11:04
Szerintem nem növeli a bizalmat, ha a mesélő tantóbácsisan ültetget, mint hülyegyerekeket az iskolában. De ez csak apróság, igyekszem majd elolvasni, magyar nyelven biztos páratlan (vagy legalábbis nagyon ritka) kezdeményezés.
SirThomas @ 2020.06.26. 00:19
Köszi QuippeR, hogy te is véleményt alkottál.
Nagyjából ugyanazt tudom mondani erre is, mint, amit Petrusnak. Itt arra azért kitérnék, hogy amíg én minden játékstílust valid megközelítésnek érzek, tekintek és tiszteletben tartok, addig épp most "színjátszó szakkör"-öztél le egy teljes irányzatot, ami az immersion köré épül. Nekem persze teljesen belefér, nem vagyok sem önjelölt prédikátor, sem elvakult rajongó.
Voltak olyan játékosaim, akikkel sok-sok éven át hagyományos módon játszottunk és nem is próbáltam behúzni ebbe a stílusba őket, mert tudtam, hogy nem nyitottak rá. Épp tavaly nyáron, teljesen véletlenül kerültek be egy olyan egylövetű kalandba, ahol viszont így játszottunk. Nem változott meg az életük, nem "tértek meg", meg semmi egetverő nem történt, ellenben nagyon jól érezték magukat, elkapta őket a flow és egy kifejezetten humoros, agyas és kiemelkedő játékalkalom lett belőle. Mindezt úgy, hogy teljes szkepticizmussal vágtunk neki a dolognak.
Én csak annyit mondok, megérdemli a próbát.

Hartyándi Matyi szerint ez egy lépcső lehet a nordic vonal felé sokaknak, talán igaza is van. De azt biztos, hogy akkor sok lépcsőfoknak kell lennie, mert én már sok éve így mesélek és még nem találkoztam olyan csapattal, akik ne fagytak volna le a stílusomon (ha épp így mesélek) elsőre. De ezek mind jó emlékek, szuper kalandokat éltem meg velük. :)
SirThomas @ 2020.06.26. 00:01
Szia Petrus!

Meglepetés, mert én nem emlékszem rád az RPG.HU talikról. Nyilván más lenne, ha az arcodat kötni tudnám, de sajnos ez így reflexből nincs meg. Bocs. 2001-ben volt, azaz 19 éve, ha jól számolom. A fórumon természetesen ismerem a neved, pozitív benyomásaim vannak. Már ha ez számít valamit. :)

A hibakeresést köszönöm, legközelebb megkereslek, ha írok valamit. Remélem nem hajtasz el melegebb égtájakra. :)

A véleményeidet is köszönöm, itt ezek a kérdések nyilván ízlés, és néhány esetben kifejezetten "hit" kérdései (mint a kockák, a csalás és a dramaturgia). Tekintve, hogy sosem arról írok, hogy csak így lehet, meg nyilván voltam a másik oldalon is - mind a mai napig imádok SR-t mesélni és azt csakis kockával.... jóóó sok kockával... Szóval megértem az álláspontodat. Ha úgy alakul, hogy lesz lehetőséged abban a stílusban játszani, ami e könyv hasábjairól köszönt most rád, akkor javaslom, ragadd meg az alkalmat! Talán kapsz tőle pár újfajta élményt és inspirációt. A kisördög, mint mindig, itt is a részletekben rejlik.
További szép napot és jó játékot!
SirThomas @ 2020.06.25. 23:52

Szerintem a könyv kényelmetlenül sok karaktert fecsérel arra, hogy hogyan lehet a bizalmatlan játékosokat kicsinyes hatalmi játszmákkal befenyíteni, és messze nem eleget arra, hogy hogyan lehet a játékosok bizalmát ténylegesen kiérdemelni. (A más társaságokban szerzett negatív tapasztalatokkal érkező játékosok kezeléséről nem is beszélve, ami gyakorlatilag ugyanez a probléma szteroidokon.)

