8novella  mese
Egy Közel-keleti népmese következik a saját fordításomban, amelyet angolul sokféle szövegváltozatban és címmel olvashattok a weben ("Abu's Slippers", "Abu Kasem/Kasim/Kassim's Stinky Slippers"). Közel húsz éve fordítottam le, és mivel az angol szöveg túl lapos volt, megpróbáltam verses prózaként ültetni át magyarra. Remélem olyan hangulatot nyújt így, mintha egy vásári mesemondó adná elő. Szerepjáték mesélők jól beilleszthetik a hasonló környezetekbe ( AD&D: Al-Qadim, Dream Park RPG: The Curse of the Khalif, stb.), pl. ha például a csapat egy része félrevonul magánakciózni a játékmesterrel, addig időtöltésként oda lehet ezt adni a többieknek, hogy valamelyikük adja elő.

8novella  mese
Messze délen, Raa Éneklő Városában, aminek karcsú minaretjei és aranykupolás palotái közt tetovált arcú varázslók, ábrándos szemű csillagjósok, és földre szállt, álruhás istenek járnak; s ahol ősi gépezetek gyűjtik kék kristályokba az alkonyi nap sugarait, hogy csilingelő zenévé formálják éjszakánként, áll egy romos torony.

8novella  mese
Azt hitte, már soha nem fogja elérni a tisztást. Hosszú volt az út, nem is emlékezett rá, mennyire. No persze, amikor utoljára járt itt, fiatal volt, szinte még gyerek, tele erővel és tettvággyal. Lényegében ő volt a legerősebb az egész világon. Most csak egy kimerült, haldokló öregember, aki kantárszáron vezeti málhás szamarát.

20novella  mese
Bóreász, az óriás éppen a jégkását kavargatta malomkeréknyi vaslábosában, amikor megzörrent kunyhója ajtaja. Mintha kopogtak volna. Ritkaságszámba ment az ilyesmi, mert Bóreász magányosan élt, a világ északi határát övező hegyek oldalában. Idejét sem tudta, mikor fogadott utoljára vendéget jég-kunyhójában...

7novella  mese
Hol volt, hol nem volt, a mesevilágot körbekerítő üveghegy tetején, az örök fagy honában, magaslott egy kristályból emelt, ezertornyú kastély, és ebben a kastélyban lakott a Jégkirálynő. Az idők kezdete óta élt magányosan; az Északi Szél volt egyetlen társasága, aki a kastély hideg folyosóin süvített fel-alá fáradhatatlanul, és csilingelő dallamot játszott az üres termek boltozatáról függő jégcsapokon.

12novella  mese
Hol volt, hol nem volt, világvégi erdő közepén állt egy falu. Egyszerű népek lakták; tenyerük kérges, de szívük tiszta, és barátsággal fogadták a ritkán feléjük tévedő vándort. Egyetlen dologban különböztek csak a többi embertől: falujuk határában fehér boltív magasodott, éjszakai sötétséggel túloldalán.