Szia!
Belegondolva abba, amit írtál: én sem emlékszem, hogy más társaságokból érkező "sérült" játékosokkal külön foglalkoznék. Mindenhol szerepel, hogy a játékos lelki állapotához illeszkedve érdemes a hobbit művelni, szerintem ez elég. A sérülés sokféle lehet, a könyv pedig nem erről szól.
Fenyítés pedig egyetlen sincs benne. Ezek finoman adagolva egyszerű, a játékos számára sokszor nem is látható eszközök. Nem arról szól, hogy mindent egyszerre és teljes erővel. Ez egy készlet, ki kell válogatni belőle azt, amire szükség van és a társasághoz kell igazítani. Ha így gondolod végig, működni fog.
QuippeR @ 2020.06.25. 07:57
Egyrészről már csak a befektetett munka mértéke miatt is gratulálok a műhöz. Én mondjuk pont azt érzem, hogy ez nem a haladóknak, hanem a kezdőknek mondhat sok újat és hasznosat, hiszen "haladóként" azért a legtöbb technikával minimum találkoztam már. De nagyon szép gyűjtemény, és ha ezt valaki cakompakk tudja használni játék közben is, az mondjuk tényleg már a feljegyzendő teljesítmény kategória.

Viszont meg kell említsem az utóbbi két kommenttel egyetértésben, hogy a szövegben itt-ott előbukkanó, néhol a kontrollt teljesen átvevő színjátszásfókusz, "a rendszer mindegy" szemlélet és hatalmi játszmázás pont olyan dolgok, amikkel kezdőket semmiképpen nem "vezetnék félre" (értsd: terelnék az általad talán preferált, de egyáltalán nem egyértelműen objektíven jó út felé), a haladók egy részének meg tudom, hogy nem fér bele a játékelképzelésébe.

Én például rendező szemléletű játékosként nem veszem jó néven, ha színjátszó-szakkört próbál valaki kialakítani a játékülésen. Felnőtt emberként nem szeretem, ha valaki óvóbácsi avagy -néni próbál lenni a dolgok megbeszélése helyett. Frusztrál, ha a játékrendszerbe fektetett energiáimat lenullázzák, de attól meg aztán végképp próbálom távol tartani magam, hogy a játék közbeni döntéseim is nullázásra kerüljenek azáltal, hogy mindegyiknek maximum látszatkövetkezményei lehetnek.

Nem akarok szigorúnak tűnni, értem, hogy a könyvecske elején lefektetett "máshogy is lehet játszani, és az is jó" vonatkozik ezekre a nézetekre. Mégsem tetszik, hogy a későbbiekben mint a játékosban vagy a csapatban felmerülő hiba hivatkozik az ezen nézetek és egyes bemutatott technikák találkozásából egyenesen következő problémás helyzetekre. (Leginkább a bizalom vagy a beleélés hiányának tekinti, de néhol sajnos megesik, hogy egyenesen kötekedő játékosként bélyegzi meg a másként gondolkodókat.)
Petrus @ 2020.06.24. 22:12
Disclaimer: SirThomas egyszer mesélt nekem, mikor az I. RPG.HU találkozón a Chaos Ultra csapata őt kapta mesélőnek, és már semmire sem emlékszem sem róla, sem a történetről (valószínűleg ő is már rég elfelejtett minket). Ez persze csakis az én idült koromnak róható fel, semmint az ő képességeinek. :)

TL;DR: Átolvastam, szép és hiánypótló munka, kitűnő kezdet, de...

Észrevételek, reakciók (mindenhová a "szerintem" odaértendő):
- Formázás, tagolás sok helyen csúnya.
- A bizalom pont alatt mintha keveredne, mikor beszélsz a mások által várt és mutatott bizalomról, illetve a játékos saját önbizalmáról (amiért pl. gúny érhetné).
- A bleed-et még "vérzés"-nek sem említeném. A magyar tipográfiában kifutás a hivatalos fordítása, itt is jó lehet a pl. kicsordulás mellett, de tkp. az áthallás is megfelelő.
- Miközben próbálsz magyar kifejezéseket keresni (okosan, mivel az írásod megágyazhat későbbi cikkeknek), néhány helyen csúnyán kerékbetört szavak vannak, pl. "parti", "partinként". Emellett az idegen szavakat inkább dőlt betűvel jelezném.
- Nem csak katarzis okozhat maradandó emlékeket, sőt, szerintem fele-fele arányban vannak más jelenetek is, amiket évtizedek után is fel lehet emlegetni, pl. egy izgalmas, beleélős jelenet durva megtörése viccel, vagy szimpla bénázás is emlékezetes tud maradni egészen más okból. :)
- 20. o.: A M* nevét nem írhatod le pontok nélkül, vagy nem tudom, mi most a jogi helyzet. :P
- A háttértörténetekről írtakra erős bólogatás. Le a kisregényekkel, az asztalnál játssz! Az "apám kardja" klisé viszont... hát nagyon klisé. :)
- A kapcsolatoknál kimaradt egy fontos dolog: a karakterek közötti kapcsolatok, akár az előtörténetből, akár a kalandok közben keletkezett viszonyok miatt. Pl. Dark Heresy-ben XP-t lehetett kapni nálam, ha jelentést írtál az inkvizítorodnak. Hú, mik voltak ott! Ég és föld lehet az, amit a karakter mutat a társainak és amit valójában gondol róluk - és tesz ellenük. :D Ez sok később említett mesélői technika egyik alapja is lehet.
- 26. o.: Miért kellene harakirit elkövetnem valamiért, amit tudatosan, vagy (fél-)szándékkal adok fel? Ettől változik a személyiségem és adom fel önmagam, reagálva a világ támasztotta kihívásokra. Ez egy csúszós lejtő, ha megindulok rajta, a végén már nem is küzdök ellene. Viszont ha már nem az vagyok, mint aki kezdetben, miért kellene megölnöm magam? Szerepet játszok. Ez a Kara-tur nagyon úgy hangzik (nem ismerem), mint ahol csak egy bizonyos kezdeti szerepet játszhatsz el, és a jellemváltozás büntetendő.
- 32. o.: Miféle katonák azok, akik "szétmarcangolnak"? Beöltöztetett idomított vadállatok? :)
- 35., 39., és 64. o.-tól kezdve is: Dobások manipulálása az élmény érdekében? Nope, soha! Nem fair. Mindent nyíltan dobjunk. Ha a játékosok olyan helyzetbe manőverezték magukat, hogy felmerülne ez a gondolat, akkor mesélőként kell kirángatnunk belőle őket, nem a játék rendszerébe nyúlással csak azért, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat. Az a Sötét Oldal, a könnyebb út. A csalás mindig csalás, és nem jó visszagondolni rá, főleg, ha kiderül.
- 59. o.: A díszítéshez hozzátenném, hogy a rossz látásnak nagyon nem barátja a világítás befolyásolása, az árnyékolás, a gyertyák, stb.. Sok bosszúságot is tud okozni.
- 61. o.: Popcorn, salted popcorn? Megemlíthető egyszerű és jó technikák ezek is ültetés nélkül / helyett.
- 66. o.: Az encounter-ek és a random "kaland" generálások a reneszánszukat élik a hexcrawl (és változatai) újabb felfutásával, szóval nem, nem léptünk át rajtuk, és ez rendben van is így.
- 83. o.: El tudok képzelni olyat (és abszolút szerepjáték lehet), hogy bizonyos karakterek a lehetetlenség nyomását egyszerűen megkerülik és a többiek háta mögött kiegyeznek vele. Vagy legalább megpróbálják. Ettől még eljátszhatják az összefogást is, bízva a - számukra - win-win végeredményben.
- 85. o.: Nagyon nem értek egyet a kocka nélküli játék több megállapításával és a "player agency" feláldozásával a dramaturgia érdekében.
- Cuzammen a végére: Túl sok az előre megírt kalandokra utalás, hová álljanak a belgák, akarom mondani az improvizációban erősebb mesélők? Bár a technikák jó része univerzális, mégis hiányolom megemlíteni őket.

Tpyók (a vesszőhibákat nem számolva, van elég sok, főleg a "vagy"-ok előtt):
- 4. o. fent, 2. sor közepe: "életkörólmények"
- 24. o., középen jobbra: "miden"
- 56. o. középen: "együtt-érzőnek", nem kell "-"
- 69. o. középen jobbra: "alepelv". Elé egy kötőjel sem árt.
- 92. o. középen jobbra: "minndenki"

U.i.: Na jó, emlékszem, hogy megkérdezte, akarunk-e győzni (54. o.!), és mi nemmel válaszoltunk, mire egy kocsmai verekedés után jól letértünk a leírt kalandról. Emlékszem még talán egy xorn(?)-ra is, aki bizniszelni akart, de hát szörny volt szegény... :P
aluminiumtrioxid @ 2020.06.24. 19:56

Amennyiben van vélemény, reflexió, ne tartsátok magatokban! :))

 

Szerintem a könyv kényelmetlenül sok karaktert fecsérel arra, hogy hogyan lehet a bizalmatlan játékosokat kicsinyes hatalmi játszmákkal befenyíteni, és messze nem eleget arra, hogy hogyan lehet a játékosok bizalmát ténylegesen kiérdemelni. (A más társaságokban szerzett negatív tapasztalatokkal érkező játékosok kezeléséről nem is beszélve, ami gyakorlatilag ugyanez a probléma szteroidokon.)

SirThomas @ 2020.06.24. 19:37
Köszönöm Uraim!
Remélem tetszik az olvasmány. Amennyiben van vélemény, reflexió, ne tartsátok magatokban! :))